Amit eszel, az az orvosságodA borsó és a lencse

2011. június 2., csütörtök, Család

A borsó egyike konyhaművészetünk kedvelt zöldségeinek, leves vagy főzelék formájában, köretként vagy salátában is szívesen látott vendég terített asztalainkon. Mondhatni, őshonos növényünk, maradványai mintegy kilencezer éves jelenlétét bizonyítják a Föld­közi-tenger térségében.


Magas a fehérjetartalma, a magvakban 22–35 százalék, a zölden fogyasztottban 5–10 százalék, keményítőként vagy cukorként előforduló szénhidrátokban gazdag (25–60 százalék), nem véletlenül alaptáplálékunk.
Nemesítése során számtalan fajváltozata jelent meg, s ezek bővültek a kerti, spontán változatokkal. A kerti vagy termesztett borsó az alapalfaj, ebből keletkezett a velőborsó, a főzelékborsó és a cukorborsó. Lé­tezik takarmányborsó is.
Borsónk nagy erénye az említetteken kívül magas foszfor- (400 mg/100 g), kálium- (1210 mg) és vastartalma (4 mg). A szervezetünkben nem előállítható (esszenciális) aminosavak közül viszonylag gazdag lizinben (7,5 mg/100 g fehérjében), leucinban (6,8), fenil-alaninban (4,6), valinban (4,7), treoninban (4,1), és különösen sok glutaminsavat (16,1) és aszparaginsavat (11) mutattak ki a sárgaborsó magvában. Jelentős mennyiség­ben tartalmaz C-vitamint (83 mg/100 g) és E-vitamint (3 mg). Piacainkon már tavasztól vásárolható a zöldborsó. A jóval kevesebb tápértékű konzervről nyugodtan mondjunk le, mivel cukrot és adalékanyagokat tartalmaz.
A testsúlyukra odafigyelők kedvéért megadunk néhány hasznos kalóriaértéket. A száraz borsó 327 kcal-t tartalmaz 100 g magban, a zöldborsófőzelék (egy adag 25 dkg) 410-et, ugyanez fasírttal 660-at, tükörtojással 470-et, a zöldborsókrémleves (egy adag 3 dl) 380-at, a zöldborsóleves 270-et.
A lencse. Ma ismert lencsénk közel-keleti vadfajból alakult ki. Az új kőkorszak idején (leletek bizonyítják) már Európában is fogyasztják. Két változata ismert, a nagy magvú és a kis magvú, magszínek a barnás drapp és a mintázott. Fehérjében a leggazdagabb hüvelyes (25 százalék), magas keményítőtartalmán kívül magnéziumban (1340 mg/100 g), káliumban (1155), foszforban (400), aminosavakban (a borsóéhoz hasonló arányban) gazdag. A vitaminok közül B9- és C-vitaminja számottevő.
Néhány kalóriaérték: lencseleves 340 kcal (a fentebb megadott adagok érvényesek), lencsefőzelék 560, ugyanez virslivel 470, kolbásszal 450.
Míg a sárga száraz borsó előzetes áztatást igényel, a lencsét nem kell főzés előtt áztatni. Mindkét hüvelyes növényünket fűszerezéssel (édes­köménymag), olívaolajjal készítve, esetleg püreként tesszük könnyebben emészthetővé.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 503
szavazógép
2011-06-02: Család - J. Kocsis Edit:

Gyerekkor (Emlékeztető)

Játszunk. Egyszerű a játék, egy szót kell egymás fülébe suttogni, körbe-körbe, míg egyszer valaki téved, és az kiesik.
2011-06-02: Család - Kisgyörgy Zoltán:

Petrőczy Kata Szidónia, az első ismert költőnőnk (Erdélyi nagyasszonyok)

Petrőczy Kata Szidónia (1659–1708) a magyar barokk első ismert költőnője, vallástörténeti tanulmányok fordítója, báró Petrőczy István és gróf Thököly Erzsébet lánya.