A szavazatok nagy többségével elfogadta az osztrák parlament a kisebbségi törvény helységnévtábla-kompromisszum néven emlegetett módosítását, amelytől több évtizedes vita lezárását remélik.
A módosítás központi eleme, hogy 164 dél-karintiai településen írja elő kétnyelvű, szlovén–német helységnévtáblák és más hivatalos útjelzők használatát. Ez kétszer több, mint ahány településen jelenleg használnak kétnyelvű táblákat. Egyúttal alkotmányos erejű törvény rangjára emelték ezt és a szlovén, a horvát, valamint a magyar népcsoportok hivatalos nyelvhasználatára vonatkozó szabályozást.
Az új törvény kompromisszumot jelent a karintiai tartományi vezetés korábbi elutasító álláspontja és a szlovén kisebbségi szervezetek követelése között, ezért történelmi jelentőségűként emlegetik. Több kisebbségi szervezet, köztük magyar egyesületek ugyanakkor nem teljesen elégedettek vele. Szlovénia nagykövete a parlamentben az osztrák sajtónak kijelentette, a módosítás a helyes irányba tett lépés, de nem jelentheti egy folyamat végét.
Noha Karintiában az egyes településekről név szerint, egyenként egyeztettek, a megoldás a gyakorlatban 17,5 százalék feletti kisebbségi lakosság mellett ír elő kétnyelvű táblákat. Erre az irányszámra a törvény indoklása is utal. A 17,5 százalék félúton áll az eddigi népcsoporttörvényben szereplő 25 százalékos küszöb és az osztrák alkotmánybíróság korábbi egyedi ítéleteiben irányadónak tekintett tíz százalék között. A törvényben szerepel az is, hogy az új szabályozás nem vezethet már meglévő táblák eltávolításához.
A jogszabály vonatkozik a burgenlandi horvát, szlovén és magyar feliratokra is. Magyar helységnévtáblákat továbbra is négy településen – Felsőpulyán (Oberpullendorf), Őriszigeten (Siget in der Wart), Felsőőrön (Oberwart) és Alsóőrön (Unterwart) – ír elő.
Kiköti azt is, hogy a feliratoknak formailag és méretükben megegyezőeknek kell lenniük. Ennek a kitételnek a hátterében az áll, hogy a 2000-es évek közepén Jörg Haider akkori tartományi kormányfő megpróbálta megkerülni az alkotmánybírósági ítéleteket azzal, hogy a szlovén feliratokat csak kis kiegészítő táblákon engedte elhelyezni. Ezt az alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette.
A szlovén és a horvát kisebbségnek már az 1955-ös, Ausztria szuverenitását visszaadó államszerződés különleges jogokat biztosított, köztük a kétnyelvű földrajzi megnevezések használatának jogát. A részletszabályozást azonban mindeddig nem sikerült megnyugtatóan rendezni. Az 1970-es években a helyzet odáig fajult, hogy míg az éjszaka leple alatt szlovén szervezetek táblákat helyeztek ki, német nemzeti érzelmű csoportok leszerelték ezeket és a hivatalos táblákat is.
Az új törvény politikai megállapodáson alapul, amelyet a karintiai, az osztrák szövetségi kormány és a helyi szlovén kisebbségi szervezetek írták alá áprilisban. A törvényjavaslat szövegét azonban az utóbbiak egyike, a Karintiai Szlovénok Tanácsa elutasítja. Úgy látják, hogy a javaslat több ponton is visszalépés a memorandumhoz képest. A szöveg egyes elemeit burgenlandi szlovén, valamint horvát és magyar kisebbségi egyesületek is bírálták, és leginkább azt nehezményezték, hogy velük nem egyeztettek arról, noha őket is érinti.
Josef Ostermayer, a memorandumot a kormány részéről aláíró államtitkár a múlt héten vitatta, hogy nem egyeztettek minden érintett szervezettel. Kiemelte, a törvény értelmező részében az is szerepel, hogy nem teremthet az eddiginél hátrányosabb feltételeket. Hangsúlyozta azt is, hogy folyamatban a kisebbségekről szóló törvény egy másik módosítása is. A politikai pártok – az ellenzéki Zöldek kivételével – elutasították a tárgyalások újranyitását, ahogy Heinz Fischer köztársasági elnök is.
