Húsz éve körülbelül azonos, kissé kihívó, nyomasztóan monoton hangfekvésben Románia kormányfői arról beszélnek, hogy az elkerülhetetlen megszorító intézkedések miatt ismét szorítania kell a lakosságnak ama bizonyos, immár jelképes értelmet nyert nagy országos nadrágszíjon, de ez lesz az utolsó próbatétel, mert ha a reformintézkedések sikerülnek, kilábalunk a válságból, és megkezdődik az 1989. december 21. után várt új élet...
Mostanában Traian Băsescu, a mindenhez értő, agilis államfő jelenti be a megszorításokat, a gazdasági válság kellős közepén, a valutaalappal kötött megalázó szerződés után is ő közölte a közalkalmazottak bérének csökkenését. Azóta eltelt néhány hónap, ő is, Emil Boc miniszterelnök is arról beszélt, hogy a recessziónak vége, megkezdődhet a kilábalás a válságból. Ezért nemrég felelős román gazdasági vezetők azt emlegették, hogy nincsen szükség új hitelekre, Románia önerőből is képes finanszírozni gazdaságát, és beindulhat a régen várt növekedés. Ezek után viszont Traian Băsescu bejelentette egy újabb, bizarr módon elővigyázatosságinak nevezett hitelszerződés megkötését a román megszorításokkal igen elégedett Nemzetközi Valutaalappal.
Mit is jelent ez a bizonyos "elővigyázatossági" szerződés? Traian Băsescu a hét végén hosszan fejtegette, hogy ezúttal nem megvonásokat – noha nem bizonyos, hogy nincs szükség egy újabb lyukra az ominózus nadrágszíjon, amely immár a hős néptáncosok darázsderekára illene. De azt is elmondta, hogy javulás legjobb esetben is csak 2012-ben következhet be, ha addig nem történik valami újabb, a világgazdaságot alapjaiban megrengető esemény. Arra is figyelmeztetett a mindentudó elnök, hogy kilábaltunk ugyan a recesszióból, de azért nem szabad óvatlannak lenni, 4,5 százalékos gazdasági növekedés helyett jó esetben 3,5 százalékra számíthatunk jövőben. Hogy ez a választó vagy egyszerűben az alattvalók életkörülményeire milyen hatással lesz, arról nem beszélt. Azt viszont elismerte, hogy a cél a versenyképes gazdaság, de "a lakosság nem versenyezhet", hiszen nálunk jóval alacsonyabbak a bérek, mint az euróövezet országaiban, Lengyelországban, Csehországban is magasabbak, hogy a művelt Nyugat országairól most ne is beszéljünk. Már csak ezért sem kerülhet sor még a lakosságnak szánt villamos energia és földgáz árának teljes liberalizálására.
Kint vagyunk ugyan az összes vizekből, de most jönnek a tavaszi árvizek.