Nyugalom, nem egy másik újság került a kezükbe véletlenül, és nem is fogunk ezentúl francia cikkeket írni. Je t’adore, vagyis imádlak – e szavakkal búcsúztattuk az áprilisban nálunk vendégeskedő francia, holland és magyarországi vendégeinket.
A Nagy Mózes Gimnázium diákjai belecsöppentek egy nemzetközi programba. Az iskolánkban ősszel indult Comenius elnevezésű, uniós hátterű projektről van szó, mely révén a kontinens különböző pontjain élő fiatalok kapcsolatokat építhetnek ki egymással. De ez nem csak ennyiből áll. Mindemellett hasznossá is teszik magukat: igyekeznek környezettudatosabb állampolgárokká válni. Hogyan? A program révén kapott pénzből különböző eszközöket vehetünk, és rendezvényeket szervezhetünk a cél érdekében, miközben ellátogatunk a részt vevő országokba, és ott bemutatjuk munkánkat.
A francia prüszköl a zsíros ételektől, a hollandhoz képest mindenki fekete, a magyarországi fázik a hegyek közt. A francia alig beszél angolul, a holland és az erdélyi nem beszél franciául. Senki nem ért semmit, és mégis. Ugyanarról fejtettük ki véleményünket, csak másképp. Más nyelv, más kultúra, más mentalitás, más körülmények. Azonos téma, azonos célok. Négy ország két év alatt.
Miután kézzel-lábbal leküzdöttük nyelvi nehézségeinket, összeálltak a programok. Gubancos francia szövegeket tanultunk meg, hogy bemutathassuk eddigi munkánkat. Ökolábnyom és vízminőségmérés, a természetvédelmi területek és a borvíz gyógyhatásainak feltérképezése, vadkárok vizsgálása, gyógynövényeink bemutatása, rajzpályázat az adott témában, és emellett rengeteg tervezgetés.
Vendégeinknek is épp ilyen nagy kihívás volt megértetniük magukat velünk, de végül mindenki felszabadult, jöhetett a gitárest és a táncház, majd kirándulások és ökokarnevál. A 150 diák (mert összesen annyian voltunk) alig fért el a szűk teremben, ám ez nem jelentett problémát, franciáink és hollandjaink nagyon ügyesnek bizonyultak az itteni táncokban.
Szintén kihívás volt megkérni a hollandot és a franciát, hogy tanítson meg saját nyelvére. De jól haladunk, a sziát és a szeretleket már minden nyelven tudjuk. Mert próbálunk szeretettel viszonyulni egymáshoz és természetesen környezetünkhöz. Hangulat, az volt a javából. Itt senki sem szégyellte, ha hibásan ejtett ki egy szót. A szándék számított.
Felvállaltuk önmagunkat, és így elindítottunk valamit. A sok futkározás, a szervezéssel járó gondok és a téma hangsúlyozása egy kicsit már érlelődött a hét folyamán, pedig közel sincs vége. Egy év van még hátra, amikor Hollandiában és Franciaországban fogunk újra találkozni.
A kínai mondás szerint, egy ezer kilométeres út megtételében is az első lépés a legnehezebb. Azt hiszem, ezt már megtettük. Az elkövetkező időben megpróbálunk jobban odafigyelni környezetünkre. De ennyi idő alatt nem tudjuk teljesen megváltoztatni senki életvitelét. És nem is ez a cél. Hanem, hogy a fiatalok szórakozva, egymást megismerve elinduljanak a "zöld" úton, melyen mindenki a maga módján menetel majd végig. A lényeg, hogy eközben próbáljunk szeretettel viszonyulni egymáshoz és a természethez. Legyen hát a jelszó: je t’adore!
Ugron Nóri
