Gábor Áron ágyújának mintájára időlegesen, egy kiállítás időszakára hazatért a székely nemzet pecsétje is: Székelyudvarhelyre, történelmi megőrzési helyére. A Haáz Rezső Múzeumban szervezett Üzenet a múltból. Székelyföldi címerek és pecsétek című kiállítás kurátora Zepeczaner Jenő történész. A tárlatot pünkösd előtt nyitották meg, és november végéig látogatható.
A székely nemzet ezüstbe vésett pecsétnyomója kiemelt helyet kapott. A napot és ragyogó, növekvő holdat tartalmazó bélyegző készítéséről és használatáról Barcsay Ákos fejedelemsége idején, az 1659. május 24-e és június 25-e között Szászsebesen tartott országgyűlés rendelkezett: "Bizonyos négy pecsétek metszessenek az országnak négy nagyobb rendei szerént, melyéknek egyike ugy mint az erdélyi vármegyéké álljon, az ország présidensénél, avagy az erdélyi itélőmesternél. A másik mely a székelységé lészen az udvarhelyszéki főkapitánynál. Az harmadik mely a szász natióé a szebeni polgármesternél. A negyedik pedig mely az Erdélyhez incorporáltatott Magyarország részéjé, álljon azon részben lévő itélőmesternél. (...) A pecsétek pedig ilyenek légyenek: az erdélyi vármegyéknek a pecsétre metszett insigniájok légyen egy fél sas, környül való irása: Sigillum comitatuum Transylvaniæ. A székelységnek légyen egy fél hold és nap, környülvaló irása: Sigillum nationis Siculicæ. A szászságé légyen hét kolcsos város, környül való irása: Sigillum nationis Saxonicæ. A Magyarország Erdélyhez incorporáltatott részéjé légyen négy folyóviz s a kettős kereszt, környül való irása: Sigillum partium Hungariæ Transylvaniæ annexarum."
A bélyegzőn a latin felirat – SIGIL. NATIONIS SICULICAE, azaz a székely nemzet pecsétje – mellett magyar szöveg töredéke olvasható: LO ERDELIORSZAGÆ HA. Ennek kiegészítése a szász nemzet bélyegzőjére került. Azon a latin szöveg – SIGIL. NATIONIS SAXONICÆ – mellé került magyar felirat a következő: ROM NEMZETBOL AL. Összeolvasva, megfejtve: HÁROM NEMZETBŐL ÁLLÓ ERDÉLYORSZÁGÉ.
A bélyegzőt Udvarhelyszék főkirálybírája őrizte és használta a székely nemzet nevében 1865-ig. 1878-ban Kolozsvárra került az Erdélyi Múzeum-Egyesület őrizetébe, ám a román államosítás után átkerült a kolozsvári történelmi múzeumba. 133 év után került haza Székelyudvarhelyre. A tárlat szervezői ugyanúgy hirdetik, mint korábban Háromszéken Gábor Áron ágyúját: HAZAHOZTUK.
A tárlat igen látványos részét képezik ovális, domború pajzsokra festve a magyar máltai lovagok címerei, melyek állandó kiállítási helye a budai Mátyás-templom, s a kiállítás idejére kölcsönözték a lovagrendtől. Pannók vezetnek be a címertan rejtelmeibe, s külön tározóban címeres könyveket is bemutatnak, köztük az első magyar jellegű címertant, Pápai Páriz Ferenc 1695-ben kiadott Ars heraldicáját állították ki. Rengeteg bélyegző illusztrálja: a székely székeknek, városoknak, sőt, egyes falvaknak is volt jelképe. A pecsétnyomók részben a Székely Nemzeti Múzeumból származnak. A címerek és pecsétek mellett az udvarhelyi céhek jelképeit tartalmazó emlékeket is kiállítottak. Így céhzászlók, behívótáblák, címeres ládák is láthatóak a Haáz Rezső Múzeumban.
