Kultúrdokumentarista, a népi és polgári tárgyi, valamint szellemi kultúra értékeinek gyűjtÅ‘je és mentÅ‘je, a Magyar Iparművészeti FÅ‘iskola könyvtárosa, a budapesti Tölgyfa Galéria vezetÅ‘je, a magyar művelÅ‘déstörténet ismerÅ‘je és népszerűsÃtÅ‘je.
Hetven éve született háromszéki családban, a gelencei Bodor György nyelvész, történész fia. Rövid, ötvenhárom éves földi pályafutását Budapesten élte, de soha nem szakadt el szülÅ‘földjétÅ‘l. A tárgyi, Ãrásos és képi emlékeket nem hobbiból gyűjtötte, azokat kordokumentumként kezelte és rendszerezte, hagyatéka sokrétű kutatásnak lehet ma is forrásanyaga. Leveleit, levelezÅ‘lapjait és fényképeit a Nemzeti Múzeum, XIX. századi fotógyűjteményét a Néprajzi Múzeum, a korabeli formatervezést bemutató technikai eszközeit az Országos Műszaki Múzeum, könyvei többségét a Lónyay utcai Református Gimnázium, kávéházi fotó- és kéziratanyagát a Magyar Kávéház AlapÃtvány vette át. Nomád újságok és fotók témájú dokumentációját a Kulturális Innováció AlapÃtvány könyvtárában Å‘rzik, ezernyolcszáz képet, több mint hétszáz nyomtatott dokumentumot (újság, újságcikk, meghÃvó, szórólap, belépÅ‘jegy, programfüzet, katalógus, plakát) és háromszázhetven gépelt oldalnyi kéziratot tartalmaz. Bodor Ferenc 1994-ben hunyt el, porai a gelencei temetÅ‘ben, a családi sÃrban nyugszanak.
