Megnyílt Székelyföld képviseleti irodája Brüsszelben. Azaz, ünnepélyesen megnyitottuk néhányan, akik jelen lehettünk. A hivatalosságok közül a Kovászna és Hargita megyei tanács tisztségviselői, a sepsiszentgyörgyi önkormányzat munkatársai, Szováta polgármestere, a magyar kormányfő helyettese, a román kormány nem hivatalos képviseletében Tánczos Barna mezőgazdasági és vidékfejlesztési államtitkár. Utóbbi nem a kabinet és nem a tárca pénzén utazott Európa fővárosába, nehogy ezzel újabb adag olajat öntsön a tűzre. Az iroda csak ősszel kezdi meg működését, ám a hivatalos avatóval siettek, mert ebben a félévben Magyarország tölti be az Európai unió elnöki tisztét, s a magyar kormány támogatását élvezve meg akarták nyitni a képviseletet.
Címerkiállítással nyílt meg a Székelyföld-iroda Vojcik Mirela felvétele
Kétnapos rendezvényt szerveztek. Május 31-én az Európai Parlament (EP) székházában fogadást adott a három erdélyi magyar EP-képviselő, Tőkés László, az EP alelnöke, Sógor Csaba és Winkler Gyula. Utóbbi nem volt jelen, szülőföldjén, Hunyad megyében magyar napokat tartottak éppen, s ott a házigazda szerepét töltötte be. Az eseményt figyelemfelkeltőnek szánták, a tulajdonképpeni irodanyitás másnap, június 1-jén történt. Az első rendezvényt plakáton hirdették az EP épületében, meghívókat juttattak el a képviselőknek: Székelyföld Brüsszeli Képviseletének megnyitására hívták meg az érdeklődőket. Ez kiverte a biztosítékot román körökben. A külképviselet a diplomáciában legfelsőbb szinten nagykövetséget jelent, ezért harsogták rémülten, hogy a "nem létező Székelyföld" nagykövetséget nyit.
Kovászna megyei képviselet nyitásáról az önkormányzat még 2008-ban határozott, Hargita megye 2010-ben lépett. Maros megyében ehhez nincs politikai többség, s az önkormányzat elnök asszonya elég kényes helyzetbe került. Péter Ferenc, Szováta polgármestere, az RMDSZ Székelyföldi Önkormányzati Tanácsa elnökének jelenléte azt kívánta jelezni, hogy Marosszék is Székelyföldhöz tartozik, elvben támogatja az irodát, mely az ő képviseletét is felvállalja. Erre az eseményre igyekeztünk. A felsorolt hivatalosságok repülővel, mi, többiek, szárazföldön.
Irány Brüsszel
Vasárnap reggel 7-kor indultunk a megyeháza elől kilencszemélyes kisbusszal, melyhez utánfutót csatoltak. Abban ásványvíz (Kovászna Gyöngye), bor, pálinka, pogácsa, mézeskalács, reklámanyag, ismertető pannók, egyszóval tele volt a raktárkocsi. Ezúttal nem sajtósként, hanem heraldikusként utaztam, Székelyföldi közigazgatási címerek című kiállításomat vittem Brüsszelbe. De ha már ott voltam, természetesen tudósítottam. A megyei tanács külkapcsolati irodájának egyik munkatársával, a tévésekkel indultunk, Csíkszeredában felvettük a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes táncospárját, további borvizet (Hargita Gyöngye) és gyomorkeserűt.
Estére érkeztünk Veszprémbe, ahonnan hajnali négykor indultunk, ugyanis még 1300 kilométer állt előttünk Európa fővárosáig, végig autópályán. Ausztriában befizettük a tandíjat: hátul nem kapcsoltuk be a biztonsági övet, ezért megbírságoltak. Este fél tízkor érkeztünk Brüsszelbe.
