A tüntetésen az egyetemisták mellett azonban részt vett a magyar főváros lakosságának nagy része is. A forradalom kitöréséhez döntő módon hozzájárult a biztonsági szolgálat embereinek fegyveres közbelépése, akik tüzet nyitottak a rádió épületét elfoglalni készülő tüntetőkre. A népharagot bizonyítja Sztálin szobrának ledöntése, mely addig elképzelhetetlen volt a Szovjetuniónak alárendelt kommunista országokban. A szovjet tankok október 24-i megjelenése sem félemlítette meg a forradalmárokat. A szovjetek október 25-én a Parlament előtt a fegyvertelen tüntetők közé lőttek, ami valóságos mészárláshoz vezetett. Ettől a pillanattól a nép fegyveres felkelését már nem lehetett megállítani sem Budapesten, sem a vidéki városokban.

Az események hatása alatt 1956. október 27-én megalakult a Nagy Imre által vezetett forradalmi kormány, ami a szovjet csapatoknak Budapestről való ideiglenes kivonulását eredményezte. Az új kormány elfogadta a forradalmárok követeléseinek nagy részét. Nagy Imre tehát a népi erők programjának elfogadását választotta. November elsején bejelentette Magyarország kiválását a Varsói Szerződés tagállamai közül, és kinyilvánította az ország semlegességét. Történelmi döntésével Nagy Imre szembeszegült nemcsak saját kommunista pártja, hanem a szovjetek által vezetett nemzetközi kommunista mozgalom érdekeivel is.

Válaszként Kádár János létrehozta az új ellenforradalmi kommunista kormányt, amely a szovjet hadsereg segítségével került hatalomra november 4-én. A hősiességgel védekező forradalmárok ellenállását a szovjet katonai erő pár nap alatt megtörte. A magyar forradalom megbukott.

A romániai értelmiségiek, tudósok és egyetemisták szolidaritást vállaltak a magyarországi forradalmárokkal. Mi több, a magyar forradalom hatása alatt a kolozsvári, temesvári és bukaresti egyetemi tanárok először fogalmazták meg az egyetemi autonómia szükségességének bevezetését, de a romániai nagyobb városokban az értelmiség szolidaritását különös kegyetlenséggel fojtották el. A bebörtönzöttek száma meghaladta a tízezret. Számos írót, tudóst, egyetemi tanárt és egyetemistát deportáltak és köteleztek kényszermunkára.

A legtöbbet azonban a romániai magyarság képviselői szenvedtek. Így a korabeli Magyar Autonóm Tartomány területén az 1956. október 26. és 1965. december 31. közötti időszakban több mint 1100 olyan személy ellen indult bűnvádi eljárás, aki szimpatizálni mert a magyarországi eseményekkel.

A vádlottak legtöbbjét sokévi börtönbüntetésre ítélték. A marosvásárhelyi katonai ügyészség iratai alapján a kivizsgálás 731 000 személyre terjedt ki, akik közül 1089 ellen folytattak bűnvádi vizsgálatot. Közülük 826 személyt állítottak bíróság elé, akik közül csupán nyolcat mentettek fel.

A kommunista hatalom képviselői felhasználták a magyarországi forradalom leverésével kapcsolatos hangulatot, hogy korlátozzák a romániai magyarság jogait, melyek közül a legdurvább intézkedést a kolozsvári Bolyai Egyetem megszüntetése és a korlátozott önkormányzatisággal rendelkező Magyar Autonóm Tartomány felszámolása jelentette.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Dr. B. Garda Dezső

(Elhangzott 2007. október 23-án a román parlamentben)