Minden lépést jól meg kell fontolni ilyen válságos időkben, de mert a községvezetés nem politika, azt is el lehet fogadni, amit egyébként ránk, magyarokra ragasztanak nap mint nap, éspedig, hogy a két lépés előre és egy hátra – fajtái vagyunk. Ez sem rossz – mondta egy idős maksai férfiember –, csak hozzon eredményt! Erre a következtetésre jut, aki be akar pillantani az egyik legszentebb találkozóhelyünk lábánál küszködő Maksa község életébe. Látogatásunkat terepszemlével kezdtük, majd Oláh-Badi András alpolgármesterrel készítettünk felvételt Maksa községről.
Lustrán
– Ritka szép a határ! – mondották a reggeli sör, feketekávé mellett üldögélő ráérősebb maksaiak a cukrászdában. Magunk is láttuk: kihányta a fejét a gabonaféle, virágba borultak a pityókaföldek, hol hófehér, hol pedig halványlila nászruhájuk. Csak éppen a pityókával kedvezne nekünk a Fennvaló, majd a piac is, mert "akár hiszi, akár nem, olyan erős a székely valuta (értsd: krumpli), hogy birtokában csődöt is lehet mondani, hatalmas ráfizetést teremteni". "Mi több, lehet, hogy még az éhhaláltól sem tud majd megmenteni! Különösen, ha az állam megjelenik az olcsó külföldi krumplival!" – jött a felerősítés a másik asztaltól.
Permetezőgépek "bogároztak" mindenütt a határban. Az öregedő földtulajdonos maksai gazda szemére húzta a szalmakalapot, sasszemekkel figyelte a traktoros munkáját, s megjegyezte: "No, képzelje el, hogy a motorina ára, a vegyszer, amivel permetez, s a farmer munkája nekem csak a kezdet! Még egyszer megkapáltatom, lesz még egy permetezés, mert ha nem, megeszi a rossz a termést... s tovább nem folytatom. Hány munkafázison megy át ez a pityóka addig, amíg a családom is lát belőle valami jövedelmet? Nincs, mit tenni, mi már ezt úgy megszoktuk, mint a miesnapi kabátunkat!"
Az egykori téesz udvarán Molnár Piroska fiatal maksai csarnokost kérdeztük: mennyi tejet adnak le a feldolgozónak a község kistermelői, a nagyobbak ugyanis külön, "egyéni úton" értékesítik a tejet. Jó érzés tudni, hogy nagytermelők is vannak.
– Nálam csak öt-hatszáz liter gyűl össze egy hónapban – felelte. – Huszonhét tejtermelő hordta be ezt a mennyiséget. Korszerű a csarnok, hűtőtankunk is van. Mi az étfalvi Csutka cégen keresztül értékesítjük a tejet. Itt gyűjtjük össze az eresztevényi és sepsibesenyői kistermelők tejfeleslegét is. Besenyőről reggeliben szekér hozza be a tejet.
Maksán eléggé szokatlan jelenségbe ütköztünk. Mondhatnánk úgy is, hogy egyfajta érdektelenség, de nem az: a ne szólj szám, nem fáj fejem ismert mentalitás terméke. Érdekes, az eddigi panaszáradat mély hallgatásba torkollott: nemhogy panaszkodnának a megkérdezettek, de még nevüket sem akarják adni véleményük mellé. "Könnyebb így: ahogy eltelt eddig, eltelik a többi is, de annyi bizonyos, hogy minket nem támogat az állam, s a kistermelőt a megyei egyesület sem vette nyilvántartásába." Annyit elismertek, hogy Maksán is megalakult kezdetben az érdekszervezet, de senki sem vette komolyan, kimúlt. "Vajon mennyivel lenne könnyebb nekünk – estek gondolkozóba –, ha most működne?!" Nem áll szándékunkban megsérteni senkit, de arról kezdtünk meggyőződni, hogy a konzervatív gondolkozás köpönyegét – főleg idősebb korban – eléggé nehéz levetni, finomabban szólva (vajon igaz-e?), valóban két esze van a székelynek: egy, amit mindennap használ, s kissé megfáradt, a másik az ünnepi, a pihent. Sajnos, legtöbbet a hétköznapit használja, mert a másikat kíméli. Nincs, mit tenni, a jobbikat azonnal elő kell venni!
