Ha egyebet nem, de egy dolgot világossá tett a kormánypárt választási komédiája: ebben az egyik leszavazott elnökjelöltje szerint szétesőben lévő pártban – "amelyet sürgősen meg kellene újítani, mert az ellenfelek, Ponta, Antonescu és a Konzervatív Párt együtt veszélyesebbek, mint bárki is hinné, s itt lihegnek a nyakunkban!" – még mindig Traian Băsescu államfő a legnépszerűbb, s ha tetszik nekünk, ha nem, mindig is az történik, amit ő akar. Sokan palotaforradalomtól is tartottak, s nem egészen alaptalanul.
Túl sok érdeket sértett Băsescu, aki a belpolitikában is úgy mozog spontán és bicskanyitogató közvetlenséggel, mint a külpolitikában, azaz mint elefánt a porcelánboltban, és senki érzékenységére nincs tekintettel. Ez, láthattuk, nem következett be, sőt, az államfő kapta a legdörgőbb tapsot. Igaz, könnyekkel a szemében (?) emlékezett arra az elnökválasztásra, amikor Petre Román ellenében ő nyert – ez a Demokrata Liberális Párt hőskora! –, és ellenfele, amikor kezet fogott volna vele, sértő módon hátat fordított neki. "Ilyesmire ma ne kerüljön sor, kérlek benneteket!" – így az elnök. Aztán ugyancsak ő, mutatva, hogy a következetesség nem a legfőbb tulajdonsága, kezet fogott ugyan a többi pártpotentát között Vasile Blagával is, de nem nézett rá (?).
Visszatérve a választásra, Blaga kemény szöveget mondott, vázolva a párt áldatlan helyzetét: a népszerűtlen kormányzati intézkedések (és tehetnénk hozzá blazírtan: a párt köreiben és klientúrájában uralgó korrupció) miatt a Demokrata Liberális Párt népszerűsége mélypontján van, valahol húsz százalék körül vagy alatt (!), míg ellenfelei, a szociáldemokraták és a liberálisok, akiket párttársaik indokolatlan módon lebecsülnek, egyre jönnek felfelé. A kongresszusi küldöttek komoran hallgatták Blagát, időnként lelkesen tapsoltak. Az volt az érzésünk, hogy azt hiszik, színházban vannak, vagy a megboldogult kommunista párt kongresszusán... De hogy ez valójában mit is jelent, kiderült akkor, amikor a bohóc szerepét felvállaló másik elnökjelölt, Theodor Paleologu elkezdte Caragiale szövegeire hajazó monológját. Természetesen, őt is lelkesen megtapsolták, aztán megválasztották elnöknek Bocot, az elnök emberei közül a legjobban alkalmazkodót, mutatva, hogy ebben a pártban – jöhetne az özönvíz is – aligha lesznek komolyabb változások, "modernizálások" (ezekre egyszerűen Bocnak energiája sem marad, nem beszélve arról, hogy a folyamatokra befolyása sincs), s hiába mondta a nagy organizátor, Blaga, aki pártfőtitkárként pontosan tudja, hol áll ma a párt, hogy baj van, a küldöttek leginkább Boc szokásos, színtelen-szagtalan, de öntudatos és populista szövegeire voltak vevők, s demagógiájára voksoltak, mint már annyiszor. Hogy ő marad-e továbbra is a miniszterelnök, ezután dől el, de a pártot a végső összeomlás felé most már mindenképpen ő vezeti majd. Blagának esetleg lehetett volna esélye újjászervezni a pártot, s ereje megfékezni a korrupciót. Bocnak nincsen...
