Első nagy sikere az U16-os korosztály országos bajnokságán szerzett bronzérem. Kézdivásárhely után Brassó következett, Adolf hat hónapot játszott a Fenestella felnőttcsapatában, ahol lehetősége adódott tanulni a tapasztalt felnőtt játékosoktól. 2010 augusztusában átigazolt a Dunaújvárosi Dunaferr SE csapatához.
Kézdivásárhelyen egy kerékpárverseny alkalmával találkoztam Adolffal. A 192 cm magas, atlétatermetű fiatalemberből sugárzott a magabiztosság.
– Hogyan kerültél ki Dunaújvárosba? – kezdtem a beszélgetést.
– Kercsó Árpád székesfehérvári edző javaslatára részt vettem egy próbajátékon. Sikerrel.
– Hogyan fogadtak az új helyen, az iskolában és a klubban?
– Nagyon kedves volt velem az igazgató, az edzők és a diákok egyaránt.
– Hogyan telnek a hétköznapok? Milyen ott az életed?
– A hétköznapok kemények, Csata Csaba, Prakab Gábor edzők irányítása alatt szigorú rend uralkodik a klubban, naponta három edzésünk van, reggel 5.45 órakor kelünk, a nap folyamán kétszer gyakorolunk a jégen, konditerembe megyünk vagy egy száraz edzésen is részt veszünk, ez többnyire futásban nyilvánul meg.
– Mikor jársz iskolába, ha ilyen sokat sportolsz?
– Magántanuló vagyok, akkor megyek iskolába, amikor ráérek, és a vizsgáimat is tetszés szerint tehetem le.
– Szórakozásra jut idő?
– Igen, de ritkán. Hetente egy alkalommal lehet elmenni szórakozóhelyre, vasárnap este, az alkohol fogyasztása szigorúan tilos.
– Úgy tudjuk, hátvédként gyakran kezdeményezel verekedést, dulakodást a pályán. Agresszív vagy az utcán, az edzéseken kívül is?
– Számomra úgy érdekes a hoki, ha összeütünk néha az ellenféllel. Az utcán soha nem szólok senkinek egy rossz szót sem, viszont nem hagyom, hogy provokáljanak, kötekedjenek velem.
– Mi a legnehezebb számodra Dunaújvárosban?
– Talán a szüleim, a húgom hiánya, az édesanyám finom főztje, amit nem helyettesíthet semmi, azt hiszem.
– Sok erdélyi csapattársad van?
– Igen, sok játékos innen ment ki, többek között csapattársam a kézdivásárhelyi Valentincik Áron is, aki már két éve van kint.
– Mi a legjobb eredményetek a csapattal?
– Országos bajnokságot nyertünk az U18-as korosztályban, a benevezett nyolc csapatból sikerült elsőnek kikerülni.
– Mik a terveid a jövőre nézve?
– Június 20-án részt veszek egy két hónapos edzőtáborban Vancouverben, amit fizetni kell, itt szeretném megköszönni édesapám áldozatkész segítségét, ő mindig mellettem áll, és sokat költ azért, hogy én révbe jussak. A nyár végén bekerülök a Dunaferr U20-as korosztályába, minden lehetőség adott lesz az előrelépésre.
– Mi az álmod?
– Az osztrák ligában szeretném ütni a korongot.
– Úgy legyen!
KOCSIS ZOLTÁN