A héten egy olyan fiatalt temettek, akinek bár megadatott a felemelkedés, a dicsőség és ragyogás, késeinek bizonyult, a sorsa utánanyúlt, és visszasüllyesztette a mocsárba, amelyből vétetett.
A vörös szőnyegen (balra) a többi főszereplővel: George Pistereanu, Ada Condeescu (jobbra)
Papan Chilibar egy bukaresti nyomortelepi roma családban született, szülei süketnémák. Életét a környezete, társadalmi helyzete határozta meg, tizenhét éves korától hol átnevelő központban, hol börtönben ült. Akkor is kétéves börtönbüntetést töltött lakásbetörésért, amikor Florin Şerban rendező kiválasztotta filmje egyik főszerepére (Eu când vreau să fluier, fluier – Fütyülök az egészre). Az egész stábot meglepte nemcsak tehetségével, de mint Daniel Mitulescu producer az Adevărul lapnak elmondta, szerénységével, becsületességével, jó szívével is. Egyszóval olyan embernek mutatkozott, akinek van esélye a felemelkedésre. S hamarosan a világ is felfigyelt rá, amikor tavaly a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál vörös szőnyegén lépdelt együtt a stábbal, mely az Ezüstmedvét kiérdemelt filmet megalkotta. Szenzáció volt, hogy mekkora tehetséggel alakította a szerepet, ami végső soron saját életét is jellemzi: a börtöntöltelék fiatalt, aki sorsának áldozata.
Nem tartott sokáig a dicsőség, néhány hónap múlva letartóztatták, azzal gyanúsítva, hogy bandával együtt kirabolta egy cég székházát. S akkor jött a szörnyű hír: a börtönben végzett orvosi vizsgálat során megállapították, hogy leukémiában szenved. Állapota rohamosan romlott, hamarosan szabadlábra is helyezték, hogy gyógykezeltethesse magát, az alapbetegséghez egyre több más, súlyos kór társult, február óta nagyon rossz állapotban tengődött a kórházban. Vasárnap délután hazaengedték, egy óra múlva rosszul lett, és estére meg is halt. 21 éves volt, feleséget és négyéves kislányt hagyott maga után. És volt filmes kollégái nagy-nagy sajnálatát, hogy felfedezése későn jött, nem tudták megváltani sorsától.
