Április 18. és június 1. között négy erdélyi alpinista megpróbálta meghódítani a Cho Oyut, a világ hatodik legmagasabb csúcsát. Akárcsak két évvel ezelőtt, a Székelyek a magasban expedíciósorozat mostani expedíciójának sem sikerült felérnie 8201 méter magasba, ám Tulit Zsombor (Sepsiszentgyörgy), Sükös József (Csíkszereda), Tóásó István és Szabó Zoltán (Székelyudvarhely) teljesen elégedett teljesítményével, és sikeresnek könyvelik el idei próbálkozásukat. És igazuk is van, ha azt vesszük figyelembe, hogy a Cho Oyu, 2011 során erdélyi magyar hegymászó először ért fel 8000 méter fölötti magasságba. A rossz időjárási viszonyok miatt Szabó Zoltánnak (alias Kobra) 8000, míg Tóásó Istvánnak 8080 méterről kellett megfordulnia. Erről az érintettek június 15-én sajtótájékoztatón számoltak be, és akkor beszélgettünk Tulit Zsomborral, Sükös Józseffel és Szabó Zoltánnal.
A Cho Oyu árnyékában
– Másodszor sem sikerült feljutnod, feljutnotok a Cho Oyura, ám mégis sikeresnek mondod a 2011-es expedíciót. Miért? – kérdeztük Tulit Zsombortól.
– Jómagam és a társaim is élve, épen és egészségesen tértünk haza az újabb Cho Oyu-i kalandunkról, s ezt pozitív dologként értékelhetjük. Elindulásunk előtt ezt a fő célt fogalmaztuk meg, amit sikerült is megvalósítanunk. A másik célunk pedig az volt, hogy erdélyi magyarként elsőknek érjünk fel 8000 méter magasba, és ez sikerült is, hiszen Tóásó Istvánnak és Szabó Zoltánnak sikerült feljutnia 8000 méter fölé. Volt egy harmadik célunk, hogy elérjük a csúcsot, ám sajnos azt nem tudtuk teljesíteni. Ennek ellenére az expedíció összességében sikeres volt. Valószínű, hogy ha oxigént használunk, a csúcsot is megmászottnak könyvelhettük volna el, de nem az volt a szándékunk. Mi a saját határainkat kerestük, idén pedig 8080 méter volt a határ.
Az erdélyi alpinisták és segítőik
– Elmondásod szerint te nem sikertelenségnek élted meg az idei történteket...
– Én ezelőtt két évvel sem és most sem kudarcként éltem meg azt a dolgot, hogy nem értünk fel a csúcsra. Úgy érzem, kezd annyi tapasztalatunk lenni, hogy meghozzunk egy olyan döntést: vissza kell fordulni. Nehezebb erre az elhatározásra jutnia az embernek, mint arról dönteni, hogy folytassa tovább a csúcstámadást. Most nagyobb tapasztalatunk van a megfordulásban, de a hegy megvár, s bármikor vissza lehet menni. Amikor egészségileg teljesen felépülők, és újból felkészülők, akkor lehet, hogy újra a Cho Oyu felé veszem az irányt, vagy éppen egy másik nyolcezrest próbálok majd meghódítani.
– Te sajnos újra egészségügyi problémákkal küzdötté. Mi volt a gond?
– Valami olyan betegségem van, ami oxigénszegény környezetben, alacsony légnyomáson, kellő hidegben jön elő, amikor ez ember immunrendszere egy picit gyengébb. Sajnos, nem lehet még tudni, hogy mi az, ám itthoni és külföldi orvosok segítenek kideríteni és orvosolni a problémát. Nem akarok harmadszor is betegen nekivágni egy expedíciónak, így ha egy mód van rá, itthon ki szeretnék kezelni a dolgot, és nem orvosi javallatra, hanem kedvtelésből szeretnék visszamenni a Himalájára.
– Két esztendővel ezelőtt ketten, idén már négyen voltatok a Cho Oyun. Ezenkívül még miben különbözött a két expedíció?
– Idén több volt a hó azokon a szakaszokon, ahol korábban köves, sziklás, száraz részek voltak. Ebből kifolyólag nehezebb volt az előrehaladás, még a csúcs felé is. Továbbá két évvel ezelőtt a kettős csapat nem adott nagy kombinációra lehetőséget, hiszen akkor megpróbáltunk minél több időt együtt maradni. Most viszont volt két duó, így tudtuk egymás felszereléseit, sátrait használni, és ebből a szempontból könnyebb volt mindenkinek.
– Mi volt a legnehezebb dolog az idei expedícióban?
– Kétségtelenül, amikor el kellett válni a társaimtól. Amikor elkezdődött Sükös József tüdőödémája, azonnali visszavonulást javasolt annak a cégnek a vezetője, amelytől a logisztikát vásároltuk. Mivel valakinek le kellett kísérnie őt, én vállalkoztam erre. Nehéz szívvel hagytam el az alaptábort úgy, hogy még nem fejeződött be az expedíció. Mi ketten indultunk lefelé, Kobra és Pityu úton volt a csúcs felé.
– A csapat négy tagja közül te jutottál fel a legmagasabbra, azaz 8080 méter magasba, ahonnan sajnos meg kellett fordulnod. Hogy érezted magad abban a pillanatban, és miként született meg benned a döntés? – faggattuk Tóásó Istvánt.
