VERES IBOLYA, Uzon. A faluünnep első napja is zsúfolt volt – délelőtt sok kedves kisdiák szerepelt, este pedig operett-előadással örvendeztették meg a helybelieket a Plugor Sándor Művészeti Líceum tanárai. Bár nem voltunk túl sokan, a színpadon mindent beleadtak, nagy élmény volt a Csárdáskirálynő, nem mindennap hallani ilyen színvonalas előadást. A falunapokra a magyarországi Tolna testvértelepülés küldöttsége is eljött.
SZ. G., Sepsiszentgyörgy. Nyugdíjas pedagógusként figyelemmel kísérem a tanulók, ifjak életét, ténykedését. Néha, másokkal együtt, elkeseredünk, olyanokat mondunk, hogy rossz irányba tartanak, nem lesz jövője az emberiségnek. Ezért aztán nagyon jól estek a Háromszék Diákmellékletének május 14-én megjelent írásai, főképp a Kali Ágnes cikke. Amíg ilyen komolyan gondolkodó fiatalok is vannak, addig nincs semmi elveszve, van jövője a társadalomnak, a magyarságnak! És gondolkodjunk el mi, a közép- és idősebb generáció, hogy mennyire vagyunk hibásak, hol is vétettünk, vétünk?!
SZAKÁCS ÁGNES, Sepsiszentgyörgy. A Székely Mikó Kollégium I. A osztályos tanulói május 19-én a kilyéni rehabilitációs központba látogattak. E csodásan restaurált Székely–Potsa-kúriában foglalkoznak a különböző, speciális igényű, sérült gyermekekkel. Tanítványaim kissé szorongva, de izgalommal várták a találkozást. A kezdeti megilletődés helyét rövidesen átvette az önfeledt ének és közös játék. Jó volt látni, hogy a kis elsősök is játékba vitték, párnak választották a boldogan nevető, sérült gyerekeket. A labda kergetése már barátságokat is szült. Igazi lecke volt ez mindnyájunknak szeretetből, megértésből, elfogadásból. Vidám búcsúszavuk a viszontlátás ígéretét sejteti. Köszönjük a központ nevelőinek a meghívást és a meghitt hangulatú délelőttöt!
BARDÓCZ CSABA, Ikafalva. Talán sok felnőttben felmerül a kérdés, hogy milyen hasznos munkát tud végezni egy tucat kiscserkész Istenért, hazáért, embertársáért. Felnőttként mondhatom: nagyon sok mindent, ha akar. Május 18-án az ikafalvi cserkészek megmutatták, hogy hasznos tagjai társadalmunknak, falujuknak: két óra alatt egy szekér szemetet szedtek össze a Felsőcsernáton és Ikafalva közötti út mentéről. Sokak fejében, sajnos, az a kérdés is megfordul, hogy miért kell ilyen piszkos munkával foglalkozni – erre is megvan a válaszunk: hisszük és tudjuk, hogy egy közösség műveltségi szintje azzal mérhető leginkább, ahogyan a szemét problémáját kezeli. Mi azt szeretnénk, hogy minden ember, aki ebbe a szép kis felső-háromszéki faluba ellátogat, azt lássa, itt művelt, értelmes emberek laknak, akik megértették, hogy önmagukat mérgezik, ha a különféle hulladékot szétszórják a környezetben. Az ikafalvi cserkészcsapatnak feltett szándéka a takarítást tovább folytatni mindaddig, amíg sikerül felszámolni a falu környékén az összes illegális szemétlerakatot.
