Az idén 3700 cég jelezte részvételét, mi is megrendeltük a repülőjegyet már január 13-án egy ismert helyi utazási irodában (a szállásról magunk gondoskodtunk). A két jegy 1275 lej volt áfástul, Kolozsvárról kellett volna fölszállnunk. Indulás előtt megtudtuk, hogy konfliktus támadt a légitársaság és a reptér között, és Marosvásárhelyről indul a gép, ezért telefonon érdeklődtünk az utazási irodánál a helyzetről, és azt mondták, Kolozsvárra menjünk. Utána még kétszer felhívtuk őket, mindig ugyanazt válaszolták.
Az utazás napján elmentünk Kolozsvárra, két órával a járat indulása előtt ott voltunk, ahogy kell – de zárva volt a reptér, és az őr közölte, hogy a (négynapos!) szünetről minden partnert értesítettek. Felhívtam az irodát, azt mondták, menjünk át Maros­vásárhelyre, öt perccel indulás előtt még fel lehet ülni a gépre. Áthajtottunk, még tudtunk integetni a felszálló repülőnknek, és panaszra mentünk.
Az ott dolgozók megmutatták, hogy öt levélben értesítették a szentgyörgyi irodánkat is a megváltozott menetrendről, és ez a légitársaság honlapján is szerepelt – amúgy pedig indulás előtt 40 perccel lezárják a vonalat, nem lehet futásból felugrani egy nemzetközi légi járatra. Megint felhívtuk az irodát, de nem vették fel a telefont, csak másfél óra múlva, akkor már jöttünk hazafelé. Megegyeztünk abban, hogy másnap reggelre próbálnak jegyet szerezni, és egy óra múlva hívtak is, hogy Bukarestből repülhetünk, fejenként 1350 euróért, amiből az egyik jegyet kifizetik. Mi azonban a másikat is drágálltuk – első jegyünk 300 euró volt kettőnknek –, így hát lefújtuk az utat, a lefoglalt szállással együtt.
Azóta több tárgyalást folytattunk az irodával, és vállalta a költségeink teljes megtérítését – csak azt nem fogjuk visszakapni, amit ezzel a kiállítással fejleszthettünk volna.

Héjja Dezső, Molnár Sándor