Róma városának vértanúi a város égését (64. július 17–23.) követően haltak meg azért, mert Krisztus hívei voltak. Nevüket nem ismerjük, valamennyien Szent Péter és Pál tanítványai voltak. Az eseményről Tacitus római történész számol be.
Mivel semmi sem volt képes megállítani a híresztelést, amely szerint a tűz parancsra tört ki, Néró másokat tett meg bűnösnek, és a legválogatottabb büntetésekkel sújtotta a keresztényeket. Először azokat fogdosták össze, akik kereszténynek vallották magukat, majd az ő vallomásaik alapján nem is annyira a gyújtogatás vádját, mint inkább az emberi nem gyűlöletét bizonyították rá sokakra. A vértanúkat vadállatok bőrébe bújt kutyák marcangolták, vagy keresztre feszítették őket. Mikor bealkonyult, meggyújtották őket, hogy éjszakai világításul lángoljanak. Vértanúságuk helye a Vatikán dombjának déli lejtője. Ők voltak a római egyház első vértanúi. Rájuk és hitükért a későbbiekben vértanúságot szenvedőkre emlékezve június 30. a keresztény vértanúk emléknapja.
A római egyház vértanúinak liturgikus emléknapját 1969-ben tették június 30-ára, Szent Péter és Pál apostol ünnepe elé. A 12–13. században június 22-én, a 16. század végén június 24-én emlékeztek meg róluk. (jelesnapok.oszk.hu)
