Traian Băsescu kifejtette, hogy a régió elnevezés negatív értelemmel bírna, mivel a kommunista időszakra emlékeztet. Jobban mondva a második világháború után a szovjetek által megszabott területi beosztásra emlékeztet. Mivel az emlékek erősebbek a jelennél és fontosabbak a jövőnél, egyik napról a másikra lemondtunk a regionalizációról. De megtaláltuk a román megoldást, mégpedig abban a stílusban, amellyel a közlekedési minisztérium főfelügyelője egy letört faággal javította meg a meghibásodott miniszteri vonatszerelvényt.
Vagyis nem bolygatjuk fel az emlékeket, de mamutmegyéket kreálunk, akkorákat, mint egy régió. Hab a tortán, hogy a közigazgatási átszervezést muszáj sürgősen végrehajtani, ellenkező esetben fennáll a veszélye, hogy elveszítjük az európai pénzeket. Ennek következtében a kérdésről este tárgyalnak, amikor az elnök a Victoria-palotában találkozik egy elvtárscsoporttal. Az európai pénzalapok elveszítésének kockázata nem mostantól, hanem még 2007. január elsejétől fenyeget bennünket, amikor is az Európai Unió tagjai lettünk. Sem az akkori kormány, sem az akkori államfő, Traian Băsescu nem dolgozott ki tervet már 2005-ben vagy 2006-ban az EU által rendelkezésre bocsátott milliárdok lehívása érdekében. Pedig tanulhattunk volna a csatlakozás előtti időszakban a magyar, lengyel, cseh vagy szlovák barátainktól, akik már 2004-től, az unió korábbi bővítésének évétől ismerték az európai mechanizmust. De nekünk ez nem kellett. Így 2011-re oda jutottunk, hogy Románia éri el a leggyengébb eredményeket az ország fejlesztésére ingyenesen rendelkezésre bocsátott európai pénzek felhasználásában. Az Európai Unió, amely nekünk kiutalta ezeket a nagylelkű pénzalapokat, értetlenül szemléli, hogy a bukaresti hatóságok képtelenek a tarisznyába rakni mindazt, amit istentől kapnak. Az EU jövő évi költségvetése kíméletlen harctér lesz az európai tagállamok között, ugyanakkor az az érvelés, miszerint a bukaresti libákra pazarolták az árpát, hatékony fegyver lesz azok kezében, akik nagyobb szeletet kívánnak lekanyarítani a palacsintából.
Holott nem oldja meg a problémát, ha Romániát máról holnapra, párbeszéd, közvita nélkül alakítják át egy nyolc vagy tíz, felduzzasztott megyéből álló országgá. Ha Romániát az EU-tól származó pénzekkel akarjuk megmenteni az alulfejlettségtől, a közigazgatási térkép átrajzolásához feltétlenül társítani kell egy valós helyi autonómiát. Az újonnan megalakított régiókat – még akkor is, ha továbbra is megyéknek nevezzük őket – fel kell ruházni azzal a hatáskörrel, hogy közvetlenül tárgyalhassanak Brüsszellel, és anélkül tehessenek javaslatokat különféle projektekre, hogy szükség lenne Bukarest bürokratikus jóváhagyására. A regionalizációt nem a kommunista emlékektől való félelem tette tabutémává, hanem a magyar többségű megyék autonómiájától való rettegés. Ha megszabadulunk ettől a komplexustól, és európai szellemben – nem etnikai alapon – autonómiát adunk Románia minden egyes régiójának, akkor az európai pénzek is bejutnak Romániába. Ha nem, mindhiába hozunk létre megannyi "büszke" megyét, akkorákat, mint valami régiók.

Ion M. Ioniţă

Megjelent az Adevărul 2011. június 8-i számában

Fordította: Rostás Szabolcs