Évekig a könyvüzletek raktárainak mélyén porosodott, alig néhány példányt vásároltak belőle, és csak a vájt fülű szakértők forgatták. Ők se nagyon beszéltek róla, mert Bat Ye’or Egyiptomban született angol történész munkáját, az Euarábiát félig-meddig tudományos-fantasztikus írásnak tartották. Ráadásul idegesítőnek találták fő mondanivalóját, amely a dél-európai uniós tagállamok, illetve az észak-afrikai és közel-keleti arab országok politikai és gazdasági konglomerátumát jósolta. Mostanában azonban a könyváruházak kirakatába helyezték a kötetet, a szerzőnek mégiscsak igaza lehet: az unió észak-déli törésvonala szélesedik, s a mediterrán tagállamok érdekei szorosabban kötődnek majd az arab világhoz, mint a közösség északi részéhez.

Irány dél?
Az "arab tavasz" hatására ugyanis az Európai Unióban átrendeződés következett be. Irány dél! – adta ki a jelszót a francia külügyminisztérium arab osztályának egyik munkatársa, majd a párizsi diplomácia megnyerte az ügynek Spanyolor­szágot, Görögországot, Máltát, Ciprust és Szlo­véniát. A "hatok" kelet-európai tagjának "arabimádatát" azonban a kelet-közép-európai térség többi állama nemhogy nem osztja, de egyenesen felháborítónak tartja. A visegrádi csoport négy tagállamának – Magyar­ország, Csehország, Szlovákia és Lengyelország –, valamint Románia és Bulgária európai parlamenti néppárti képviselői szokatlanul éles hangú levelet intéztek Catherine Ashtonhoz (képünkön), a közösség kül- és biztonságpolitikai főképviselőjéhez. Ashton éppen egy sajtótájékoztatón ismertette az "észak-afrikai népfelkelések fényében aktualizált szomszédságpolitika prioritásait", amikor már tudni lehetett, hogy az unió keleti felében sokan egyenesen árulásnak tekintik a tervet; sőt, Viktor Juscsenko, Ukrajna egykori, Nyugat-barát elnöke cserbenhagyásos gázolást emlegetett.
Az EU "aktualizálás" kifejezése mögött ugya­nis nem más rejlik, mint hogy az EU a Keleti Part­nerség programjára szánt összeg kilencven százalékát átcsoportosítja a déli szomszédságpolitika javára. Brüsszel a keleti tervben anya­giakkal támogatta a volt szovjet tagköztársaságok civil szervezeteit, a demokratikus intézményrendszer kiépítését, az oktatást – most ebből hétmilliárd eurót akarnak kihasítani, hogy így támogassák az arab világban a politikai fordulatot, és egymilliárd eurós, kedvezményes hitellel igyekeznek beruházásokat ösztönözni a térségben. Az EU néppárti képviselői ugyanakkor hangsúlyozzák: ha a keleti viszonylat finanszírozását csökkentik, rombolóan hathat az érintett országokban folyamatban lévő reformokra, a demokratikus intézmények építésére, és egyenértékű lenne Európa e szögletének magára hagyásával.

Elcserélt támogatás
A pénzügyi átcsoportosítás mögött vélhetően politikai átrendeződés áll: Brüsszel a volt szovjet tagköztársaságok – Örményország, Azerbajdzsán, Grúzia, Moldova, Ukrajna és Fehéroroszország – EU-integrációs programját elcserélte az arab világ támogatására. Ez a magyar uniós elnökségnek is pofon, aminek beszédes jelképeként Ashton sajtóértekezletét azon a napon tartotta, amikor Budapesten rendezték volna az EU és a keleti partnerség állam- és kormányfői tanácskozást. Az összejövetelt Brüsszel lemondta, arra hivatkozva, hogy éppen akkor tartják a G20-ak csúcstalálkozóját. Az EU-observer még csak utal arra, hogy a csúcstalálkozót az arab világ forrongása miatt mondták le, az Ukrainian Week kijevi hetilap viszont már konkrétan fogalmaz: amikor a "dél" lángokban áll, az Európai Unió annyira elfoglalt, hogy nincs energiája foglalkozni a kelettel. Az AFP francia hírügynökség pedig a segélyek keletről nyugatra történő átcsoportosításával hozza összefüggésbe a budapesti csúcstalálkozó elmaradását. A legkonkrétabban az olasz hetilap, a La Stampa fogalmaz: eszerint a Keleti Partnerséget feláldozták az arab ügy oltárán. Mindez arra utal, hogy a találkozó – ellentétben korábbi vélekedésekkel – nem az Orbán-kormányt ért külföldi támadások miatt maradt el. Sokkal inkább azért, mert nem tudtak volna biztatót mondani a határaitól keletre lévő térségnek, azt pedig mégsem tették, hogy közöljék: az EU-program büdzséjét megnyirbálják, mert kell a pénz az araboknak.