Az Európai Parlamentben
Másnap kettőkor Sógor Csaba és Winkler Gyula irodájának munkatársai vártak ránk. A hivatalnokok értetlenül álltak, miért érkeztünk ilyen korán, amikor csak négykor bocsátják rendelkezésünkre a termet?! Egyedül a pálinkának kell ott lennie fél háromig, azt szolgálják fel a fogadáson. Átvizsgáltak, aztán a büfében töltöttük az időt. Különben itt minden olcsóbb, mint kint, a városban. A fogadóteremben letekerhető, kifeszíthető, úgynevezett roll-up pannókat állítottak fel a megyeháza munkatársai. Ezek Székelyföld értékeit mutatták be. Vártuk, lesz-e közönség. Aztán megérkeztek a román televízió munkatársai. Otthon már javában folyt a hisztéria, s a kérdéseket a szeparatizmusra élezték ki, de csalódottan hallhatták, csupán lobbiiroda nyílik, olyan amilyenből ezrek vannak Brüsszelben. A tudósítások mégsem ezt tükrözték.
Végül a terem zsúfolásig megtelt. Felcsíki táncok bemutatásával kezdődött a műsor, aztán beszédet mondott Tőkés László, Sógor Csaba, Tamás Sándor és Borboly Csaba, a Kovászna, illetve Hargita megyei tanács elnöke. Következett a fogadás, hazai ital, ottani csipegetnivaló. Akadt néhány potyázó, aki a felhozatalt látva átpártolt a szomszédos fogadásra.
Azok a "segítőkész" erdélyi hivatalnokok!
Már az EP-be való érkezésünkkor érdeklődtem, hol is tudnám megírni az eseményről szóló tudósítást, s aztán villámpostán hazaküldeni. Mind Sógor, mind Winkler munkatársai közölték, a fogadásról már nem térnek vissza irodájukba. Megkérdeztem Tőkés irodavezetőjét. Hát nekik annyi a dolguk, hogy oda biztos nem férek be, így a válasz. Közben megjelent Sógor Csaba, s rákérdeztem, hol dolgozhatnék. Mint a világ legtermészetesebb dolgáról, úgy beszélt: bármelyikük irodájában. S ezt ő úgy is gondolta, csak az irodisták nem. Még egyszer végigkérdeztem az ismerősöket, de ugyanazt a választ kaptam. A beszédek lejárta után harmadszor is próbálkoztam. Már repedtem szét a méregtől, hiszen egyikük, aki korábban romániai magyar újságíró volt, arra hivatkozott, messzire van az irodája, oda már nem tér vissza. Mégis, milyen messze? – kérdem. Három percre innen. Erre aztán kinyílt a képzeletbeli bicska a zsebemben!
Nem szeretem az árulkodást, azt sem, ha valaki a főnökhöz fordul, s ő utasítja a beosztottat, de, gondoltam, ha öt percen belül nem születik megoldás, az lesz belőle, hogy szólok Sógornak, Tőkésnek vagy Szilágyi Zsoltnak, utóbbi ügyvezetőjének, bocsássanak rendelkezésemre egy számítógépet. De összefutottam egy régi ismerőssel: Török-Illyés Botond, az Európai Néppárt tanácsosa is eljött az eseményre, hogy felajánlja segítségét az iroda működtetéséhez. Mondom, mi a bajom. Erre készségesen elvezetett az öt percre (!) levő irodájába, rendelkezésemre bocsátotta a számítógépét, megadta telefonszámát, ha végzek, csengessem meg. Ugyanis kíséret nélkül idegeneknek nem szabad ott csatangolniuk.
Koccintás a sikeres avató után A szerző felvétele
Megnyitottuk az irodát
A képviseleti irodának a Magyar Fejlesztési Bank Zrt. biztosított egy 3 x 5,5 méter alapfelületű helyiséget – ingyen. Az iroda munkatársai két tanácskozótermet használhatnak még, ott konferenciát, fogadást rendezhetnek. Ezúttal a nagyobbikban tartottuk a székelyföldi képviseleti iroda hivatalos avatóját, a kisebbikben a fogadást. Itt kapott helyet a magyarországi Észak-Alföldi Fejlesztési Régió képviselete is. Már csak ez maradt. Korábban a magyarországi fejlesztési régiók közül öt működtette itt képviseletét a kormány támogatásával, ezért hívták Magyar Régiók Házának a második emeleti részt.
