Néhány napja, a Nemzetközi Valutaalappal kötött, "elővigyázatosságinak" nevezett újabb hitelszerződést kommentálva Traian Băsescu államfő kijelentette, a cél továbbra is a versenyképes gazdaság, csakhogy – tette hozzá – nálunk a lakosság nem versenyképes, hiszen nagyon alacsonyak a bérek, a legalacsonyabbak az Európai Unióban, már csak ezért sem kerülhet még sor a lakosságnak szánt villamos energia és földgáz árának teljes liberalizálására.
Ehhez képest most, amikor a legmagasabbra szökött az infláció, és elszabadulóban az árak – a pénzhígulás éves aránya 8,34 százalékra emelkedett, s ennél magasabb inflációt utoljára 2008 júniusában mértek, akkor 9,94 százalékkal növekedtek az árak! –, a kormány a Nemzetközi Valutaalappal kötött, sok ellenzéki politikus és szakértő szerint megalázó megállapodás értelmében megszünteti a távfűtés állami támogatását. Így előreláthatólag az ország több városában hatvan százalékkal kell majd többet fizetni fűtésre. Ami továbbra is gerjesztheti az élelmiszerárak növekedését, lehetetlen helyzetbe hozva a lakosság lecsúszóban lévő nagyobb hányadát. A többséget.
Hiszen az infláció elszabadulásával egyenes arányban növekedik a lakosság kiszolgáltatottsága, ami előre nem látható eseményekhez vezethet. Erre céloztak az ellenzéki politikusok és közgazdászok is az áremelkedéseket és a növekvő inflációt kommentálva, hogy a Nemzetközi Valutaalap szigorításait követve a balszerencsés ország a csőd szélére juthat. Már ha egyáltalán csúszhat még tovább lefelé. Újabb országos tüntetésekre, munkabeszüntetésekre, elszaporodó sztrájkokra, akár éhséglázadásokra kerülhet sor. Hosszú, forró nyárra számíthatunk tehát, s akkor még nem is vizionáltuk, hogy mi lesz majd télen, amikor a fogyasztók nagy többsége szembesül a megalázóan alacsony béréből gyakorlatilag kifizethetetlen energiaárakkal?
Ezen kellene töprengenie a kormánynak, az államfőnek, az ország vezetőinek, és nem a recesszióból való kilábalással dicsekedni, és azt latolgatni kijutottunk-e a válságból, lesz-e gazdasági növekedés. Mindez, természetesen nagyon fontos, de mintha a Nemzetközi Valutaalap bűvöletében kormányzók elfeledkeznének egyetlen fontos és elhanyagolhatatlan körülményről. Arról, hogy emberekkel kísérleteznek, egy egész ország tűrőképességét teszik próbára. Egyáltalán még meddig lehet elmenni a megszorításokkal, melyeket állandó és egymásnak ellentmondó, a valós gazdasági és szociális helyzettel köszönő viszonyban sem lévő nyilatkozataikkal próbálnak magyarázni!? Úgy tűnik, a határ – minden értelemben – a csillagos ég.