– Mi ez a nagy mozgolódás? – kérdeztük Lukács István szárazpataki vállalkozót, aki a volt téesz udvarán lévő egykori nagy malmot működteti.
– Takarítunk, készülünk a szezonra. Kenyérgabonát vásárolok fel, itt megőrlöm, és azzal táplálom a szárazpataki korszerű kenyérsütödémet. Itt kimondottan csak a pékség számára készül a 650-es liszt. Sajnos, ez a pékség lisztszükségletének – ami olyan havi 100–120 tonna – csak negyven százalékát tudja fedezni, a többit felvásárlás útján kell pótolnom.
– Maksai termelőegységként támogatta-e ön a községvezetést?
– Több alkalommal felajánlottam segítségemet, de nem igényelték. Kész vagyok erre bármikor. Otthon többször is támogattam a sorra kerülő rendezvényeket.
Találékonyságra van szükség
Sic itur ad astra – Vergilius szavait így fordítják: Így jutni a csillagokig! Bizony, ez a mai világban eléggé nehéz – derült ki az alpolgármester szavaiból, s úgy lehet, ha kievickélünk a válságból, akkor sem lesz már lényegében könnyebb. Oláh-Badi András elmondta, hogy a pénzhiány és a késedelem miatt nem tudott beindulni a szennyvízelvezetés. Elkészült a derítőállomás, szerződést kötöttek a villanyteleppel, hogy szereljék fel a villanyórákat, és áramot kaphassanak az átemelő szivattyúk. Sajnos, a vezetékeknél hibákat észleltek. A helyiek csak akkor veszik át, ha ezeket a kivitelező korrigálja.
Maksán fordítva indult a közművesítés: a kanalizálást követi az ivóvízhálózat kiépítése. Ezt sem a községközpontban, hanem Sepsibesenyőn kezdték meg, amiért a helyiek nem haragszanak, a tó élete és védelme szempontjából pedig a kanalizálás fontosabb.
– Pénzt kaptunk, és befejezés előtt áll a fővezeték lefektetése Besenyőn – folytatta az alpolgármester. – Bekötjük a Császár-kút forrásvizét, s a hozamot egy fúrt kútból pótoljuk, melyet a kultúrotthon udvarán fognak lemélyíteni. Sajnos, a hegy alatti megyei rangú útra húsz év alatt sem került aszfalt, poros és egyre romló makadámon lehet megközelíteni a falut. Ennek van egy olyan szakasza, mely állandóan süllyed. Szakembereket hívtunk, és olyan szigetelő geotextilszőnyeget raktak le, amely nem engedi majd fel a mélyből állandó jelleggel szivárgó vizet. Nem kíméljük erőnket, nem spóroljuk a szabad időt, de pénz nélkül, ellenszélben találékonynak kell lennünk. Az egyházi tulajdonban lévő kultúrotthonra pénzt nem költhettünk, abban azonban senki nem akadályozott meg, hogy közmunkával, önkéntes munkával ne rendezzük, ne tegyük széppé.
– A sepsibesenyői egyház s így a faluközösség is ünnepre készül. Augusztusban amolyan falunapszerűség részeként szándékoznak megszervezni a műemlék templom újraavatási-szentelési ünnepségét. Folyik az ülőpadok felújítása – tudtuk meg B. Barabás Berta helybeli lelkésztől. Az örömbe üröm is keveredett, mert újra kellett gondolni és tervezni a népi fürdőépítő programban szereplő besenyői Büdös-fürdőt: az erdészet parancsára tisztásra kell azt felépíteni, erdőben tiltja a törvény.
