A Kintrekedtek harmadik kötetében folytatódik a bizarr eseményekben gazdag hajóút, és hőseink, Tatjána és János egyre különösebb, riasztóbb és veszélyesebb formákat öltő harca is a magukat hallhatatlanoknak tartó Eduardo De Sica milliárdos üzletemberrel és társaival, a gyönyörű Dianával, az egyre elszántabb Kisseleff kapitánnyal és a hoppmester Vittorioval. De küzdelmükben már nincsenek egyedül.
Az önbecsülésüket aláásó, ép elméjüket veszélyeztető különös telepatikus játékok egy táborba sodorják őket az új vendégekkel, Annával és Laurával, a szép ikrekkel, Ahmeddel, az arab üzletemberrel és Attilával, a magyar színésszel, valamint Carlával, az Eduardo operaénekesnő szerelmével.
Mivel a hallhatatlanok kísérletezései egyre riasztóbb formákat öltenek, hőseink elhatározzák, hogy bármi áron is, de megszöknek a szigetről. Ugyanis a hajókázás váratlanul véget ér, a Sirály kiköt egy görög szigeten, azon, amely Eduardo de Sicának és társának, Kisseleff kapitánynak az évezredek során az utolsó menedékhelye volt, ők sokáig ugyanis nem élhettek egy városban – íme, a halhatatlanság hátránya, sugallja ironikusan a regény –, ugyanis a városlakók egy idő után furcsán kezdték nézegetni őket, hiszen velük ellentétben, nem öregedtek. S ilyenkor menekülniük kellett...
Ezen a szigeten kezdődik az a kísérlet, amelyről a balszerencsés kettős ügynök s volt román szekus ezredes, János régi ismerőse beszél nekik először. Eduardo szerinte olyan telepatikus erőt felszabadító készüléket akar az ő szellemi közreműködésükkel létrehozni, amelyikkel hatalmába ejtheti a földet, lakóit puszta bábokká silányítva. A saját autonóm létezésükért már-már reménytelenül küzdő hősök itt szembesülnek egy lehetséges katasztrófával.
És a pikareszk kalandregény itt vált át negatív utópiába, noha egészen a végéig kétséges – A kintrekedtek három könyvének legfőbb szerkezeti eleme egy régi prózaírói fogás: a késleltetés –, hogy mindebből mi a valóság, és mi a képzelgés. Az viszont kétségtelen, hogy a különös, magukat halhatatlanoknak tartó idegenek – a regény végén kirajzolódik létükre egy fantasztikus magyarázat is – a világűr egy távoli pontjáról érkeztek volna fénylényekként a földre, mert bolygójukat halálos támadás érte, és itt választottak maguknak emberi testeket etc. –, de erről sem lehet eldönteni, hogy maga a valóság vagy a valóságnak ama része, amellyel a parapszichológiai képességekkel rendelkező Eduardo sugall nekik.
Végül hőseinknek sikerül kalandos úton elmenekülniük a szigetről, és megérkeznek Amerikába, a Nagy Tavak környékére, ahol a Jánost örökbe fogadó szekus ezredes háza áll, s hamarosan ideérkeznek a többiek is, de kiderül, furcsa módon mind a három nő terhes, és gyanakodni kezdenek, hogy a telepatikus játékoknak valamifajta genetikai kísérletezés lett volna a célja.
Itt ér véget a regény, magában rejtve az elkerülhetetlen folytatást.
