Sajnos, nem vagyok levelező viszonyban az Európai Unióval. Ha lennék, ha lehetne, most küldenék neki egy fölmorajló levelet, hogy az a...! Mert mit ad Isten! Csak úgy papucsban kilépek, megvásárolom a Háromszék lapot, belenézek, és rögvest halántékon vág a hír, hogy Strasbourgban bírálták az új magyar alkotmányt, azt az alaptörvényt, amelyhez hozzápiszkálni enyhén szólva nem ildomos amott, az európai Felszegben.
A Bod Péter Megyei Könyvtár
Hát szavazott az Európai Parlament, ejnyebejnyéztek, ráböktek itt is, ott is a kifogásolt részekre, meg arra is, ahogy azt megszavazták Budapesten. Érdekes, arra nem tért ki a Parlament az európai Felszegben, hogy a Magyarországot a legmélyebb gödörbe omlasztó szocialista és liberális párt – utóbbi már nem is létezik: dolga végeztével elsüllyedt – tüntetőleg és testületileg kivonult naponta, amikor az új alkotmányról volt szó. Arra sem emlékeznek, hogy a munkahely rendszeres és következetes elhagyása miatt a képviselő urak fizetését egyszerűen levonták a házszabály jogán.
Szíveskedjenek Önök visszaemlékezni arra is itt, a Székelyföldön (ami a románok szerint nem is létezik, holott VAN), mennyire reménykedtünk annak idején, hogy ha Románia is bekerül az unióba, lesz ám haddelhadd, mert azért mégsem törvényes és nem ildomos egy néprészt ebben a honban halálra ítélni, kiirtani! Mert azt Unió atyánk majd nem engedi...
Nos, Románia folytatja az etnikai tisztogatást máig s holnap is. Erre a tényre, erre a szégyentelen és törvénytelen folyamatra az unió rá se hederített máig sem. Ám beleüti az orrát a magyar alkotmányba, amit még a szovjet mintára készült előző helyébe illett már végre megalkotni. Hát nem hercig? – kérdem én európai szóval.
Romániában még a fizika törvényei sem érvényesek. Románia azt művel a határai közé rekesztett néprészekkel, amit akar. Emlékezzünk csak a szászok, svábok kiárusítására!
A Székelyföld egyik legnagyobb könyvtárának, a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Könyvtárnak az igazgatóját felfüggesztették, versenyvizsgáját semmisnek nyilvánították – mert nem román. És én itt esküdni mernék, ez is csak egy próba, hogy lám, illetve lássák ők, mennyi még a tűrőképessége a romániai magyarságnak. Meddig mehetnek el az elvadult román pártok?
Nos, az Unió meg se mukkan! Eddig se mukkant. Vajon belügynek tekinti a szakadatlan megalázást, a nép elcsökevényesítését? Az Unió beleszólt abba is, hány tehenet, mennyi tejet termelhet a gazda, abba is, hogy a cukorgyárakat Magyarországon el kell adni – igaz, erre rábólintott a rohamszerűen privatizáló Horn-, illetve Gyurcsány-kormány is! Való igaz, az Európai Uniónak piacra volt szüksége, ezért tehát esze ágában sem volt megvizsgálni, vajon Románia elérte-e a szükséges feltételeket?
Beleturkálnak az új magyar alkotmányba – riasztó még a megállapítás is. Abba nem túrnak bele, mi történt itt, és mi történik velünk holnap is.
Romániában óriásivá duzzadt a munkátlanok serege. Azoké, akik nem dolgozhatnak, mert nincs munkahely, azoké is, akik soha nem is dolgoztak, és ma sem akarnak. És a kormányok és szedett-vedett pártjaik azzal foglalkoznak, hogy mi van Illyefalva réges-régi címerében, azzal, hogy kicseréljék a sepsiszentgyörgyi könyvtár kiválóan dolgozó igazgatóját – románra.
Azt írta Ady Endre egykori barátjának, Octavian Gogának 1918-ban: nem cserélnék Önnel lelkiismeretet. Hadd kérdezzem meg emitt: vajon van-e az Európai Parlamentnek, az Európai Uniónak lelkiismerete, kötelező jogrendszere? És felelős-e ama összeeszkábált jogrend azért, amit elművelnek államhatalmilag Romániában, az unióban (!) kétmillió magyarral?
Kiírnám én az unió, az Európai Parlament főkapujára: FIGYELEM! OMLÁSVESZÉLY!
