Az első negyedévben 1980 beteget kezeltek, mintegy négyszázzal többet a biztosító által fizetettnél. Hónapokra leosztva 533 beteg helyett 707 személyt gyógyítottak, ami azt jelenti, hogy 170 pácienst ingyen láttak el, értük a betegbiztosító egy vasat sem fizetett, de a kórház rájuk pénzt költött. A biztosító 465 000 lejjel maradt adósa a kórháznak. Ilyen körülmények között nagyon nehéz fenntartani és működtetni az egységet – hangsúlyozta a főigazgató. A kezelt betegek fele nem városi, hanem a környező községekből érkezik, és számít a községi elöljárók támogatására – mondotta –, hiszen lehetőség nyílik arra, hogy az önkormányzatok átvállalják az egészségügyi intézmény fenntartási költségeinek egy részét. Javasolta: minden kézdiszéki község lakosonként havonta 50 banival járuljon hozzá a kórház költségeihez, ami szűkösen elég lenne a havi egészségügyi anyagszükségletükre.
A megbeszélésen az is elhangzott, hogy a városi kórházat anyagilag a vízszámla kifizetésével csak a kézdivásárhelyi önkormányzat támogatta. A polgármesterek segítő szándékukról biztosították a kórházigazgatót, de csak jövő évtől tudják megvalósítani az elképzelést, mert az idei költségvetést már elfogadták.
Tamás Sándor megyeitanács-elnök szerint a kórház vízfogyasztására fordított összeg nem nagy, a kézdivásárhelyi polgármesteri hivatal által alkalmazott bukaresti ügyvéd havonta több pénzt kap, mint évente a kórház. Tamás a megoldást is előadta: a 95-ös törvény lehetővé teszi, hogy a polgármesteri hivatalok közösségfejlesztő egyesületet hozzanak létre egy cél érdekében, ami ez esetben a kórház anyagi támogatása lenne. A jelenlevők Tamás Sándor javaslatára Török Sándort, Kézdi­vásárhely egykori polgármesterét, a megyei útügyi vállalat kereskedelmi igazgatóját megbízták a közösségfejlesztő egyesület bejegyzésével.