Ágh István versei

2007. október 23., kedd, Múltidéző

A Parlamentnél

Földön-fektem iszonyú homorúja

gyöpös a vér s az esőlé után,

kivált alkalom hány leveles tócsa

tükrözte gyűrötten tovább,

mióta menni újra megtanultam

tizennyolc évesen, már túl az ötvenen

halálom zónájába visszajárok,

látszatra villamoshoz, kézfogásra.

Gondolja-e most valaki, milyen

történelmet, kaszálást, parkosított

a csitri-szép cigány, s a mátós

utcaseprő mit söpör? platán-avart,

de nékem földbe vájó fogsort

és tenyeret, s az újraültetett

dísztérre csinosított sírvirágok

felejtetnének, sose feledek!

Mert egész hétköznapi életemmel,

ahogy cipőfűzőm kötöm a vérengzés

terén, cigarettára gyújtok,

eldobom az érvénytelen jegyet,

ő működik, ki akkor erre voltam

véletlenül és mégis sors szerint,

fiatal arcom látom ma is

oda-vissza a 2-es villamosban.

Összegyűjtött vallomások, Kossuth tér, 1956

Befejezése után nemsokára magamban is

végére jártam a vérengzésnek, felbecsültem

a halottak számát, nem volt kétségem

gyilkosaik felől, bár elfödték személyüket

rejtett ravaszra, tűzvető gombra nehezedve,

eszement tombolásban cikázó futásomból

megrajzoltam a rémes térkép rám eső részét,

a bezárult kör végleges pontjait megjelöltem,

az áldozati hellyé dúlt iszamos menedéken

megjegyeztem ott maradt szomszédaimat,

bemértem fektem ikertestünkre szabott hiányát,

és krónikáztam, kétségbevonhatatlan

bizonyítottam, honnan lőttek, miért nem

futottam hátra, hisz akit eltaláltak, valahány

előrebukott, dicsértem pontos ösztönöm,

miként hajszolt a biztonságba, aztán már

elvéreznem lehetett, mert onnan menekített

félkarú társam fél lábamon, ahol mindenki

meghalt, nem takargattam sebemet, a belém állt

repeszt bárkinek megvallottam, és verset írtam

az őszről mint természeti jelenségről,

mintha az az egész természeti csapás lett volna,

és tudtam, azoknak nem hiszek soha, akik

a beálló csöndeket kéjesen fölrobbantották,

hadd higgyük, akkor lesz vége, ha mind ott veszünk,

akkor még nem sejtettem, majd összefog

a hazugság a múló idővel, emlékeinkbe

rejtőzik a gonosz, miénkké szervesül belénk,

s a tér visszhangjai, az ablaktükrözések

viszonylagossá változtatnak minden bizonyosat,

s ha nem tudjuk eldönteni, ki hol feküdt

a másikától, miként mernénk állítani,

amit tudunk azon fölül, és a hazugság

illetékes, és a vértanú nem tanú,

és a túlélő nem túlélő, a szörnyű álom

délelőttjén, akár részt sem vett volna,

fegyvert látnak a krumplis zsákban,

bejáratlan padlásokon vadonatúj

töltényhüvelynek vélik a szemetet,

katonának saját árnyékukat, ágyúnak az

esőcsatornát, fekete kalózkendőnek hiszik

a tankos sisakot, a véletlen és hanyag

legyintésben a tűzparancs jelét, mikor

a Fekete Tábornok fölkiáltott, csak a

fraternizálást akarta megszüntetni, nem tehet

arról, hogy a fegyverek elszabadultak,

pusztuljon, aki él, vesszen, aki idejött!

kiderítetlen tettesek nyomán így marad el

a büntetés, tragédiám katarzisa,

érjem be a miniszteri bárszekrény italával,

mily különös, hogy abból tarthattam

életáldomást,

s ha nézni bírom, nézzem csak azt a nőt, kivel

együtt feküdtem, a halott akár kielégült

szerető a fotón, elhálva szemérmetlenül.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 1233
szavazógép
2007-10-23: Múltidéző - Albert Levente:

Sinkovits Imre: A Nemzeti dal éltet örökké

Az események sodortak október 23-án a Petőfi-szobor talapzatára. A Nemzeti Színház akkori párttitkárnőjével jöttem ki a Salemi boszorkányok próbájáról, és épp akkor jött piros-fehér-zöld zászlóval egy menet a Nyugati pályaudvar felől. Vonultak a Petőfi-szoborhoz.
2007-10-23: Múltidéző - x:

„A szenvedést emelt fővel viseltem”

Hering József magyarhoni szerző Dali Sándor szíves közvetítésével eljuttatta szerkesztőségünkbe a Kapu 2007. szeptemberi számában A sepsiszentgyörgyi Erőss János kálváriás élete című írását.