A gomba, akárcsak a természetben, étrendünkben is sajátos helyet foglal el. Valamikor a növények közé sorolták, de valójában külön életformát képviselnek sajátos táplálkozásuk és habitusuk okán. Az ember igen rég megismerte a hasznukat, és fogyasztotta. Korunk embere értékes fehérjetartalmuk és ízanyaguk miatt besorolta a különleges ételei közé, elkészítésüknek számos lehetőségét találta ki, hogy aromájuk, tápláló értékük ne vesszen kárba.
Azt tartja a közhiedelem, hogy a gombafehérje az állati fehérjékkel azonos értékű mind minőségi, mind mennyiségi szempontból. Fele igazság. Ami a gombafehérjét illeti, igaz, hogy valamennyi lényegi (esszenciális) aminosavat tartalmazza, akárcsak az állati termékek (hús, tej, tojás stb.). Nem igaz viszont a mennyiségi megállapítás. A friss gomba mindössze 1,5–2,5 százaléknyi fehérjét tartalmaz, hiszen a termőtest 85–95 százalékban víz. Természetesen, a szárított gomba már lényegesen többet ér. Az ízletes vargánya mintegy 35, a mezei szegfűgomba már 42 százaléknyi fehérjében gazdag. Ugyanakkor jelentős mennyiségű (4–5 százalék), de csak részben hasznosítható szénhidrátot (mannit, glikogén) és igen kevés zsírt mutattak ki a gombákban, ami szükségessé teszi (olykor sajnos fölös mennyiségben) a zsír, olaj használatát.
A gombát szívesen fogyasztják azok, akik úgy vélik, hogy fogyniuk kellene, de lehetőleg ne éhezéses alapon. Itt említjük meg a gomba egyik jelentős hátrányát, nevezetesen azt, hogy szervezetünk emésztő enzimjei csak a gomba tömegének kb. 20–37 százalékát képesek hasznosítani, mivel a kitin sejtfal számunkra emészthetetlen, és az egyébként hasznos fehérje, szénhidrát egy részét "fogva tartja". Viszonylag magas rosttartalma és említett emészthetetlen alkotórészei okán laktató étel, s bár egy-egy gombaebéd (vacsorára nem ajánljuk nehezen emészthető volta miatt) elnyomja éhségérzetünket, valójában nem laktunk jól.
Néhány vízben oldódó vitaminban (C és B) viszonylag gazdag a gomba. Pl. C-vitaminból a kucsmagomba 100 g-ban 5 mg-ot, a sárga rókagomba 6-ot, a kétspórás csiperke 5-öt, az ízletes vargánya 2,5-öt tartalmaz. Gyógyhatásuk a legfrissebb kutatások szerint szintén nem elhanyagolható. A csiperkében a penicillint és a sztreptomicint találták meg. A lila pereszkében, a laskagombában, a csiperkében tébécéellenes, míg az ízletes vargányában és a már említett kétspórás csiperkében rákellenes hatóanyagot találtak.
Előnyök és hátrányok ismerete mellett ennél is fontosabb az erdőt-mezőt gombagyűjtési szándékkal járók pontos gombaismerete. Többségük fogyasztható, de néhány (főleg a gyilkos galóca és mások) súlyos, akár halálos mérgezést okozhat. Megismerésükhöz nem elég a könyvek színes ábrája. Szakképzett gombász segíthet ismereteink tökéletesítésében.
