Terjedelmi okokból és a ,,holtakról jót vagy semmit" jegyében az életpályát bemutató két lapoldalnyi írás mintegy felét közöljük. Elsősorban azokat a passzusokat hagytuk ki, amelyek bizonyítékok nélkül, véleményként és jelen esetben dokumentumokkal meg nem alapozott minősítésként vannak jelen az írás eredetijében. Tény viszont, hogy Erőss János kálváriás élete a vallatásos és börtönös években megalapozott félelmei, zárkózott természete és korai halála miatt nem azzal a súllyal szerepel az 1956-os forradalom és szabadságharc üldözöttjei között, ahogyan ezt megérdemelné. Közlésünkkel ezt a hiányérzetet akarjuk enyhíteni, és a súlyos börtönbüntetésre ítélt, hadifogságban sokat szenvedett Erőss János emlékét a köztudatban a megérdemelt helyéhez közelíteni. (sylvester)
Hering József
A sepsiszentgyörgyi
Erőss János kálváriás élete
Sepsiszentgyörgyön 2007. szeptember 6-án a Szent József római katolikus templomban az özvegy, barátok és ismerősök jelenlétében szentmisét mutattak be a tíz esztendővel ezelőtt elhunyt, magyar katonaként szovjet fogságot, az 1956-os forradalom melletti kiállásáért Romániában súlyos börtönbüntetést szenvedett Erőss János muzeológus, csontfaragó művész és tanár emlékére. (...)
Erőss János Csíkcsatószegen, régi székely nemesi katonacsaládban született 1921-ben, s Észak-Erdély visszatérésének egyik hozadékaként bevonult a magyar hadseregbe, megjárta a szovjet hadifogság poklát, majd szabadulása után Sepsiszentgyörgyön orosztanár lett. Az 1956-os anyaországi forradalom mellett nyíltan kiállt, a román hatóságok ezért letartóztatták, s a kolozsvári katonai törvényszék másfél évtizedes kényszermunkára, nyolcesztendős börtönbüntetésre, valamint tízéves jogfosztásra és vagyonelkobzásra ítélte.
Erőss Jánosné, Erzsébet asszony, az özvegy, nyugalmazott matematika—fizika szakos tanár a Kórház utcai otthonukba invitál. (...)
A székely őrszem
A Magyar Őrszem második világháborús frontújság egyáltalán nem található a Hadtörténeti Intézet és Múzeum gyűjteményében, míg az Országos Széchényi Könyvtárban is mindössze egy példánya van az 1944. november 10-én útjára indult és a háború végéig hetente kétszer megjelent négyoldalas lapnak. (...)
A kolozsvári Zágoni Mikes Kelemen (piarista) Főgimnázium teológiai részlege 1944 szeptemberében a közeledő szovjet és román katonaság elől áttelepült a dunántúli Zircre. (...) Erőss János ezután jelentkezett haditudósítónak. Budapesten újságírói kiképzést kapott, majd szorgalmasan írta a haditudósításokat egészen a katonai összeomlásig.
A világháború vége a csíki székely katonát osztrák földön, a Dráva folyóhoz közeli Völkermarktban érte 1945. május 9-én. Itt találkoztak az amerikai és a szovjet csapatok, s ezért a magyar haditudósító század katonái megválaszthatták, hogy melyik győztes hatalom fogságába essenek. Sokan döntöttek úgy, hogy az amerikaiaknak adják meg magukat, mert ekkor már tudtak a szovjet felszabadítók barbarizmusáról. Az orosz és amerikai hadsereg közti különbségről Erőss János is hallott, de — amint azt már az özvegy meséli — később azt szokta mondani: Erdélybe a székelymagyar fajtájához való ragaszkodása hozta vissza a háború után.
Az Erdélyországba visszatérni kívánókkal együtt ő is az oroszoknak adta meg magát, akik Karintiából a Vas megyei Jánosházán berendezett gyűjtőtáborba vitték.
Jánosházán nyolcvan magyar hadifoglyot zsúfoltak be egy-egy marhavagonba, kiosztottak fejenként másfél liter korpalevest, majd elindították őket a dicsőséges Szovjetunió felé. (…)
Erőss János végigjárta az oroszországi magyar holokauszt stációit, s az embertelen gyötrelmek közepette, a fogságban egy görög katolikus paptól megtanulta az irodalmi orosz nyelvet. (...)
