Különös, hogy csupán a szinte miniatűr északír odatartozástól kettős nevű az így kéttagú világhatalom, míg az arányaiban az északíreknél nagyobb Székelyföld odatartozásával színezett Románia esetében ilyen duplanyelvűség szóba sem kerül.
Pedig Nagy-Britannia népességaránya Észak-Írországéhoz képest valóban jóval nagyobb, mint a területileg egyszer már magyar autonómiát elért Székelyföldön kívüli Romániáé a székely vidékekhez képest. Más szóval és megfordítva: Székelyföld lakosságaránya magasabb Romániához mérten, mint a teljes államnévben önálló megnevezésre mégiscsak jogosult Észak-Írországé a nagyobb, a brit sziget populációjához viszonyítva.
Jóllehet nem is szóltunk az albionbeli, a nagyhatalmi súly teremtette nagyfokú büszkeségről, hybrisről – ám ez utóbbi mégsem akadályozza meg a méltányosságot az Egyesült Királyság kicsiny, nem brit tagjával szemben. A sokszor dölyfösnek tartott, oly hosszan világhatalomként létezett brit oroszlán kibírja a dupla elnevezést, a Dávidot tisztelni tudó és ezzel saját stabilitását is fokozó Góliát szerepét. Bár lenne más, hozzánk, magyarokhoz közel fekvő nagy nemzetnek is kedve, bátorsága és lelkiereje valami ilyesmihez!
Mintegy a brit büszkeség dacára: mégis "megéri" az ottani, egyesült monarchiának így, ilyen kettős néven neveznie önmagát. Kettős néven, nem pedig egyszerűen Britanniának – és punktum! Sőt: hozzátehető még mindehhez az is, hogy arányosan is jóval több brit él Észak-Írországban, mint amennyi román él a Székelyföldön.
Tekintve, hogy a korábban már elnyert Magyar Autonóm Terület, a MAT státuszában autonóm módon ugyanúgy elkülönült a Székelyország Románia egészétől (a "szűkebb értelemben vett Romániától"), vagy másként szólva Romániának a MAT-on, az autonómián kívüli egyéb részeitől, mint ahogy Észak-Írország különül el az Egyesült Királyság egészétől. Ugyanúgy indokolt lehetne a dupla elnevezés Kelet-Közép-Európában is – hiszen az ilyesmi még egy európai nagyhatalomnak sem derogál. Végül is nem csupán a gyepnyírás ősiségében és minőségében, no meg a demokráciában lehet példa a kettős szigetország térségünkben, Közép-Európa és Délkelet-Európa vidékein, de az elnevezésre vonatkozó nemzeti emancipációban is. Persze ne feledjük, egyszersmind uniós tagtársunk modelljéről is beszélünk e kettős név kapcsán!
A nemzetek együttélése – legfőbb alapelvként – a nemzetek önrendelkezési jogán nyugszik. A teljes szuverenitás jogán kívül az autonómiák részleges – de nem semmibe vehető – jogán is. A már elnyert nemzeti megnevezésű autonómia ezért egyoldalúan nem vonható vissza, így a MAT Ceauşescu-féle visszavonó aktusa sem tekinthető a posztdiktatórikus időkben is problémátlanul és mindörökké érvényesnek, még a kommunizmus és a posztkommunizmus két-két évtizedének bátortalan hallgatása után sem.
A Románia-Székelyföld elnevezés – a nemzetközi síkon is megismert és megszokott szimbolikussága okán is – a résztvevők hosszú távú összekapcsolódásának és a helyzet stabilitásának biztonságát is jelenthetné.