– Közben önerőből javítjuk a községi utakat – magyarázta az alpolgármester –, erre 40 000 lejt különített el a tanács. Jelenleg éppen dolgozik a buldoexkavátor a volt komplexum felé tartó utcában, ahol mintegy hat tehetősebb, mezőgazdasági és állattenyésztési profillal rendelkező gazdának-vállalkozónak van a cége. Rég nem volt javítva ez az út, no meg az is fontos számunkra, hogy ezek a vállalkozók művelik azoknak a helybelieknek a földjeit, akiknek arra már nincs sem fizikai erejük, sem pedig anyagi forrásuk. Sínen a sportbázis befejezése, hogy valami pozitívat is mondjak, elkészült a korszerű öltöző és a lelátó. Meg kell kezdenünk az óvodaépület fokozatos felújítását, a központi fűtést és a nyílászárók kicserélését. Sajnos, a tanfelügyelőségnek nem sikerült előteremtenie az anyagiakat. A tanács 50 000 lejt különített el, ebből kell elvégeznünk a legfontosabbakat, talán a nyílászárók cseréjét.
Oláh-Badi András: Ellenszélben a vitorlánk
Veszélyben a besenyői iskola
A község gondjai egyre bokrosabbakká terebélyesednek. Nincs a községközpontnak kultúrotthona, de a kultúrházépítő program nyertesei, ami talán halva született. Ezt pótolta volna egy sportcsarnok, amely még "nem látszik a kanyartól". A református egyház visszakapta a régi kultúrotthont, nehezen birkózik meg annak javításával, ám az élet megy tovább, a községvezetésnek fogadnia kell a Maksára tervezett rendezvényeket. Ilyen volt a Tágasságot nekünk is! mozgalom. Újra egyre inkább előtérbe kerülnek a tópart tulajdonjogi rákfenéi, az északi oldallal kapcsolatos tennivalók-követelmények (a szennyvíz- és energiahálózat bővítése, a tó partját követő út korszerűsítése). Hogyan lehet így a csillagokig jutni? – ismételgettük magunkban a kérdést.
A maksai I–VIII. osztályos iskola (felvételünk) névadója a legnagyobb székely, Orbán Balázs. Szellemét sem olyan könnyű művelni, mert gátakként tolakodnak a mindennapi élet nehézségei. Oláh-Badi András – akinek alapképzése néptanító – elmondta, hogy az új és fiatal igazgató lendületének és szorgalmának köszönhetően jó, eredményekre törekvő viszony alakult ki a tantestület, a szülők, az egyház és az önkormányzat között, amit egy szakmai ellenőrzés is érzékelt. De talán ez sem elég ahhoz, hogy megküzdjenek a leselkedő nehézségekkel, a fejkvótarendszer bevezetésével, a tanulólétszám csökkenésével (itt is akadnak szülők, akik a városba viszik taníttatni gyermekeiket), ami létkérdése a helyi oktatásnak. Damoklész kardjaként lebeg a szülők feje fölött a sepsibesenyői iskola felszámolása. Bőven elegendő ok ez arra, hogy ne legyen gond nélküli a vakáció.
Nyircsa Melinda: Újév után az önkormányzat is dönt Besenyő sorsáról
– Nem volt könnyű itt munkát kezdeni – mondta Nyircsa Melinda –, mert az igazgatói munkában nem volt tapasztalatom. Titkárnő nélkül maradtunk, a könyvelő végzi azt a munkát is, ugyanannyi papírformaságot kell végeznünk, akár egy nagyobb iskolában. Az új évben gondot fog okozni a tanulólétszám. Elvisznek innen három gyereket. Valójában nem értem, mert szakképzett a tantestületünk, és amennyi hasznos rendezvényt itt lebonyolítottunk, arra a sepsiszentgyörgyi Váradi József-iskolában sem volt példa, én ugyanis onnan kerültem ide.
Az operett- és operaénekes itthon akar élni-megélni
Örömmel nyugtáztuk, hogy nem akármilyen szakember kezébe került a zeneoktatás-gyakorlás Maksán. Itt ringatták bölcsőjét a 29 éves Oláh-Badi Alpárnak, aki a brassói egyetem zeneszakos végzettje, a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum énekszakos tanára, a magáról egyre többet és jobbat hallató, Mágori István istápolta Melodika együttes tagja, aki az ősszel Attila szerepét fogja alakítani a Csíkszeredában színre kerülő Csaba királyfi című székely nemzeti operában.