A szovjet hadifogságból 1950 decemberében szabadult, de ez még nem jelentette azt, hogy máris hazamehet a szülői házba. A Brassó melletti Tarusor karanténban további öt hónapot húzott le, amíg a kommunistákból, románokból és áruló magyarokból verbuvált, úgynevezett lakóhelyi tanács igazolta, hogy nem volt ,,fasiszta". Hat esztendő és öt hónap orosz hadifogság után így térhetett haza Csíkkozmásra.
Szentgyörgyiek a forradalomért
Az Alpár Ignác tervezte sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium diákjainak egy csoportja az 1956-os anyaországi forradalom hírére a város Libóc nevű negyedében megalakította a Székely Ifjak Társaságát (SZIT). Esküjükben többek között az is szerepelt, hogy elkövetnek minden tőlük telhetőt az erdélyi magyarság fennmaradásáért és Erdély Magyarországhoz csatolásáért. A fiatalok először a forradalom napjaiban, majd 1957. március 15-én megkoszorúzták a Sepsiszentgyörgy központi parkjában álló 1848—49-es emlékművet, s egy esztendővel később meg akarták ismételni a koszorúzást, de a szeku ekkor már csapdába ejtette őket.
Erőss János akkoriban a Mikó-kollégium VIII. B osztályának főnöke volt. Később a tanár úgy vélekedett, hogy az 1956-os forradalom hatása alól akkor és ott, Erdélyben sem a diákok, sem az oktatók nem vonhatták ki magukat. Az általa vezetett nyolcadik osztályból Bordás Attila, Jancsó Csaba, Jancsó Sándor, Gyertyánosi Gábor és Sándor Csaba esküdött föl a Székely Ifjak Társaságára, de a Mikóból ennél természetesen többen voltak, sőt, a textiliskolából még lányok is csatlakoztak hozzájuk. A szekuritáté, habár nagyon szerette volna, a letartóztatott fiatalokból nem tudta kicsikarni, hogy tanáruk is részt vett a SZIT megalakításában és annak tevékenységében. A román katonai törvényszék nem sokkal később, miután a pedagógust is perbe fogták, az ítélet megindokolásában mégis összefüggésbe hozta a diákok ,,bűnét" tanáruk viselkedésével: ,,A vádlott hazánk népi demokratikus rendszere ellen ügyködő elem, meggyőződéses nacionalista, sovén, a sepsiszentgyörgyi 1. számú líceum tantestületének és diákjainak körében több ízben kifejezésre juttatta a Magyar Népköztársaságban kitört fasiszta lázadással való együttérzését, rokonszenvét (…), ellenséges rágalmakat terjesztett a Szovjetunióról, illetve a népi demokratikus rendszerű országokról."
Erőss Jánost a diákok lebukását eredményező sikertelen koszorúzás után, csak 1958. június 24-én éjszaka tartóztatta le Szabó Lajos, a szekuritáté őrnagya. (...)
Meg kell említeni a kegyetlen kihallgatásokat vezető két aljaember, Bartos és Bihari szekustiszt nevét, aki többek között azt szerette volna kicsikarni a tanárból, hogy 1956-ban diákjai az ő sugallatára firkálták tele az iskolai vécé falát a forradalmat éltető jelszavakkal. Közben persze mindenféle előnyökkel kecsegtetve igyekeztek beszervezni besúgónak, de ellenállt a kísértésnek. ,,Akkor pedig a börtönben fogsz megrohadni" — mondta neki a fiaskót szenvedett Bartos őrnagy.
Az elsőfokú ítéletet 1958. augusztus 5-én hozta meg a kolozsvári katonai törvényszék Marosvásárhelyen. A bíró ki lehetett volna más, mint egy áruló ,,magyar", korábban a kilenc mikós diákot is elítélő Macskássi Pál alezredes, aki a ,,Kárpátok Géniuszához" hasonlóan suszterinasként kezdte dicsőséges pályafutását.
Az előre megírt forgatókönyv szerint lefolytatott, kimondottan magyarellenes koncepciós pernek is voltak érdekes epizódjai, amelyeknek főszereplői a szász Helmuth Lurtz, illetve áruló magyarok voltak. Helmuth Lurtz német nyelvet tanított a Székely Mikó Kollégiumban. A tárgyaláson azzal az indokkal vonta vissza korábbi, a vádlottra tett terhelő tanúvallomását, hogy azt kényszerítő eszközökkel szedték ki belőle a szekuritáté kihallgatói. Hogy ne meséljen többet a hallgatóság előtt a szeku aljas módszereiről, Macskássi vérbíró egyszerűen kikergette a tárgyalóteremből a magyarsággal sorsközösséget vállaló Lurtzot. Tanúvallomásának visszavonásáért a némettanárt azonnal kirúgták állásából. (...)