Leírták Kelet-Európát
Tőlünk keletre megértették az elmaradt csúcstalálkozó üzenetét: az EU leírta őket, tehát már nem fogja olyan vehemensen számon kérni rajtuk az európai értékeket. A következmények nem is maradtak el: Julia Timosenko volt ukrán miniszterelnököt, az EU elkötelezett hívét korrupciós vádakkal hét órára őrizetbe vették Kijevben. Kárpátalján "bűnmegelőzés" céljából a rendőrségen "elbeszélgetnek" azokkal, akikről azt feltételezik, hogy fel szeretnék venni a magyar állampolgárságot. Minszkben a biztonsági szolgálat házasságtörés közben kompromittáló felvételeket készített egy magyar diplomatáról, majd a képeket feltette az internetre. Bizonyos értelmezés szerint ezek az országok mindezzel azt próbálgatják, hogy a lanyhuló uniós figyelemben meddig lehet egy diktatúra eszköztárát következmények nélkül bevetni.
A brüsszeli döntés nem elhanyagolható hozadéka az sem, hogy összefogásra sarkallta Közép-Európa országait: a visegrádi négyek első ízben tudhatták maguk mögött Bulgáriát és Romániát is egy konkrét ügyben. Az érintett fővárosokban aggódva figyelik, a brüsszeli irányváltás azt is jelenti, hogy a kelet-európai államok ismét moszkvai érdekszférába kerültek.
Az események előzményei kérdéseket vetnek fel. Február 16-án, mindössze öt nappal Hoszni Mubarak egyiptomi elnök lemondása után a már említett hat mediterrán uniós tagállam külügyminisztere levelet intézett Catherine Ashtonhoz, melyben szükségesnek ítélték, hogy az EU megerősítse jelenlétét déli szomszédaink körében. A jelek szerint a Keleti Partnerség feladása elő volt készítve, és nem egy hirtelen ötlet következménye.

Vonzó térség
A franciák és az őket támogató országok döntését a gazdasági célok motiválhatták. A Keleti Partnerség államaiban ugyanis csak nehezen lehet jelentős hasznot hajtó beruházásokat végrehajtani. Az elavult infrastruktúra, a munkaerő kötődése a szovjet technológiához, a bizonytalan jogi környezet mind az üzleti tevékenység ellen szóltak. Az érintett országok közül csak Ukrajna – és talán Azerbajdzsán az energiahordozók kitermelésének területén – volt alkalmas arra, hogy nagyobb EU-beruházásokat tudjon fogadni. 2009-ben Ukrajnába az EU 38 milliárd dollárt ruházott be, és feltűnő, hogy ebben a körben a közösség déli fordulatát kieszközölő csoport élén álló Franciaország – 1,6 milliárd dolláros teljesítményével – a tagállami lista hátsó felében helyezkedik el. Spanyolország is csak 62 millió dol­lárt invesztált Ukrajnába, miközben az EU tagállamai az arab országokba tavaly majdnem 100 milliárd dollárt ruháztak be, ami a tíz évvel ezelőtti összeg tízszerese. Ez részben érthető, hiszen a térségben található a világ olajtartalékának 60 és a földgáztartalékok 30 százaléka – vagyis üzleti szempontból az arab világ ma vonzóbb, mint a volt szovjet térség. (a hetivalasz.hu alapján)