A Székelyföld-irodában csupán egy szekrény volt. Ennek kimondottan örültem, mert a falon el tudtam helyezni címereimet. Így is két sorban és nagyon zsúfoltan, de befértek. A feladat az volt, hogy fúrás és kalapálás nélkül, a falat meg nem rongálva állítsak ki. A feladvánnyal egy építész barátomhoz fordultam, aki a mindkét oldalán tapadó ragasztószalagot ajánlotta.
A megnyitóra ismét eljött az RTV, továbbá magyarországi tudósítók. Megjelent Semjén Zsolt, Magyarország kormányának miniszterelnök-helyettese, aki jelenlétével igazolta az anyaországi támogatást, no meg beszédében visszautasított mindenféle politikai támadást. Ott volt az idő, hogy kezdődjék az esemény, de az RTV-sek a pulpitus elé állították Semjén Zsoltot, és Tamás Sándor tolmácsolását igénybe véve interjút készítettek vele. Beszédet mondott még Tamás Sándor, Borboly Csaba, Péter Ferenc és Demeter János, a Kovászna megyei tanács alelnöke, az iroda ötletgazdája, megbízott koordinátora.
A beszédek után az irodába vonult a társaság, vagyis csak egy része – amennyien befértek. Itt megnyitottam a Székelyföld területén levő közigazgatási egységek mai, általam tervezett címereit tartalmazó kiállítást, majd, az iroda képéhez hozzájárulandó, Sztakics Éva Judit, Sepsiszentgyörgy alpolgármestere a városháza nevében átadott egy grafikát Demeter Jánosnak.
S következett a fogadás. Mindenki felszabadult, elégedett volt, a megnyitó jól sikerült. Még Aurel Bote, a Kovászna megyei tanács román képviselőjének hangulata is oldódott. Előző nap nem vett részt a megnyitó politikai részén az EP-ben, annyira számon kérték otthonról, meg a román sajtó sem kímélte: mit keres Brüsszelben?!
Sárga könyvben
A brüsszeli képviseletet a cégek Sárga könyvében való jelenléthez hasonlítja Demeter János. Aki ott jelen van, létezik, aki nem, az nem. Arról a régióról, amely nincs jelen Brüsszelben, nem tudnak, vagy sokkal nehezebben szereznek tudomást róla. Feltételezik, hogy a mintegy nyolcszáz EP-képviselő közül nagyon kevesen hallottak Székelyföldről. Elsődleges céljuk, hogy egy év múlva már egyharmada tudjon róla. Ezért az iroda munkatársainak rendezvényeket, hallgatóságot kell szervezniük, előadásokat azok számára, akik kíváncsiak. Csúcsidényben, tavasszal és ősszel egymást érik a rendezvények Brüsszelben. Ott kell lenni, s az információs anyagot szórni. Továbbá olyan típusú finanszírozási lehetőségeket feltérképezni, melyek közvetlenül Brüsszelen keresztül érkeznek. Az EU abban érdekelt, hogy különböző térségek együtt pályázzanak, az unió célja nemcsak az államok, hanem a régiók közötti jó kapcsolatok, s a működőképességhez partnereket kell keresni. Székelyföld nem a szegény rokon képét akarja mutatni, hanem azt, hogy profik és partnerek tudunk lenni, másképp nem leszünk benne a rendszerben, szögezte le a koordinátor, hozzátéve: túl politikai, önkormányzati akaraton, az ott működő emberen múlik, hogy mit tudunk elérni.
Székelyföld arca
Török-Illyés Botond, aki már hat éve dolgozik Brüsszelben, felajánlotta segítségét. Elmondta, az nem megoldás, hogy az iroda munkatársai váltakozzanak, egyik a másiknak átadja az általa hasznosnak ítélt információkat. Lényeges, hogy a partnerek egy embert ismerjenek meg, s másodszor, harmadszor, ennedszer is őt lássák, vele tárgyaljanak. Ha az arc és név változik, az már zavaró tényező, no meg információk is elvesznek. Az illetőnek nem kötelező sok nyelven értenie, elég ha egy idegen nyelvet beszél, főleg angolt, de azt nagyon jól. A tanácsos szerint nagyon fontos, ki lesz "Székelyföld arca".
