Belátom Illyés igazát, hogy ahová mész, az a fontos, de a szülő- és felnevelő hely szerepe egy percre sem hanyagolható el az irány megválasztásában.
Életed rövidebb-hosszabb szakaszaiban, ha fizikailag el is szakadsz tőle, annak teljes körű öröksége, a táj szín- és hangvilágától, az észjárás "kitaposott" ösvényeitől az emberi viselkedésformákig végigkísér életeden. Íróembernek ez az örökség elsőrendű, akárcsak a tradíció, amely állandó forrás, iránytű és mérték. Fekete Vincét a Székelyföld felső-háromszéki kisrégiója indította útra, a kisebbségi helyzet szorításában sarjadó líra bátorította szólásra a zsarnokság végnapjaiban, és biztos mértéket, valamint irányt – immár egy rendszerváltás után – huszadik századi magyar klasszikusaink jelentenek számára mindenekelőtt.
