Sepsiszentgyörgyön
A kommunizmus börtöneit megjárt háromszékiek közül jelenleg közel ötszázan élnek, teljes bizonyossággal ellenben nem lehet megállapítani, hogy az 1956 után elítéltekből hány veszítette szabadságát közvetlenül a magyar forradalommal szolidarizáló szervezkedések, illetve más álságos vádak okán, mert akire akarták, könnyen ráhúzták, hogy felbujtó, a hatalom ellen izgat. Tegnap Sepsiszentgyörgyön együtt tartották megemlékező ünnepségeiket a helyi ötvenhatosok és a volt politikai foglyok.
A sepsiszentgyörgyi köztudatban leginkább jelen lévő helyi ötvenhatos megmozdulás a mikós diákokból alakult Székely Ifjak Társasága (SZIT) tagjainak sok év börtönnel megtorolt koszorúzása a negyvennyolcas emlékműnél (1957-ben és ’58-ban). Nem véletlen tehát, hogy e kiskorúakból álló társaság akkori felnőtt tanácsadójára, a szamosújvári börtönben ismeretlen okokból elhunyt Szalay Attilára évente emlékeznek ünnepi kegyeletadással az egykori SZIT-tagok.
A Csíki utcai Szalay-ház falán elhelyezett emléktáblát minden október 23-án azt követően koszorúzza meg a SZIT, a háromszéki Volt Politikai Foglyok Szövetsége (VPFSZ), a városvezetés és a helyi RMDSZ, hogy előzőleg együtt a kegyelet koszorúit helyezik el a huszonhárom sepsiszentgyörgyi elítélt ötvenhatos emlékét őrző városházi táblánál. A megemlékezők délig tizenöt bajtársuk sírjánál koszorúztak a város temetőiben.
A délutáni megemlékezések sora a kommunista diktatúra áldozatainak Erzsébet-parkbeli kopjafájánál kezdődött, ahol Józsa Csaba Árpád, az Erdélyi ’56-os Bajtársi Társaság elnöke kiemelte: ötvenhat tanulsága, hogy egy kis nép egy emberként állt ki a szabadságért. Pap Attila református lelkész Máthé evangéliumából idézett: Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért. A jelenlévők koszorúztak. A szabadtéri megemlékezések a tavaly felavatott ötvenhatos emlékműnél folytatódtak, itt Török József, a VPFSZ elnöke szent ereklyének nevezte 1956-ot, de beszédét a kommunizmus minden áldozata emlékének szentelte, követelve, hogy tűzzék ki a kommunizmus perét, és büntessék meg a szörnyűségek előidézőit.
A forradalom első napjaiban minden magyarországi településen megfogalmazták a sajátos követeléseket, melyek közül három egységes volt az egész országban, éspedig követelték az orosz csapatok kivonását és ezáltal az ország függetlenségének visszaállítását, többpártrendszert a diktatúra helyett és nyílt választásokat, valamint a nemzeti jelképek helyreállítást — hangsúlyozta rövid ismertetőjében dr. Kiss Tamás, a magyarországi POFOSZ alelnöke, aki megköszönte az erdélyi ötvenhatosok egykori szolidarizálását és a jelen lévő fiatalok érdeklődését ötvenhat iránt. A szabadtéri ünnepségeken a kisszámú érdeklődő mellett cserkészek vettek részt, jelen volt a Vitézi Rend néhány tagja, közreműködött a László Attila vezette Cantus Firmus vegyes kar, szavalt Albert-Nagy Ákos, Kilyén Attila-Örs és Módi András diák, az áldást Szabó Lajos plébános, kanonok és Pap Attila mondta.
Fekete Réka
Kézdivásárhelyen
A magyar forradalom és szabadságharc 51. évfordulóján a Szoboszlay-perben kivégzett hősök emlékére állított kopjafánál a Református Kollégium tanárai és diákjai, valamint RMDSZ-es tisztségviselők rótták le kegyeletüket. Farkas Ferenc történelemtanár, a Református Kollégium igazgatója felelevenítette az ötvenegy évvel ezelőtti magyarországi és erdélyi forradalom és szabadságharc fontosabb mozzanatait, a Szoboszlay-kirakatperről is szólva. A kollégium tanulói énekszóval tették ünnepélyesebbé a megemlékezést. Iochom Zsolt, a kollégium végzős tanulója Márai Sándor Mennyből az angyal című versét szavalta el. Az ünnepség koszorúzással és gyertyagyújtással, illetve nemzeti imánk közös eléneklésével ért véget, majd a tanulók és tanárok a temetőtől a volt kaszárnya épülete elé vonultak, ahol a hősök emlékművénél helyezték el a kegyelet virágait, és gyertyát gyújtottak.
A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom háromszéki szervezete által szervezett megemlékezés 18 órakor a Vigadóban kezdődött, ahol az Uránia Filmklub közreműködésével levetítették a Hajdú Gábor által 2006-ban rendezett, Boldog napok — hulló csillagok című dokumentumfilmet, majd fél nyolckor fáklyákkal a Hősök emlékművéhez vonultak, s egyórás fáklyás őrállással és koszorúzással tisztelegtek az ’56-os forradalomban és szabadságharcban elesettek emléke előtt.
