Pater patriae
A magyar konföderáció pártjai között 1706 második felében kiéleződtek az ellentétek. A jobbágykatonaság mozgalmai, a gazdasági nehézségek és a vármegyék ellenállása komoly válságot okozott. A bajok orvoslását célzó rozsnyói tanácsülésen – 1706. december 17. és 1707. február 5. között – nemcsak a szabad kereskedelemről, kétmillió forint adókivetésről hoznak döntést, nemcsak a központi hatalom pártjából álló bizottságokkal vizsgáltatják ki a bányászat, a vas- és a salétromtermelés viszonyait, hanem eldöntik, hogy rendezik az alkotmány ügyét.
A tervek szerint Erdélyben és Magyarországon országgyűléseket hívnak össze. E nagy jelentőségű lépést a magyar konföderáció és az Erdélyi Fejedelemség nemzetközi elismertetésének szüksége éppen úgy indokolta, mint az ezzel szoros kölcsönhatásban álló követelmény, hogy a rendi érdekekkel szemben megszilárdítsák a központi hatalmat. Az ellenállásra készülő magyar vármegyékkel szemben Rákóczi mint Erdély beiktatott fejedelme kívánt fellépni. Az általános európai békeszerződésbe való befoglalás elsődleges feltétele, a régen szorgalmazott francia–magyar szövetség elnyeréséhez pedig elengedhetetlen, hogy a magyar konföderáció, nyíltan és véglegesen szakítva a Habsburg-hatalommal, rendezze az ország alkotmányos ügyeit. Ráadásul a császári kormányzat új hadsereget indított Erdély visszafoglalására, s a védelem megszervezésére összehívott medgyesi országgyűlés 1707. január 10-én nem tudta összefogni az ország erejét.
Rákóczi 1707. február 15-én keltezett regálisai szerint március végére hívta össze Marosvásárhelyre a fejedelembeiktató országgyűlést, s a reformok előkészítésére Vay Ádámot küldte előre. Maga azonban diplomáciai tárgyalások miatt csak késve, március közepén indulhatott a fejedelemségbe.
Közben súlyosra fordult az erdélyi hadi helyzet. Pekry Lőrinc erdélyi főparancsnok nem tudta feltartóztatni Tige császári ezredest, aki mintegy háromezer főnyi haderejével bevonult Erdélybe, megerősítette Szebent, és felmentette a kuruc ostromzár alatt tartott Kolozsvárt. Majd amikor a Kolozsvár alól Szebenbe visszavonuló Tige-t Székelykocsárdnál a hajdúk meglepték, Pekry lovasaival tétlenül nézte Esze Tamás ezredének legvéresebb ütközetét, s bár ez a hadi helyzeten lényegében nem változtatott, a kedvező alkalom elveszett, hogy az erdélyi császári haderőt megsemmisítsék.
Súlyosabb következménnyel két körülmény járt. Az ellátatlan és éppen ezért fegyelmezhetetlen katonaság "szabad gazdálkodással" élt. A közkatonák csak a tisztek példáját követték, akik az összeszedett bort, gabonát, szénát a jobbágyoktól robotban megkövetelt fuvarral, vasas szekereken hordatták ki eladásra, saját hasznukra. Pekry maga is magas áron ad el gabonát saját hadainak. A földesurak erőnek erejével visszaszerezték a zászlók alól jobbágyaikat.
A marosvásárhelyi országgyűlés 1707. április 5-én a fejedelmi beiktatással kezdődött. A rendek köszöntését Pekry Lőrinc, Erdély katonai főparancsnoka tolmácsolta. Rákóczi a beiktatás előtt mondott beszédében a fejedelmi hatalom eredetéről elmélkedett, majd kifejtette, mint kívánja "országát igazgatni, szegényeket, özvegyeket, árvákat oltalmazni". Az egykorú lejegyzésből nagyon vázlatosan rekonstruálható beszédben sem családi örökségről, sem a rendek választásáról nincs szó. Bartha András ítélőmesternek a fejedelmet üdvözlő beszédjét a korai felvilágosodás szelleme hatotta át: "Legyen már állandó világosság... a tudomány, bölcsesség, értelem növekedjék... haszontalan és tudatlan herebarom módra senki e hazában ne éljen és légyen... az lévén valóban boldog ország, melyben mindenek az maguk munkájából és nem mások verítékéből élnek."
A rendi külön érdekeknek fölébe emelkedni hivatott fejedelem a jezsuiták templomában elhangzó Te Deum után a református templomban nyitotta meg az őt ugyancsak súlyos próbák elé állító országgyűlést. A rendek feltételei általában a rendi, nemesi előjogok megerősítését szolgálták. Orvosolja a fejedelem a rendi szabadságok sérelmét, adományozza a hazafiaknak a fiskális javakat, tartsa érvényben a rendek kiváltságait, és a rendek által választott tanács akarata s tanácsa szerint kormányozzon. Erélyesen követelték a fegyvert fogott jobbágyok hazabocsátását, a katonaság megfegyelmezését, a károk megtérítését, szabad és biztonságos kereskedelmet, jó pénzt, egységes mértékrendszert, a régi sérelmek orvoslását.
A Ráday Pál fogalmazásában elkészített fejedelmi előterjesztés azonban reformokat követelt: "...hogy ezen országunknak politikai, oeconomicumbeli és militaris dolgai olly rendben hozattassanak, hogy az által országunkban levő minden rendű híveink kívánságok szerint conserváltattassanak és egyedül csak nemzetséges köz ügyünk előnkben tárgyul vött czéllyára álhatatos szívvel és erővel futván, azt az örökös csendes békességnek vissza hozásával vígan koronázhassuk." Mivel a Habsburg-uralkodó az egyszerű amnesztián kívül az ország önállóságát biztosító feltételekről még tárgyalni sem hajlandó, folytatniuk kell a háborút, de úgy, hogy az ország lakosainak és "föld népének elviselhetetlen igája és végső romlása ne következzék". Szükséges tehát a szabad kereskedelem, országos jövedelmek megnövelése, az állandó hadsereg megszervezése. Olyan katonaság felállítása, hogy "mind most az ellenség ellen teendő operatióra elégségesek, mind az ország jövendő oltalmazására is mindenkor kész és alkalmatosak legyenek".
R. Várkonyi Ágnes
(folytatjuk)
