Miért zavar minket az, hogy Románia tartományainak határait összevissza akarják meghúzni, amikor Kanada és az Egyesült Államok között a határt több ezer kilométer hosszan a földrajzi szélességi és hosszúsági körök mentén rajzolták meg? De Afrikában is vannak ilyen országhatárok.
Romániát is fel lehetne kockákra osztani. Minden ilyen tartomány olyan százötvenszer százötven kilométer lenne, körülbelül tíz megyére futná. A régiók határa nyílegyenes lehet, és senki nem reklamálhatna, mert mindenkire egyformán érvényes lenne. Az sem baj, ha egy-egy várost vagy falut elválasztana, mert erre is van már példa Európában. Például Komárom, melynek fele Magyarországhoz, fele Szlovákiához tartozik, vagy ott van az Ukrajna és Szlovákia határa által elválasztott Kis- és Nagyszelmenc esete.
Az Európai Uniónak kisebb gondja is nagyobb ilyen apróságokkal foglalkozni. Most fennhangon szónokoljuk, hogy a nemzetközi szabályok miatt sem szabad fellazítani az etnikai tömböket. Ez olyan, mint amikor a papagáj a macska szájában azzal biztatja magát, hogy nem kell be...ijedni. Az uniónak csak meggyűjtjük a baját ilyen gondokkal. Éppen most mondta egy Thomas Markert nevű úriember a Velencei Bizottság részéről az új magyar alkotmánnyal kapcsolatban, hogy az a kitétel, amely szerint Magyarország felelősséggel tartozik a külföldön élő magyarok sorsa iránt, a más országok belügyeibe való beavatkozás alapjául szolgálhat. Hát nem csodálatos? A szlovák külügyminisztérium kitörő örömmel nyugtázta e véleményt, és megmondták, hogy minden ország maga felelős saját állampolgárai védelméért. Akkor sem történt semmi, amikor Szlovákia szintén újrarajzolta területét, és északi szlovák részekhez csatolt déli magyar vidékeket. Slota máris ígérte, hogy szívesen segít Romániának a Magyarország elleni küzdelemben. A szerbek csak azért hallgatnak, mert ők most készülnek az unióba, és ilyenkor nem ildomos ilyeneket mondani. Majd azután.
Felvetődött az is, hogy esetleg utcára kell vonulnunk. Ez is jó ijesztgetésnek. A nagy példányszámú, minőségi Adevărul újság sorozatot kezdett arról, hogy húsz évvel ezelőtt a szadista székelyek micsoda borzasztó gyilkosságokat követtek el a forradalom idején, ártatlan milicistákat végezvén ki. A Har–Kov-jelentések újramelegítése azért jó nekünk, mert hátha a többségi szomszéd megyék félnek majd magukhoz ölelni a két vagy három, magyarok lakta megyét, ha itt ilyen elvetemült, gyilkos hajlamú népség él. (Talán ezért hajlottak arra, hogy Hargita és Kovászna megye megmaradjon.) Mostanában éppen csak azt nem írják rólunk, hogy fenjük már a bicskáinkat. Pedig csak a talpunk alatt nyiladozik, mint a virág, mikor ilyeneket hallunk, látunk, olvasunk.
Az utcára vonulásról meg csak annyit, hogy lehet, nem is egyszerre fogunk vonulni, ha a magyar pártok nem jutnak egyezségre. Mert bizonyosan annyi (vagy három) régiófelosztási terv lesz, ahány pártunk. És ezek hívei majd külön-külön akarnak demonstrálni. Jelenleg annak is örülünk, ha ideig-óráig elhalasztják újrafelosztásunkat.
