A mongoljárás dacára a magyar közösség egy része átvészelte a pusztításokat. Ezt igazolják a kenéznevek is. Például Farkas kenéz neve ősrégi magyar nemzetségnévből származik. Jelentős számú magyar népességre utal az a tény, hogy 1246-ban IV. Béla királyunk Szörénytornyán (Turnu Severinben, az 1970-es években Ceauşescu által Drobetára keresztelt településen) római katolikus püspökséget alapított. Ennek feladatává tette a Balkánról érkező, úgynevezett bogumil eretnekség terjedésének megakadályozását is. E püspökség főpapjai közül név szerint ismerjük Gergelyt (1246-tól), Lukácsot (1390-től), Ferencet (1394-től) és Jakabot (1412-től).
Gyimesi csángók a csíksomlyói búcsún
Béla király az 1241-es mongoljárást követő kunmenekülés után arra törekedett, hogy a meggyérült lakosságú hajdani Kunországba és a Szörényi bánságba nagyszámú román közösséget telepítsen, ezért számukra előnyös feltételeket biztosított. A király a románokat csupán juhötvened fizetésére kötelezte, melynek tizedét az esztergomi érseknek engedte át. A falutelepítő vezetőket, a vajdákat és a kenézeket katonai szolgálatra kötelezte. Miután a Johannita Lovagrend 1260 táján elhagyta a Szörényi bánságot, ennek vezetését a király Litovoj vajdára bízta.
Ez idő tájt az Olt folyótól keletre, havaselvi területen a szászok megalapították Hosszúmező (Câmpulung) városát. E településen magyarok is szép számmal telepedtek le, több római katolikus plébániatemplomot és egy ferences zárdatemplomot építettek. A város egyik templomát a 14. század közepe táján Klára, Alexandru vajda magyar felesége építtette. Egy másikat Radu Negru vajda felesége, az ugyancsak magyar Anna emeltette 1380 táján. Az ő nevéhez fűződik még egy domonkosok számára emelt kolostor is Argyasban (Curtea de Argeş). A kalocsai érsekség joghatósága alatt 1381-ben Argyasban római katolikus püspökséget alapítottak.
A havaselvi területekkel ellentétben az 1241-es mongoljárás után Moldva déli része több mint egy évszázadon át tatár megszállás alatt maradt. A magyar királyság több alkalommal küldött csapatokat a tatárok kiverésére. E harcokban a háromszéki székelyek több alkalommal jeleskedtek, többször átkeltek a Kárpátokon, és több győzelmet arattak. A 14. század közepén a tatárok elleni hadjáratokat Lackfi András székely ispán irányította. Az egyik győztes csatában a székelyek lefejezték Atlamos tatár fejedelmet.
A tatárok Moldvából való kiverése ellenére a tatár uralom elsöpörte a milkói római katolikus püspökséget. Barsz kun fejedelem népének zöme Magyarországra és a Balkánra menekült. Ilyen feltételek között a magyar királyság, érthető módon, a tatár veszélynek jobban kitett keleti határainak erősítésére a Szeret és a Prut folyó stratégiai pontjain magyar határőr településeket létesített. A magyar királyság védelme lépcsőzetessé vált, így Moldva stratégiai pontjain védelmi rendszert építettek ki, amely megakadályozta az ellenség gyors beözönlését a Kárpát-medencébe.
Mindezek ismeretében állítható, hogy Moldvában a magyarság őslakó, akárcsak Erdélyben. Amikor 1359-ben sor került a moldvai hűbéres vajdaság megszervezésére, akkor Moldva földjén már 132 éve római katolikus püspökség működött.
A Moldva területét megszálló tatárok kiverése után, a 14. század derekán újabb magyar településeket alapítottak, köztük a későbbi vajdaság fővárosát, Szucsávát (Suceava). Az elfogultsággal nem vádolható moldvai krónikás, Miron Costin azt állította, hogy e várost a magyar szűcsök alapították. Mikecs László csángókutató szerint ez nem igazolható, de történelmi tény az, hogy a legtöbb moldvai városnak magyar eredetű a neve. Domokos Pál Péter más kutatókkal együtt úgy vélte, hogy a városkultúra Moldva területén "magyar-szász városok alapításával" kezdődött. "A román »oraş« a magyar »város« szónak átvétele. De a magyaroktól kölcsönözték több település nevét, mint: Bánya (Baia), Bákó (Bacău), Németvásár (Tîrgu Neamţ), Karácsonykő (Piatra Neamţ), Tatrosvásár (Tîrgu Trotuş), Egyedhalma (Adjud), Hosszúmező (Cîmpulung) stb." Radu Rosetti határozottan állítja, hogy "azon birtokoknak okirataiból, amelyek területén csángó falvak fekszenek, kiderül, hogy ezek a falvak vagy örök idő óta állnak fenn, vagy a csángók átköltözésével azon falvakból alakultak, amelyek Moldva alapításakor már megvoltak." Azt is tudta, hogy Moldva toponímiája rengeteg magyar megnevezést őrzött meg, így pl. Grinduş = Gerendás, Tarhaoş = Tarhavas, Aldamaş = Áldomás, Şolintar = Sólyomtár stb.
A magyar népesség számának növekedése arra késztette Nagy Lajos magyar királyt, hogy megalapítsa a Szereti Katolikus Püspökséget, melynek első püspöke 1371-ben András ferences szerzetes. Idézem Domokos Pál Pétert: "A Magyarország hűbérét képező Kunország északi feléből alakult vajdaságban, a Szeret folyó partján fekvő, Szeret városában életre hívott római katolikus püspökség irányította lelkiekben Lackó vajdát, és vele együtt népét. A térítést dominikánusok és ferencesek végezték. Margit asszony, Péter vajda anyja, 1377-ben szép templomot és kolostort építtetett, és azt a magyar dominikánus tartomány atyáira bízta". E püspökség rövid életű volt, 125 évig működött.
