Nagyon közeledik a félévzáró, az első hat hónap számadása. Hadd bocsássam előre, nem ad okot az örömujjongásra. Még akkor sem, ha két csapatunk — az MSC kézilabdacsapata, a Mikes Kelemen Főgimnázium női kosárlabda-együttese — is túlnőtte hátterét, s eredményével, azaz felsőházba jutásával meglepte a város, a megye sportvezetését.
Most aztán kapkodhat a ,,sportszerető" város, megye vezetősége, hogy a feltételek megteremtésével utolérjék a két csapat sportteljesítményét. Hogy mik tartoznak a feltételekbe, azt már jól tudják az illetékesek, a jobban értesültek szerint már térdig le is járták a lábukat az erősítés ügyében rohangálva. Túl a tréfán, az a jó, hogy van, amiért járni, taposni. Bárcsak ez volna a helyzet a labdarúgás berkeiben is... Na, de ezt hagyjuk most, fogadjuk el tényként: egyik csapatunk, a Transkurier valahogy bent maradt a III. ligában, a másik, a KSE szégyenteljesen kiesett.
Nézzük, mi a helyzet az egyéni sportok háza táján. Négy sportágunk szerepel a bajnokok névsorában — az asztalitenisz három, a birkózás nyolc, a cselgáncs egy és a karate öt bajnoki címmel. Egy kivételével valamennyi kadett és ifjúsági korosztályban szereplő sportolók nevéhez fűződik, az az egy pedig az Európa-bajnokságon is járt karatebajnokunk, Vass László Hunor érdeme, ő a felnőttek bajnokságán nyerte aranyérmét. Az ezüstérmesek tábora annyiban különbözik, hogy kevésbé népes, és itt két felnőtt szerepel, a már említett Vass László Hunor és a dzsiudzsicu mestere, Szőke Attila, bronzérmes felnőttjeink becsületét a dzsiudzsicu hívei mentik, amennyire tudják. Na szóval, iskolás (ifjúsági) szinten még dicsekedhetünk úgy-ahogy, a felnőttek esetében bölcsebb tett, ha felöltjük a hallgatással kizsinórozott szerénység mellényét.
Jó, jó — mondhatják a mundér becsületét védők —, menet közben sok víz lefolyt az Olton, s elvitte a műjégpályánkat, gyorskorcsolyázó- és jégkorongszakosztályunkat, megtisztította a sporttól az Elektró-stadiont, szemétteleppé változtatta a Kisstadiont, törölte sportéletünk térképéről a Csíki negyedi stadiont, elvitt egy csomó futballistát, két-három csapatot, s az a kettő, amelyet hagyott, szóra sem érdemes. Nem csoda, ha évről évre gyengébben szerepelünk. Szűkül, egyre jobban zsugorodik össze sportmozgalmunk. Hol azért, mert nincs pénz, hol azért, mert nincsenek rátermett sportvezetők. Hogy meddig fog ez így menni, nem tudni, de hogy nincsenek rendjén a dolgok, az holtbiztos.
(nagymohai)