Iochom István
Kovásznán
A kovásznai Ignácz Rózsa Irodalmi Klub tegnap délután Imádkoztam, ha félni kellett című rendezvényével emlékezett az 1956-os forradalomra, amelyen Varga László marosvásárhelyi nyugalmazott lelkipásztor szemtanúként beszélt az ötvenegy évvel ezelőtti budapesti eseményekről. Ezt követően a központi park ’56-os emlékművénél a kovásznai Magyar Polgári Szövetség és Székely Tanács rendezett gyertyás megemlékezést.
A szép számban megjelent emlékezőket Cseh Béla, az MPSZ helyi szervezetének elnöke köszöntötte. Kovács Gábor római katolikus esperes szívre ható szavai után Varga László ny. lelkipásztor ünnepi beszédében 1956 tanulságait tekintette át. Mint mondta: ’56 megtanított a pártok fölé emelkedni, a felelősségvállalásra. A Nyugatot megtanította arra, hogy óvakodjon a kommunizmus veszedelmétől, az erdélyieket megtanította, hogyan lehet harcolni a kommunizmus ellen. És elfelejtettünk félni. Megtanított arra, hogy felelősek vagyunk mindazért, ami népünkkel történik. Az emlékezések sorát Bukovinszky Cs. Miklós, a vajnafalvi református gyülekezet lelkipásztora zárta, majd a jelen levő politikai pártok, szervezetek, közintézmények és egyesületek megkoszorúzták az emlékművet. A megemlékezés, amelyen közreműködött a Hozsanna kórus, Ferencz László tizenegyedikes tanuló és a Havadtőy Sándor Cserkészcsapat, a magyar és a székely himnusz eléneklésével ért véget.
Bodor János
Baróton
Magyarságunk ünnepein, a nehéz időkben helytálló hőseink tetteit felidéző rendezvényeken egyre kevesebb baróti jelenik meg. A szomorú tételt nem hazudtolta meg az október 23-i megemlékezéssorozat sem: a forradalom eszmeisége, az erdővidéki Moyses Márton mártíromsága előtt mindössze néhány tucatnyi baróti hajtott fejet.
A millecentenáriumi emlékmű 1956-os ágánál Benkő Levente újságíró, történész a forradalmat kiváltó okokról szólt. Nézete szerint a zsarnokságból, az éheztetésből, a gondolatok cenzúrásából lett elege a polgárnak, s ragadott fegyvert, vált életét áldozó forradalmárrá. Ez jellemezte azt a 61 erdővidékit vagy később erdővidékivé válót is, akit az EMISZ- vagy a Szoboszlay-perben meghurcoltak. Bereczki László nagybaconi református lelkész elsőéves teológus korában szerzett élményeit megosztva szólt a tizenhárom hősi napról és az azt követő megtorló évekről. Bár esetükben a forradalmi tettek csupán néhány vers elmondásában, néhány hangosan kimondott gondolatban jelentkeztek, a román kommunista hatalom ezt sem hagyta büntetlenül. A lelkészi pályára készülő fiatalok közül soknak nem adatott meg, hogy tanulmányait befejezze, és sokan börtönt is szenvedtek. Ilyen körülmények közt megérte-e vállalni ’56-ot? Volt-e számunkra hozadéka? Igen, volt — adta meg a választ is Bereczki tiszeletes —, hiszen nyilvánvalóvá vált: bár az elnyomás erős és kíméletlen, de nem örök — Dávid egyszer felkel Góliát ellen.
A Baróti Szabó Dávid Középiskola udvarán Benkő Levente az ötvenegy esztendővel ezelőtti történésekről szólt. ,,A diákságot arról próbálták meggyőzni, hogy ami Magyarországon történik, az nem más, mint fasiszta kaland, amelyet mindenkinek kötelessége elítélni. Fiatalkora ellenére Moyses Márton volt az egyetlen, aki ki merte mondani: népfelkelés, igazi forradalom dúl Budapest utcáin." Ezért Bíró Benjaminnal, Józsa Árpád Csabával és Kovács Jánossal csatlakozni kívánt a forradalmárokhoz, s illegális határátlépés miatt szenvedtek később megtorlást. Moysest az egyetem padjából rángatták ki, börtönbüntetésre ítélték, szabadulása után csak napszámosként dolgozhatott, és sorozatos megaláztatást kellett elviselnie. E sorsot nyolc évig viselte, 1970 elején Brassó főterén felgyújtotta magát.
A négy diák bátor tettének a régi iskola falán emléket állító táblát a bebörtönzött volt EMISZ-tag, Oláh János avatta fel. Az emléktáblán ez áll: Innen indultak 1956. november 8-án a magyar forradalom megsegítésére a baróti diákok: Bíró Benjamin, Józsa Árpád Csaba, Kovács János és Moyses Márton.
Hecser László
