Hetven éve, 1941. május 10-én ejtőernyővel, törött bokával egy férfi ért földet Skóciában. Letartóztatása után Rudolf Hessként, Adolf Hitler első számú helyetteseként azonosította magát, és találkozót követelt Hamilton herceggel – akit Winston Churchill politikai ellenfelének tartott –, hogy előterjeszthesse titkos béketervét.
Hess kudarcba fulladt küldetésének körülményei máig homályosak, és számtalan összeesküvés-elmélet alapjául szolgálnak.
Hess 1894. április 26-án született Alexandriában, és ott élt 14 éves koráig. Környezete semmilyen befolyást nem gyakorolt rá, még arabul sem tanult meg. Csillagász akart lenni, de apja kívánságára kereskedelmi iskolát végzett. Az első világháborúban előbb önkéntesként harcolt, majd pilóta lett a légierőnél. A háborút követő zavaros időkben részt vett a bajor tanácsköztársaság leverésében, Münchenben sodródott Hitler mellé. A Führer oldalán minden nehézség közepette kitartott, egy verekedés során még az életét is megmentette. A balul sikerült 1923-as sörpuccs után együtt raboskodott vezérével, aki neki mondta tollba a Mein Kampfot. Szabadulásuk után Hitler helyettese, személyi titkára és biztonsági főnöke, Hitler és Göring után a náci hierarchia harmadik embere lett, majd a nácik 1933-as hatalomra jutását követően ő vette át a párt vezetését. A vezetőtársaitól eltérően elegáns megjelenésű, mindig udvarias, de politikailag kevésbé tehetséges Hess azonban fokozatosan marginalizálódott, a második világháború kitörése után pedig még inkább háttérbe szorult.
1941. május 10-én éjszaka váratlanul Skóciába repült, és tárgyalásokat ajánlott a brit vezetésnek a különbékéről. Indítékai ma sem ismertek: lehet, hogy mellőzöttségét akarta kompenzálni egy diplomáciai sikerrel. Arról is vita folyik, hogy a Hesst tüstént elmebajosnak minősítő Hitler tudott-e útjáról; az is lehet, hogy tényleg megőrült. A britek kihallgatták, majd miután megállapították, hogy nem rendelkezik értékes katonai információkkal, őrizetbe helyezték a háború végéig (Hess volt a Tower utolsó politikai foglya), tárgyalásokról szó sem esett.
A nürnbergi perben az emberiesség elleni bűncselekmények és a háborús bűncselekmények vádja alól felmentették, de bűnösnek találták a béke elleni bűncselekmények és összeesküvés vádpontjában, s életfogytiglani börtönre ítélték. Angliai fogsága alatt Hess amnéziát tettetett, de a tárgyalásra "visszatért" emlékezete, az utolsó szó jogán azt mondta: "nem bánok semmit". A berlin-spandaui börtönben fogolytársai sorra kihaltak vagy kiszabadultak mellőle, 1966 után ő maradt a hatalmas személyzettel őrzött fogház egyetlen rabja. A külvilágtól hermetikusan elzárták, látogatót nem fogadhatott, interjút nem adhatott. Az aggastyán "7-es számú fogoly" végül 1987. augusztus 17-én, 93 éves korában öngyilkosságot követett el.
Az ügyével kapcsolatos iratok ma is titkosak, így virágzanak az összeesküvés-elméletek. Az egyik szerint a brit titkosszolgálat csalta Angliába, hogy a náciellenes propagandában használják fel. Egy másik szerint a nácik már úton Angliába lelőtték, helyette hasonmása érkezett meg. Minden elméletben közös, hogy a hasonmást ítélték el, és ő ült négy évtizedig börtönben; "amnéziája" arra szolgált, hogy ez ne derüljön ki. Ami újabb kérdést vet fel: mi késztette a hasonmást arra, hogy élete végéig vállalja szerepét?
