A munkálatok a lassúság ellenére haladnak, s az 1899-ben kiadott Háromszék Emlékkönyv egyik munkatársa a vasútépítésre vonatkozó visszatekintésében lakonikus rövidséggel állapítja meg, hogy "az építés fennakadás nélkül folyt le és befejeztetett 1891 október havában".
A kézdivásárhelyi állomás
Az október elsejétől érvényes országos menetrendben már szerepel a Brassó–Sepsiszentgyörgy vonal azzal a megjegyzéssel, hogy "érvényes a megnyitó napjától". A Székely Nemzet 1891. október 10-i 156. száma így jelenti be a hírt: "Várva várt napra virrad fel holnap Háromszék vármegye (a cikk 9-én íródott – J. Á. megjegyzése). Délután 2 órakor fog berobogni az első személyszállító vonat a sepsiszentgyörgyi indóházhoz. Ekkor lesz a "vasúti vonal műtanrendőri bejárása, s ezzel át is lesz adva a forgalomnak a háromszéki vasút – egyelőre Sepsiszentgyörgyig." Az eseményről a lap 157. száma nyújt értékelőt és beszámolót. Október 10-én 9 órakor gyülekeztek a brassói MÁV pályaudvaron a kiküldött bizottsági tagok, élükön Gyöngyössy János miniszteri tanácsossal. Társaságában volt Potsa József, Nemes János, Ádám Károly, Brennerberg, Brassó, és Császár Bálint, Sepsiszentgyörgy polgármestere, műszaki szakemberek, számos érdeklődő. A vonat előbb a Tömös-hídnál, majd Szászhermánynál és Prázsmáron állt meg, ott népviseletbe öltözött lakosok köszöntötték az érkezőket. A kökösi hídnál, ahol a vasút belépett Háromszékre, a bizottság megtekintette a hatvan méteres hidat. Kökösben, Uzonban, Kilyénben is a lakosság éljenzése fogadta a szerelvényt. Köszöntők hangzottak el, székely ruhás fiatalok virágkoszorúkat, füzéreket aggattak a vonatra. Kilyénben az Isten hozott feliratú díszkapu előtt a szónok Székely György földbirtokos, aki így fogalmazott: "Isten éltesse azokat, akik gőzerővel hódították meg a legyőzhetetlen Háromszéket."
Sepsiszentgyörgyön a nem egyértelmű tájékoztatás miatt nem lehetett tudni az érkezés pontos idejét, így történt meg, hogy a közönség egy része csak a vonat megérkezése után (12 óra 10 perc) indult a pályaudvarra, amikor az ünnepi fogadásnak már vége volt. Így is nagyszámú érdeklődő köszöntötte a zöld ággal, nemzeti lobogókkal feldíszített pályaudvaron a díszkapun át befutó gőzöst. A Rákóczi-induló elhangzása után ifj. Gödri Ferenc városi főjegyző üdvözölte az érkezőket, többek között kijelentve: "a mai naptól többé nem vagyunk elhagyatottak, a világtól elzárva, mint valánk". Kérte Gyöngyössy Jánost, vinné el a város köszönetét Baross Gábornak. Az ünnepélyt a városháza termeiben bankettel zárták.
A vasútvonal további részét, a Sepsiszentgyörgy–Kézdivásárhely szakaszt 1891. november 27-én avatták fel. Az egymás után következő állomásokon és megállókban üdvrivalgással, köszöntőkkel fogadták a berobogó szerelvényt. A Brassó–Háromszéki Helyi Érdekű Gőzmozdonyú Vasutak hivatalos ünnepi megnyitására 1891. november 30-át jelölték ki. A kormány részéről jelen volt Bartha András földművelésügyi miniszter és Lukács Béla közlekedési államtitkár. Kézdivásárhelyen ez alkalommal ipari kiállítást is rögtönöztek.
A vasútvonal utóéletének ismertetése már nem célja a jelen tanulmánynak. Nem fejezhetjük be azonban anélkül, hogy néhány későbbi eseménnyel, adattal ne tennénk teljesebbé a képet arról a vasútvonalról, melytől eleink jogosan remélték Háromszék gazdasági fellendülését.
A zabola-pávai állomás
1892-ben Ugron Gábor elkészítette a Sepsiszentgyörgy–Csíkszereda vonal tervezetét, mely a sepsiszentgyörgyi állomás kibővítését is igényelte. 1897-ben, a Sepsiszentgyörgy–Csíkszereda vonal felavatásának évében az országos statisztikai évkönyv adatai szerint Brassó és Kézdivásárhely között 488 388 utas vette igénybe a vasúti szállítást, ami durván számolva mintegy napi 1400 utast jelent a négy járaton.
1898-ban Béldi Tivadar háromszéki nagybirtokos nyer engedélyt a határszélig vezető vonal előmunkálataira. A Kézdi-Vásárhely–Sósmezői helyi érdekű vasút című kiadványában a vasútvonal meghosszabbításának fontossága mellett érvel (jobb kapcsolat lehetősége a román királysággal mind a munkaerő-kihasználás, mind az áruforgalom minőségét és sokféleségét illetően), hangsúlyozza politikai jelentőségét (elősegítené a nemzetek egymás iránti megbecsülését), ismerteti a vonalvezetést, megbecsüli jövedelmezőségét. A költségvetés hiánya és a különböző, építést akadályozó okok miatt csupán 1907. szeptember 10-én végzik el a Kézdivásárhely–Bereck vonal műszaki bejárását Horváth Károly királyi tanácsos és báró Szentkereszty Béla, a helyi érdekű vasút igazgatósági tagjának részvételével. Amint a Székely Nép tudósítója írja, Szentlélek, Szentkereszt, Bélafalva, Kézdialmás, Lemhény és Bereck lakossága lelkesedéssel és megelégedéssel vette birtokába a technika újabb ajándékát.
Széchenyi terve – a vasútvonal kiépítése az Ojtozi-szorosig s azon túl – viszont még ma is várat magára.