– Nagyon nehezen, mivel amikor ennyire közel van az ember valamihez, több év munkájának a céljához, nehezen tud döntést hozni. Én már láttam a csúcsot. Nagyon közel voltam, annyira, hogy ha fél órával később jön a vihar, simán feljutok a csúcsra. Amikor Zoltán megfordult, elég viharos volt az idő, de én akkor még meg voltam győződve, hogy tudom folytatni az utat. Sajnos, nem tudtam. Nekem nem a viharral volt a legnagyobb bajom, hanem a köddel. Amikor annyira leereszkedett a köd, hogy négy-öt métert nem láttam előre, és a nyomokat is nagyon gyorsan elfúja a szél. Azt, hogy a cél előtt vissza kellett fordulnom, egy picit nehezebben dolgoztam fel. Ha feljutok négy-, öt- vagy éppen hatezer méterig, és valamilyen okból kifolyólag vissza kell fordulnom, akkor azt mondom, ennyi volt. Azonban amikor az ember ennyire közel volt a célhoz, akkor sokkal nehezebb feldolgozni az esetet. A ,,kudarc" ellenére olyan tapasztalatokra tettem, tettünk szert, amelyek a későbbi expedíciókban hasznosak tudnak elleni. Én nagyon elégedett vagyok a teljesítményemmel, hiszen sikerült az erdélyi magyar hegymászást nyolcezer méter fölé juttatni, és ezt sikernek könyvelem el. Ha azt vesszük, mennyin múlott a dolog, akkor van egy pici csalódás.
– Kötelez valamire az a tény, hogy te vagy az első erdélyi magyar hegymászó, aki feljutott 8000 méter fölé?
– Nem. Soha nem foglalkoztam ezzel a dologgal. Én akkor szembesültem ezzel, amikor visszahallottam ezt a rádióban. Az az igazság, hogy ott nem ilyen dolgokkal foglalkozik az ember. Ha valaki azért kezd hegyet mászni, hogy rekordokat döntsön, vagy megfeleljen valamilyen elvárásnak, akkor úgy gondolom, nagyobb a lehetőség a hibára, ami nagy magasságban végzetes is lehet.
– A következő hegy, következő expedíció?
– Ezt általában mindenki megkérdi tőlem. Előbb feldolgozom a mostani expedíciót, s majd azt követően beszélhetünk egy újabb hegyről. Most konkrét tervem nincs, de előreláthatólag még idén megjárom magam az Alpokban.
– Balsikerként élted, éled meg azt a tényt, hogy nem jutottatok fel a Cho Oyura, vagy ellenkezőleg, elégedett vagy az elért eredménnyel? – kérdeztük Szabó Zoltánt, alias Kobrát.
– Én teljes mértékben sikerként éltem meg azt, hogy feljutottam nyolcezer méter magasra, s bevallanám, ha egy percig is megérintett volna a fájdalom. Nekem átlépni a hatezer métert, majd a hétezer métert – ami új dolog volt az életemben –, majd feljutni nyolcezer méterre akkora felismerést, akkora tapasztalatot jelentett, hogy egyáltalán nincs kudarcélményem. 7900 méteren viharba keveredtünk, s valamivel később már veszélyesnek találtam a továbbhaladást, így 8000 méter magasan tudatosan meghoztam azt a döntést, hogy nem megyek tovább, és visszafordultam a hármas táborba. A tudatos döntés nem a feladás kategóriája, hiszen a kedvezőtlen időjárást szinte nem lehet legyőzni. Pityu talán azért élheti meg kudarcként ezt a dolgot, mert visszafordulását követően másfél órával kitisztult az idő, és egy lengyel lány – oxigénpalack nélkül és serpa segítségével – feljutott a Cho Oyu 8201 méter magas csúcsára.
– Te egy teljes hónappal hamarább kint voltál Nepálban. Mi volt a nehezebb: előkészíteni az expedíciót vagy nekivágni a hegynek?
– Az expedíció előkészítése teljesen Zsombor érdeme. Én csak információkat gyűjtöttem össze, hogy itt mit lehet vásárolni és mennyiért. Erre azért volt szükség, mert repülőn nagyon sokba kerül a súlytöbblet. Én voltam az expedíció leggyengébb láncszeme, annak ellenére, hogy én is voltam már a Mont Blanc-on vagy éppen az Elbruszon. Már ott voltam Nepálban trackingelni, amikor tudomást szereztem az expedícióról, és úgy döntöttem, ha már itt vagyok, meg kellene próbálnom feljutni a Cho Oyura. Ott maradtam, és csatlakoztam az április 20-án érkező három erdélyi alpinistákhoz.
– A következő cél?
– Még nem tudom, de a következő egy hónapomat a spanyolországi Pireneusokban fogom tölteni, ám még idén vissza akarok menni Nepálba, hogy a nyolcezresek árnyékában túrázzam.
Ez év augusztusában az Alpin Sport Egyesület Székelyek a magasban expedíciósorozata folytatódik, hiszen két hónap múlva ismét sor kerül a negyedik Mont Blanc kezdőknek expedícióra. A sepsiszentgyörgyi egyesület személyi és anyagi támogatást ajánl fel a hegyek iránt vonzódó, de magashegyi tapasztalattal nem rendelkezőknek, akik szeretnének feljutni a Mont Blanc-ra, ám nincs megfelelő felszerelésük, és tapasztalt kísérő nélkül még nem volt alkalmuk ilyen kalandba belevágni. A felszerelés nagy részét, a kísérőt, valamint az utazási költségek egy részét az Alpin Sport Egyesület biztosítja. Jelentkezés a tulitika@gmail.com e-mail címen, a jelentkezési határidő pedig június 30. A program első szakasza a felkészítés, felkészülés, kiválasztás jegyében zajlik majd le, a második szakasz pedig maga a Mont Blanc-túra. Tulit Zsombortól tudjuk, hogy a válogatás fizikai és lelki állóképességet felmérő próbák, közös túrák alapján történik, és az expedíció támogatásától függ, hogy idén hányan jutnak fel Nyugat-Európa legmagasabb csúcsára.
Kérdezett: Tibodi Ferenc