A másodfokú tárgyalásra 1958. szeptember elején került sor Kolozsvárott. A bíróság természetesen jóváhagyta társadalmi rend elleni felforgató tevékenység vétkéért a tizenöt év kényszermunkát, feljelentés elmulasztásának vétkéért a nyolc év átneveléses börtönbüntetést, a tíz esztendő jogfosztást és a teljes vagyonelkobzást kimondó elsőfokú ítéletet. (...)
Erőss János általános amnesztiával szabadult 1964. augusztus 5-én, miután megjárta a poklok poklaként emlegetett, kimondottan emberirtásra berendezkedett, szigorított fegyháznak számító Duna-deltát, a szamosújvári és más hírhedt börtönöket. A valamikor életvidám, jó kedélyű ember a kegyetlen rabság utáni, úgymond szabad életben is tovább félt, s az utcán jóformán a felesége háta mögé bújva közlekedett.
Háromszék múltjának kutatója
De néhány esztendő múlva elkezdődött életében az a másfél évtizedes alkotómunka, amely némileg feledtette az átélt borzalmakat. A Kós Károly tervezte sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban (akkoriban megyei múzeumnak nevezték) 1968-tól az 1982-ben történt nyugdíjazásáig restaurátorként, majd főrestaurátorként, régészként és szakíróként végzett igen értékes tevékenységet, s közben otthonában egymás után alkotta elsősorban a székely mondavilág alakjait megjelenítő csontfaragványait. (...)
Az ő nevéhez fűződik a híres oltszemi, komollói, nagyborosnyói és berecki római castrum (katonai tábor) leleteinek restaurálása. Munkássága fontos eredményének tartják még a Dálnokról, Ikafalváról és környékéről származó régi székely kapuk és kopjafák restaurálását is. (...)
A múzeumigazgató tulajdonképpen Király Károlynak, akkoriban a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsa tagjának az utasítására vette föl restaurátornak. De ne gondolja senki, hogy Erőss János volt ilyen meghitt kapcsolatban a magyar öntudatra ébredt kommunista vezetővel. Dali Sándor, az egykori Megyei Tükör alapító főszerkesztője járta ki Királynál, hogy szóljon Erőss János érdekében. (...) A Kovászna megyei Bálványos várát is ő ásta meg, s kétesztendei kutakodással föltárta a szerkezetét. Bélafalván és Székelypetőfalván honfoglalás kori magyar leleteket talált.
Az országzászlótartójáról nevezetes Székelypetőfalván föltárt egy honfoglalás kori temetőt, s a sírokból kiásott kerámiaedényeket, S alakú hajkarikákat, érméket és gazdag antropológiai anyagot. (...)
Csontba faragott hitvallás
Erőss János a múzeumi és a régészeti terepmunka után önfeledten, sokszor az éjjeli órákig faragott otthona hátsó fertályában. Alkotásainak alapanyaga a csont, a fa és a kő volt, témái pedig általában a székely mondavilág és a magyar történelem alakjai. (...)
Halála után egy esztendővel, 1998-ban egykori munkahelye, a Székely Nemzeti Múzeum Sepsiszentgyörgyön rendezett kiállítást a műveiből, amit aztán Kolozsvár, Székelykeresztúr, Kézdivásárhely és Csíkszereda közönsége is megcsodálhatott. Az erdélyi vándorkiállítás után az anyaországban is megtekinthették. Erzsébet asszony, az özvegy az erdélyi érdektelenséget tapasztalva a gyűjteményt végleg a Szijártó István vezette Balaton Akadémiának ajándékozta. (...)
S végül idézzük a Balaton Akadémia-könyvek sorozatban 1999-ben, posztumusz megjelent, Székelyföldi üzenet című önéletrajzi visszaemlékezéseiből Erőss Jánosnak, ennek az agyonhallgatott, kálváriás és példamutató életutat bejárt embernek a személyes vallomását: ,,A szenvedést, amit a sors rám mért, emelt fővel viseltem, mert igaz ügyért ártatlanul szenvedtem. A koncepciós perek korifeusai mind a semmibe hullanak, s megmarad az az ember, aki tiszta, becsülettel és felemelt fővel még az ellenségeinek is megbocsát."
