Pater patriae
Az udvari hadakkal övezett fejedelmi tábornak nagyrészt sikerült keresztülvinnie akaratát, bár a hadsereg nagy része Szeben ostromával volt elfoglalva, és Rabutin nagyobb haderővel közeledett Erdély felé. Rákóczi tekintélyét azonban nemcsak a francia király nevében őt nyilvánosan üdvözlő Des Alleurs márki növelte, hanem a központi hatalom erdélyi támaszai is, miként a városok, a szászok, a székely katonaság.
Országzászló a Rákóczi-szabadságharc korából
Az országgyűlés ismét kimondta, hogy Erdély elszakad a Habsburg-háztól, és uralkodójának II. Rákóczi Ferenc fejedelmet tekinti. A fejedelem teljhatalmat kap az ország külföldi ügyeinek intézésében, egyedül ő rendelkezik az ország jövedelmeivel és javaival. Az országgyűlés törvénybe iktatta a magyar rendekkel kötött huszti konföderációt. A fejedelem utasításokat ad a kincstári vagyon növelésére, felülvizsgáltatja az eddigi számadásokat, s ösztönzi a kereskedelmet. Hosszú távú tervekre vall, hogy Rákóczi utasítást ad ki a kolozsvári pénzverőház újjászervezéséről. Az ekkor Erdélyhez tartozó Debrecent a szabad királyi városok sorába iktatja, több város adómentességet kap. Intézkedik Rákóczi a közterhek arányos elosztásáról, és a hadellátásban, hadkiegészítésben rendet kíván teremteni. A jobbágykatonákat visszakövetelő földesúri kívánságokat mereven visszautasítja, a törvénytelen eljárások megakadályozására azonban kevés az ereje. Újra megerősíti és kibővíti a jobbágykatonák tehermentességéről kiadott rendeletét úgy, hogy a földesúri szolgálat és a közterhek – szállásadás, szekerezés – alól minden jobbágykatona mentes legyen. Törvénybe foglalva szabadítja fel a csíkiakat, akiket Apor István rabváltság fejében erőszakkal jobbágyságra kényszerített.
A fejedelmi jobbágypolitika Erdélyben is, miként mindenütt másutt Európában, a rendektől független jövedelem és hadsereg megteremtésén munkálkodó államhatalmak rendelkezései, az adófizető és fegyvereseket kiállító paraszti lakosság védelmét szolgálja a földesurak és a haditisztek hatalmaskodásával szemben, bár más országokhoz hasonlóan a gyakorlatban igen nehezen érvényesült. Marosvásárhelyen a jobbágyszármazású Esze Tamás ezereskapitányt Rákóczi brigadérossá és három gyalogezred parancsnokává nevezi ki. Az országgyűlés 15. törvénycikke elvben alapul szolgál az állandó hadsereg megszervezésének. Ennek első feltételeként Kolozsvárott Rákóczi ünnepélyesen felavatta a Nemesi Ifjak Társaságát, amely Kemény Simon parancsnoksága alatt az állandó magyar hadsereg tisztikarának és politikusgárdájának kinevelését szolgálta.
Javaslat készült az erdélyi katolikus püspökség visszaállítására, de nem tudták keresztülvinni. Az országgyűlési törvény változatlanul csak a négy bevett vallást erősítette meg, holott az erdélyi görögkeleti püspökség és főleg a nagyszámú román papság szociális helyzete sürgős rendezést kívánt volna. Zavar mutatkozott a püspöki méltóság körül: Atanasie Anghel ugyanis "nyilvánosan tagadta meg az uniót", s még a szabadságharcot megelőző években a magyar reformátusok az ellenpüspököt, Ion Ţişcát támogatták. Rákóczi Brâncoveanu vajdától várta, hogy kiválasztván egy tisztelt és jó öreget, püspöki rangra emelje őt, s bár Havasalföld ura a fejedelembeiktatás alkalmából köszöntötte Rákóczit, a görögkeleti püspöki széket, úgy látszik, közreműködésével sem sikerült betölteni.
Megismervén az országot, Rákóczi méltán állapíthatta meg: Erdélynek nem hiányzik más, csak egy jó fejedelem. A marosvásárhelyi országgyűlés résztvevői pedig az ország belső békéjét és nyugodt fejlődését biztosítani képes uralkodót reméltek Rákócziban, amikor kijelentették: "Felségedet jó Atyánknak, azaz pro Pater Patriae valljuk, ismerjük és manifestáljuk."
Az országgyűlésen és a következő zsúfolt napokban Rákóczi híveinek szűk körével, a fejedelemség múltbeli gyakorlatát követve építette ki a kormányzótestületet. A rendek és a három náció megtartják részleges önkormányzatukat, a főispánokat, főkirálybírákat Rákóczi nevezi ki. A fejedelmi tanács elnöke erdélyi főúr, Thoroczkai István lett, tagjai között azonban ott van a magyar konföderáció szenátora, Vay Ádám. Bercsényi, a fejedelmi helytartó indigenatust kap. Erdély kancellárja Ráday Pál lesz. Ítélőmesterek: Bartha András és Samarjai Péter, kincstartó Barcsai Ábrahám. Gyakorlatilag azonban a fiskális ügyek és az Erdély gazdasági életében kulcsfontosságú érchegységbeli bányák igazgatása külön és közvetlenül a fejedelem irányítása alatt áll. A korszerű kormányzat kialakításában már korábban is nehézségeket okozott, hogy az ország többször cserélt gazdát, a harcvonalak keresztül-kasul szabdalták az országot, az uralkodó rétegek politikailag megosztottak voltak, és a középrétegekből kikerülő, már jól felkészült, de még kevés számú hivatalnok-politikus csoport hamar felőrlődött. Az új állam teherbíró kiépítésére Rákóczinak Erdélyben nem jutott ideje.
Az országgyűlés után eredetileg Brassó alá készült, hogy az ország egyik leggazdagabb városát megvéve vehesse majd fel a harcot az erdélyi hadsereg a fejedelemség elfoglalására úton levő Rabutin generálissal. A magyarországi vármegyék összeesküvéséről kapott hír miatt azonban a fejedelemnek sürgősen el kellett hagynia Erdélyt.
R. Várkonyi Ágnes
(folytatjuk)
