Játszótársai szerint nem rettent vissza a legelrettentőbb csínytevésektől sem. Legjobb barátját rávette arra, hogy rátegye nyelvét a -30 Celsius-fokos sítalpra, természetesen, a gyerek nyelve rögtön ráfagyott... Na persze, voltak sokkal szelídebb csínyjei is. Mint focilabda-tulajdonos rendszeresen megjelent a játszótéren, s hogy a nagyobb gyerekek bevegyék a csapatba, mindig hozott magával fenyőszirupot is. Mire édesanyja észrevette, Tibor kiürítette a családi készletet. A család egy szép napon elhatározta, otthagyja Kovásznát, és Marosvásárhelyre költözik, kétségtelenül abból a meggondolásból, hogy a nagyvárosban jobban érvényesülnek a gyerekek, Tibornak ugyanis van egy leánytestvére is, Csilla. A csíkszeredai nagybátyja jobban szerette volna, ha a Seregély család Csíkország fővárosában köt ki, s a gyerekből jégkorongozó lesz. De hiába minden törekvése, Tibort a sílécek jobban vonzották. Egy síversenyen nézte ki magának egy birkózószakember, és meg is hívta az edzőterembe. Ezzel véget is ért Seregély Tibor teles ,,kiruccanása", végleg ott ragadt a meleget sugárzó szőnyegek vonzásában. Ott maradt Gyarmati Ferenc tanítványai között, hogy most már magasabb szinten, más formában gyümölcsöztesse a csínyekre alkalmas hajlamát. Ügyessége, nyers ereje, szorgalma, munkabírása, makacs rátartisága korán meghozta a várt eredményeket.

Tibor alig tizenöt éves korában serdülőbajnokságot nyert. S ha már megvolt az első aranyérem, jöhetett a második, és jött is, 1971-ben az országos ifjúsági bajnokságon léphetett a dobogó legmagasabb fokára. Fel is figyeltek rá a szövetség edzői, és 1972-ben nevezték az utánpótlás korúak Európa-bajnokságára, s itt a könnyűsúlyúak viadalán az igen előkelő ötödik helyet szerezte meg, akárcsak az esztendő Balkán-bajnokságán. 1973-ban a Marosvá­sárhelyi Kereskedelem birkózójaként a csapattal együtt feljutott az A-osztályba. Még ez évben részt vett a Miami Beachben rendezett ifjúsági világbajnokságon.

Első világbajnoki szereplésén dobogóközelben végzett, az igen figyelemreméltó negyedik helyen, jelezve, hogy lesz ez a helyezés jobb is, csak ki kell várni. Az 1974-es ifjúsági szabadfogású Európa-bajnokság még túl közelinek bizonyult, Tibor csak a hetedik helyet tudta megszerezni. Na, de ami késett, nem múlott, s jött az 1975-ös ifjúsági világbajnokság, melyen Seregély Tibor a 82 kg-osok mezőnyében birkózva megszerezte a román birkózósport első világbajnoki címét. Az országos bajnokság és a Balkán-bajnokság aranyai már csak ráadásnak számítottak. Na persze, a montreali olimpia közeledtével Tibi is megfogalmazta élete nagy célját, az olimpiai részvételt. De Seregély névvel... Meg kellett elégednie a két Balkán-bajnoksággal, az ifjúságival és a felnőttel. 1978-ban bevonul katonának a Steaua sportszázadába. Országos bajnokságot nyer, majd a felnőtt Európa-bajnokságon bronzérmet. A világbajnokságon is elindul, de itt nem jut túl a harmadik fordulón. A Steaua versenyzőjeként megnőtt az esélye az olimpiai szereplésre. Ott volt a szövetségi edzők figyelmének homlokterében, ez kétségtelenül előnyt jelentett számára, de a neve... a neve változatlanul Seregély Tiborként járta be az országot, világot. Az olimpiai szereplésért cserébe a nevét kellett volna adnia (nevet kellett volna változtatnia), csak a nevét... Nem adta. Megmaradt Seregély Tibornak. Nem sokkal később elhagyta az országot. Ma a németországi Goldbachban él. Két fia van, mindkettő sportol.

