Volt a világon egy öregember, az egyszer kinn járt a selyemfűréten. Mikor jött hazafelé, fogott egy egeret. Amint hazaért, látja, hogy kislány lett az egérből.
Nőtt a kislány, nagylány lett belőle, azt mondta:
– Én csak akkor megyek férjhez, ha olyan férjet találok, aki a legelébbvaló.
Az öregember elment keresni olyan férjet, aki a legelébbvaló. Elment a Naphoz. A Napnak a szolgája azt mondta, hogy várakozzon estig, mert a Nap úr most éppen odavan a Földet megvilágítani.
Estefelé hazajött a Nap úr a lova hátán. Azt mondja neki az öregember, hogy vegye el az ő lányát, mert ő a legelébbvaló.
Azt mondta a Nap:
– Én nem vagyok a legelébbvaló, nálam erősebb a felhő, mert az engem eltakar.
Elment az öregember a felhőhöz, kérte, hogy vegye el az ő lányát, mert ő a legelébbvaló.
Azt mondta a felhő:
– Én nem vagyok a legelébbvaló, nálam előbbre való a szél, mert az engem ide s tova hajkurász.
Elment az öreg a szélhez. Azt mondta a szél:
– Én nem vagyok a legelébbvaló, nálam előbbre való a vén Mátra hegye, mert azt én nem bírom megmozdítani.
Elment az öreg a Mátra hegyéhez, s kérte, vegye el a lányát, mert ő a legelébbvaló.
Azt mondta a Mátra-hegy:
– Én nem vagyok a legelébbvaló, énnálam erősebbek azok a kis egerek itt a tövemben, mert én még azokat nem bírtam összenyomni.
Az öreg elment az egerek királyához, hogy vegye el az ő lányát feleségül, mert ő a legelébbvaló.
Az egerek királya befogott sok egeret egy hintóba, elment a lányért. A lány visszaváltozott egérnek, összeházasodtak, ma is élnek, ha meg nem haltak.
