Idén tizedik alkalommal gyűlhettek össze a filmkedvelők Kolozsváron, hogy az immár A-kategóriás filmfesztivállá előléptetett Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon bepótolhassák mindazokat a zenés-filmes élményeket, melyekre nem adódott lehetőség az év során. A fesztivál igazgatója (Tudor Giurgiu) és művészeti igazgatója (Mihai Chirilov) idén is kitett magáért, Románia legszínvonalasabb filmfesztiválja bizonyára ez alkalommal sem okozott csalódást senkinek – sőt, egyre jobb lesz.
Kolozsvárnak a TIFF olyan, mint üdítő habfürdő: egy évben egyszer, tíz napon keresztül a város (és nem túlzok, ha azt mondom, hogy az ország) teljes lakosságát próbálják megszólítani a fesztivál köré felépített rendezvényekkel, meghívott sztárvendégekkel, változatos koncertsorozatokkal, szakmai beszélgetésekkel – ha a filmvetítések nem bizonyulnának elegendőnek valaki számára. Márpedig filmben az idén sem volt hiány: a versenybe nevezettek mellett (a fődíjat az argentin-spanyol Miguel Cohen Sin retorno című alkotása kapta) a világ minden tájáról láthattunk komoly elszántságot és erősebb idegeket igénylő, extrémebb alkotásokat a Határok nélkül és az Árnyak szekciókban, de a szervezők a való világ gondjairól sem feledkeztek meg, így dokumentumfilmekben sem volt hiány, és számos olyan filmet is bemutattak, mely a kallódó ifjúság problémáit helyezte a középpontba. A fesztivál idén három ország filmművészetére fókuszált, így Belgium, Norvégia és Portugália filmes termésének javával az abszolút kezdők is megismerkedhettek. Ezenkívül természetesen megtartották a már hagyományossá vált, román és magyar filmek napját is, melyre számos filmkészítő is elkísérte alkotását, így a közönség legtöbbször arcokat is kapcsolhatott a vásznon látottakhoz, legyen az román színészlegenda vagy egy ígéretes, fiatal erdélyi filmrendező.
A szervezők arra is törekedtek, hogy a vetítések helyszíneit ne csupán a mozitermek hűvösére korlátozzák, így a főtéren is felállítottak egy hatalmas vásznat, mely minden este várta a szabadtéri mozira vágyókat. A vetítések idejére a központot teljesen lezárták, így az úttest közepén is bátran lehetett garázdálkodni, míg a türelmesebbek a székeken ülve követték az eseményeket. Kolozsvár egyik félreeső és legsűrűbben lakott negyedébe, a Monostorba is rögtönöztek egy ingyenes vetítési helyszínt, ahová leginkább a környék lakói jártak ki szorgosan minden este. A hálás tekintetekből könnyűszerrel ki lehetett olvasni, ezeknek az embereknek nem mindennap adatik meg, hogy csupán egy karnyújtásnyira (háztömbnyire) találják magukat a legigényesebb filmkultúrától.
A fesztivál sztármeghívottakban sem szűkölködött, a legkiemelkedőbb jelenség mégis a jelenleg Amerikában élő színésznő, Jacqueline Bisset volt. A korábbi dívameghívottakkal (Catherine Deneuve, Claudia Cardinale) ellentétben Bisset egyáltalán nem bizonyult nagyképűnek, és a lehető legtermészetesebb módon közeledett a közönséghez, bárki több alkalommal is elmerülhetett a 66 éves hölgy angyali szépségében. A románokat George Motoi színművész és Lucian Pintilie filmrendező képviselte, akik a díjkiosztó gálán vehették át jól megérdemelt életműdíjukat.
A TIFF most egy újabb évre hibernálja magát, hogy a következő, 11. kiadáson megújult erővel, még színesebb programmal és még több meglepetéssel és újdonsággal várhassa az addigra túlzottan is kipihent és mozgóképre éhes filmfalókat.
Csoma Emőke
