HÃres volt a brassói piac, nemcsak Erdélyben, hanem egész Kelet-Európában. A vásárnapokon a 19. század elején nemcsak a környezÅ‘ városok és falvak lakossága kereste fel a piacokat, hanem Moldovából, HavasalföldrÅ‘l és más országokból is jöttek kereskedÅ‘k.
A város falain belül Ãgy sok szekér közlekedett, nemegyszer bonyodalmakat okozva. A város magistrátusa próbálta szabályozni a forgalmat, és kijelölte a városba be- és kimenÅ‘ utakat. Sepsiszentgyörgy Városi Tanácsának ezt Ãrták:
"Tekintetes Nemes Tisztseg
Hogy az ide való heti vásárnapokon annál jobb rend tartassék, és az jövö-menö számos szekerek az utcákban egybe akadásuk és összetolongásuk a lehetségig el távoztassék, szükségesnek találtatott oly rendelést tenni, hogy az emlitett napokon a szekereknek a városba való bemenetele az ugy nevezett Klastrom Kapun, a városból való kimenetele a Nagy Utca Kapun, a Fekete Utca kapuján pedig mind a be, mind a kimenetel engedtessék. Melyre nézve a tekintetes Nemes Tisztséget hivatalos bátorsággal megtalálni kivántuk, hogy ebbéli rendszabásunkat azon Nemes Megyében is kihirdetni ne terheltessék.
Kész Köteles Szolgája a Brassói Tanács. Wentzel Jóseff Fö notárius
Brassó, 20 oktober 1817."
A fenti levélbÅ‘l kiderül, hogy SepsiszentgyörgyrÅ‘l is sok kereskedÅ‘ és iparos járt rendszeresen a brassói piacra. Forgalmi szabályozást elÅ‘ször Erdélyben a brassóiak Ãrtak elÅ‘.
