Ötmilliárd év múlva "karambolozik" a Tejútrendszer az Androméda-galaxissal, a két "csillagváros" az ütközés következtében egyesülvén elveszíti önálló "személyiségét" -- számította ki egy nemzetközi kutatócsoport, amely kalkulációiról az Amerikai Asztronómiai Társaság közgyűlésén számolt be.
A kutatók Lauranne Lanz, a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ csillagászával az élén a NASA két űrteleszkópjának felvételeit elemezték. A GALEX (Galaxy Evolution Explorer) az ultraibolya tartományban vizsgálja az égboltot, ezeken a hullámhosszakon főleg a nagy energiájú jelenségek, forró égitestek tanulmányozhatók. A berendezés eredeti célja a távoli és ősi galaxisok vizsgálata volt, elsősorban a születésük után jellemző heves időszakot tanulmányozta, amikor temérdek égitest született bennük, néha szinte robbanásszerű sebességgel. A másik a Spitzer-űrtávcső, egy infravörös tartományban működő csillagászati műhold. A fény különböző spektrumaiban kódolt információ ugyanis komplexebb képet fest, mivel a galaxisok különböző elemeit emeli ki – olvasható a ScienceDaily (http://www.sciencedaily.com) tudományos hírportálon.
"Ahhoz, hogy megértsük a múltunkat és megismerjük a jövőnket, meg kell tudnunk, hogy mi történik, amikor galaxisok »karamboloznak«. Ám mivel az ilyen »ütközések« a kezdetektől a végkifejletig néhány millió, de akár több milliárd évig is eltarthatnak, nem követhetjük végig az eseményeket. Helyette apránként kell összeszedegetni az adatokat az összeolvadás különböző fázisaiban lévő galaxisok megfigyelésével. Ennek megfelelően összeállítottuk a kozmikus »vonatszerencsétlenségek« atlaszát, ez az első lépés annak megismerésében, hogy hogyan születnek, növekednek és fejlődnek a galaxisok" – magyarázta Lauranne Lanz.
Mivel a GALEX a fiatal, forró csillagok által kibocsátott fényt észleli, a Spitzer viszont a csillagok által felhevített porfelhőket, valamint maguknak a csillagoknak a felületét "látja", ily módon a két műhold felvételeinek együttes vizsgálata azokat a régiókat mutatja meg, ahol a legintenzívebb a csillagképződés, az újszülött csillagok számbavételét téve lehetővé. A galaktikus karambolok ösztönzik a csillagképződést. Némely esetben több, némely esetben kevesebb "csillagporonty" születik. Lauranne Lanz kollégáival azt szeretné kideríteni, hogy milyen fizikai tényezők befolyásolják a galaktikus "termékenységet". Kutatásaik elősegítik a csillagvárosok karamboljainak számítógépes modellezését is.
"Feltételezéseink helyességét ötmilliárd év múlva igazolja vagy cáfolja meg az élet, amikor a Tejútrendszer összeütközik az Androméda-galaxissal" – jegyezte meg Lauranne Lanz.
