A magyar érdekképviselet a fejlesztési régiók megalkotásakor valahogy kimaradt a döntéshozatalból, a háta mögött született a határozat, vagy átejtették őket, és emiatt nem szóltak bele, esetleg nem vették észre, hogy lépni kellene, mulasztás vagy csel áldozata lett a szövetség, netán cinkosa volt a hatalomnak – nos, mindez bizonyára tisztázható. Csak utána kell nézni.
A tervezett nyolcmegyés felosztás
A végeredményt tekintve azonban semmiképpen sem véletlen, hogy a mai elrendezés, a nyolcrégiós rendszer nem számol a magyar igényekkel, mi több, azok meghiúsítására született. Egyik célja egészen biztosan az volt, hogy minden autonomista tervet eleve keresztülhúzzon, kifogja a szelet vitorláinkból, kudarcra kárhoztassa ama célunkat, hogy az etnikai méltányosságot meghonosítsuk közéletünkben, hogy az etnikumközi viszonyokon valamelyest javítsunk Erdélyben és Romániában.
Szóval, az urak tudták, mit tesznek, csírájában kívánták elfojtani azt, hogy a fejlesztési, azaz a döntően gazdasági érdekeltségű és hangoltságú Középrégiót kisebbségi autonómiává lehessen továbbfejleszteni. Ebben a székely megyéket Fehér, Brassó és Szeben megyével kapcsolták mesterségesen össze. Ha egyesek tervének megfelelően e regionális felosztás most közigazgatási "felszentelést" is kap, s mintegy megerősödik e tekintetben, akkor végleg oda az a viszonylagos önállóság is, amit annak idején még Ceauşescutól is sikerült kiudvarolnia a két és fél székely megyének. Viszonylag szegényebb tájegységeink a gazdaságilag jóval erősebb román vidékeknek alárendelten, azok amolyan örökös hátországaként vegetálnak majd az elkövetkezőkben. Ezzel Brassó és Szeben, illetve a ma már román többségű Marosvásárhely vonzáskörzetében a székelység kezéből kicsúszik még egy eszköz, mely saját céljához, a belső önrendelkezéshez közelebb vihetné. (Marosvásárhelynek persze velünk kell maradnia.)
Az új közigazgatási régióban szülőföldünknek csak viszonylagos elmaradottsága állandósulhat. Köztudott, ma is így történik, hogy még az európai pénzek lehívásában is az jár jobban és az élvez előnyt, aki jobb módú és sokoldalúbban fejlett.
A Székelyföld kibontakozását szegénységéből csak a saját magára támaszkodó gazdasági régió és közigazgatási önállóság szavatolhatja.
Ami pedig az RMDSZ ama tartalék tervét illeti, hogy a három megyét egy alrégióba foglaltathatja, annak értéke attól függ, milyen jogosítványokat kap az az alrégió. Markó szerint a döntési jogból forgatná ki teljesen a székelységet, ha román többségű régióba sorolnák be.
Nos, a döntésmegosztásnak létfontosságú kérdésekben egészen a vétójogig kell terjednie.
