Davis Landorfs a Youth in Action program Európai Önkéntes Szolgálata révén érkezett Sepsiszentgyörgyre márciusban, és közel egy évig lesz városunk vendége. Érkezése előtt Rigában, Lettország fővárosában tanult és élt. Jelenleg a CIVEK munkatársa, projektek vezetésével, készítésével foglalkozik, és kitartóan állja az eléje gördülő próbatételeket. Annak reményében kérdeztük, hogy más fiatalok is megismerjék, és kedvet kapjanak az önkéntes munkához.
– Hogyan és miért lettél önkéntes? Miért pont itt?
– Lettországban körözött bűnözőnek számítottam, és valahogyan meg kellett szöknöm... Csak vicc volt. Igazából új élettapasztalatot szerettem volna szerezni, és mindig is nagyon érdekelt Európának ez a része, főleg Románia és Magyarország, az itt felmerülő társadalmi kérdések. Számos érdekes projekt volt különböző országokban, amelyek közül többre jelentkeztem, és néhány pozitív elbírálásban is részesült. Végül Törökország, Olaszország és Románia közül az utóbbit választottam a környezet, a beszélt nyelvek és a projektek miatt.
– Mi az, ami legjobban tetszik Erdélyben?
– Az, hogy nagyon nyugodt és békés, ugyanakkor sohasem unalmas.
– Milyen érzés egyedül lenni egy idegen országban?
– Nem vagyok teljesen egyedül, mert itt van velem Dita – szintén Lettországból érkezett önkéntes –, de egyébként nagyon furcsa. Ennek a helyzetnek megvannak az előnyei és hátrányai is, viszont mindenképp érdekes, és sok élettapasztalatot lehet így szerezni.
– Itt-tartózkodásod alatt milyen vélemény alakult ki rólunk?
– Az egyik fő észrevételem, hogy az itt élő emberek, legalábbis a székelyek, gondolkodás és cselekvés szempontjából nagyon hasonlítanak a lettekre.
– Üzensz valamit az olvasóknak?
– Igen, bármilyen kérdésük lenne Lettországról vagy az önkéntességgel kapcsolatban, bátran fordulhatnak hozzám. Munka után egy sör mellett szívesen beszélek erről.
Kérdezett: Molnár Andrea
.jpg)
