A munkaviszonyokat, a szabályozások alkalmazásának ellenőrzését és a munkaügyi bíráskodást a munkatörvénykönyv szabályozza. A parlament a 2003/53-as törvénnyel fogadta el, és 2003. március 1-jén lépett hatályba. Az elmúlt nyolc évben gyakran módosították és kiegészítették, így a 2011/40-es törvénnyel, mely 2011. március 31-én a 225. számú Hivatalos Közlönyben jelent meg, és ez év április 30-tól érvényes. A parlament ezzel nem fogadott el új munkatörvénykönyvet, de a meglévőt lényegesen módosította és kiegészítette. Az alábbiakban csak a módosításokat részletezzük.
Meghatározott idejű munkaszerződés
A munkaadó a törvénykönyvben szabályzott esetekben és feltételek között meghatározott időtartamra kötött egyéni munkaszerződés alapján is alkalmazhat munkabéres személyeket. A munkaszerződés az eredetileg kikötött időtartam lejárta után meghosszabbítható a felek írásos beleegyezésével, egy terv, program vagy munkálat elvégzésére. Ugyanazon felek között egymást követően legtöbb három meghatározott időre kötött szerződés létezhet. A meghatározott időre kötött munkaszerződés lejárta után három hónapon belül meghatározott időre kötött szerződést is egymást követő szerződésnek tekintik. Az egymást követő, meghatározott időre kötött munkaszerződések egyenkénti időtartama nem haladhatja meg a 12 hónapot.
Az eredeti törvénykönyv felsorolta azokat az eseteket, amikor meghatározott időre munkaszerződést lehetett kötni. Most a tételesen meghatározott eseteket kibővítették: meghatározott időre lehet munkaszerződést kötni minden olyan esetben is, amikor ezt külön törvény (lege specială) kifejezetten szabályozza, ha annak megkötését egy munkálat, terv, illetve program elvégzése követeli meg.
Meghatározott időtartamú egyéni munkaszerződés 36 hónapnál hosszabb időre nem köthető. A módosítás előtt ez az időtartam legtöbb 18 hónap volt.
A módosítással hatályát veszítette a törvénykönyv azon előírása, hogy a meghatározott időtartamú munkaszerződés lejártakor a munkahelyre meghatározatlan időre vonatkozó munkaszerződés alapján kell munkavállalót alkalmazni (ez a kitét mostanáig sem volt általános, voltak kivételek).
Az alkalmazás feltételeire és a munkára vonatkozóan a meghatározott időtartamú munkaszerződéssel alkalmazott munkavállalók nem kezelhetők kevésbé előnyösen, mint a meghatározatlan időre alkalmazottak.
Részidős egyéni munkaszerződés
A munkaadó részmunkaidővel is alkalmazhat munkavállalókat meghatározott vagy meghatározatlan időre kötött munkaszerződéssel. Részidős munkaszerződés csak írott formában köthető.
Részmunkaidőre történő alkalmazásnál összehasonlítási alapul az ugyanazon munkaadónál teljes normával alkalmazott munkavállaló szolgál, aki ugyanazt vagy hasonló munkát végez, mint a részidős munkaszerződéssel alkalmazott munkavállaló, figyelembe véve más indokot is, mint: szolgálati idő, szakmai képzés, szakmai képesség. Ha összehasonlítható munkavállaló nincs az adott munkahelyen, figyelembe kell venni a kollektív munkaszerződést, vagy ennek hiányában a hatályos törvény előírásait.
A lakhelyen végzett munka
A lakhelyen végzett munkára vonatkozó egyéni munkaszerződést csak írásban lehet megkötni, és a szerződésbe kötelezően bele kell foglalni, hogy a munkavállaló otthon dolgozik, valamint a munkaprogramot, ami alatt a munkaadó jogosult lakhelyen dolgozó munkavállalójának a tevékenységét ellenőrizni, valamint az ellenőrzés módját. Az elkövetkezőkben nemcsak a kollektív munkaszerződéssel, hanem egyéni munkaszerződéssel más sajátos feltételeket is meg lehet állapítani a lakhelyen végzett munkára vonatkozóan, az adott területen alkalmazott törvényes szabályozások figyelembevételével.
Munkaidő és annak tartama
A törvényesen engedélyezett munkaidő – beleértve a túlórát is – nem haladhatja meg a heti 48 órát. A munkaidő tartamát módosítva a 2011/40-es törvény a következőket írja elő:
Kivételes esetben a munkaidő tartama, beleértve a túlórát is, meghaladhatja a heti 48 órát, azzal a feltétellel, hogy a legfeljebb négy hónapra (referenciaidő) kiszámított munkaórák átlagszáma ne haladja meg a heti 48 órát. (A hatályát vesztett rendelkezés szerint a három hétre kiszámított munkaórák átlagszáma nem haladhatta meg a 48 órát.)
A törvénykönyv módosítása értelmében egyes tevékenységeknél vagy szakmáknál az alkalmazott kollektív munkaszerződésben négy hónapnál hosszabb referenciaidőt lehet megállapítani, de ez nem haladhatja meg a hat hónapot.
Objektív indoklás esetén, technikai vagy munkaszervezési megfontolásból, a munka-egészségügyi és munkabiztonsági rendelkezések tiszteletben tartásával a kollektív munkaszerződések is előírhatnak hosszabb referenciaidőt, de ez semmiképpen nem haladhatja meg a 12 hónapot.
A referenciaidő kiszámításánál nem veszik figyelembe a pihenőszabadságot, illetve az egyéni munkaszerződés felfüggesztésének idejét.
A munkaidővel kapcsolatosan felsorolt előírások nem vonatkoznak a 18. életévüket be nem töltött fiatalokra.
A munkaadók a munkavállaló beleegyezésével vagy annak kérésére egyéni munkaprogramot állapíthatnak meg.
Balogh Klára jogtanácsos