Koszta Zoltán

1978. december 15-én született Sepsiszentgyörgyön. A kálnoki születésű édesanyja és a brassói édesapja is tanárok, akik Csíkbánkfalván tanítottak, s a kis Zoltán itt, ebben a csíki faluban gyerekeskedett, itt tanulta meg a betűvetést, a szorzótáblát, mert akkor még alapkövetelmény volt, itt végezte a nyolc elemit. Negyedikes korában szülei beíratták a csíkszeredai vívóiskolába, de egy év után abbahagyta, pedig a harminctagú csoport második legjobb vívójának számított, egyszerűen nem bírta a sok ingázást Csíkbánkfalva és Csíkszereda között. Otthon maradt, focizott, kézilabdázott, atletizált, futott a falu gyerekeivel, ha az idő bekergette a fedél alá, ott volt a konyhaasztal, azon pedig remekül lehetett gombfocizni.

A nyolcadik osztály elvégzése után a testvértelepülési kapcsolat révén Tiszavasváriba került, s itt végezhette el a középiskolai tanulmányait. Tiszavasváriban látott először igazi gombfocit, zöldre festett, pingpongasztal nagyságú pályát mezbe öltöztetett, nevekkel ellátott játékosokkal. Mi tagadás, megragadta a látvány. Jelentkezett is az iskola igazgatóhelyettese által vezetett gombfociedzésekre. Pár hónap edzés után az igazgatóhelyettes háziversenyt szervezett, a fődíj egy profi pöckölőpálca volt... Zoltán ma is büszkén őrzi. A háziversenyt a területi csapatverseny követte, újabb fődíjjal — egy-egy profi gombfocicsapat —, melyet két barátjával egy csapatban meg is nyertek. Ez a győzelem, ez az újabb siker marasztalta a nagy zöld asztal mellett, a gombfoci világában.

Na persze, mindemellett nem hanyagolta el tanulmányait. 1997-ben érettségizett a Vasvári Pál Szakközépiskolában. Romániában szerette volna folytatni a tanulmányait valamelyik egyetemen, Kolozsváron, Temesváron... Igen ám, de Románia nem ismerte el a magyarországi érettségi bizonyítványt, ráadásul az érettségi pontjai alapján Magyarország három egyetemére is felvételt nyert... Végül is Veszprémet választotta, és a műszaki informatikát, majd egy év után átkérezkedett a győri Széchenyi István Egyetemre, ahol egyébként 2005-ben diplomázott is, s ahol érvényesíthette Csíkbánkfalván futásban megalapozott erőnlétét, s részt vett az egyetemi futóversenyeken, a Szarvasűzők vagy a Rókaűzők futóviadalán.

Veszprémi tartózkodása alatt nem gombfocizott, Győrben viszont volt NB I-es csapat, mely éppen frissítésre, erősítésre várt. Zoltán lépett, s jelentkezett az együttesnél. A három győri éve alatt rendszeresen a jó középmezőnyben zárták a bajnokságot. Zoltán pedig egyre erőteljesebben szerepel a gombfoci vagy, ahogy most nevezik, a szektorlabda-mozgalomban. Fontosabb eredményei — Romániában még nem osztottak bajnoki címeket, mert csak Marosvásárhelyen gombfociznak szervezetten, s még akad pár játékos, de rendeznek nyílt versenyeket, nemzetközi szinten is, bajnoki címekért csak Magyarországon léphetett asztalhoz —, melyekre érdemes odafigyelni:

1994: Európa-bajnokság, ifjúsági korosztály, 5. helyezés

1995: Román Open, Marosvásárhely, ifjúsági korosztály, bronzérem

1996: világbajnokság, ifjúsági korosztály, 5. helyezés

1997: Diákolimpia, aranyérem

2001—2004: magyar NB I. a győri csapattal, mindig a jó középmezőnyben

2002: magyar bajnokság, egyéniben ezüstérem

2005: Szektorlabda Bajnokok Ligája, Marosvásárhely színeit képviselve ezüstérem

2006: Budapest Open, párosban ezüstérem

Európa-bajnokság, csapatban bronzérem, párosban (Mártonfi Istvánnal) bronzérem

2007: világbajnokság, csapatversenyen ezüstérem, párosban 5. helyezés.

Koszta István Óbudán a Római fürdő közelében él, egy informatikai cégnél dolgozik. Nős, apaság előtt áll, hiszen, ha az Isten is úgy akarja, hat hét múlva leánygyermeknek ad életet kedves felesége. Most természetesen a jövendő leányára összpontosít, távlatilag viszont szeretne még éveken át a szektorlabda élvonalában szerepelni. Úgy legyen.