Összeomlás előtt egy kripta a zágoni református temetőben – jelezte több olvasónk. Utánajártunk, s a helyszínen győződtünk meg a valóságról.
A temetkezési hely homlokzatán kőtáblába vésve az építtetők neve: Imre István és neje, Nagy Klára családi sírboltja. A kétszárnyú ajtó faragott kőlapokból készült, kemény vaspántokkal rögzítették a falakhoz – ilyent csak a módos családok engedhettek meg maguknak. A kripta északi fala omlott ki, háromsornyi, mázsásnál is nagyobb kőtömb vált ki a falból. Alóla több négyzetméteres részen kilátszik a pataki kőből rakott vékony fal, mely a temetkezési részt választja el a külvilágtól. A külső kősor legfelső két tömbjét csak a lélek tartja. Látszik: talán napok kérdése, hogy azok is leomoljanak, s akkor menthetetlenül lezuhan a betonlemezekből készült tető is. A hírt adó zágoniak kiemelték: azon kívül, hogy az omladozó kripta rontja a temető képét, járványveszélyt is jelenthet. Nem beszélve arról, hogy a hozzátartozók teljesen megfeledkeztek az ott eltemetettekről – mondták.
A kriptába legutóbb 2003-ban temették Imreh Emma földi maradványait. Két gyermekétől, Imreh Istvántól és Csománé Imreh Máriától próbáltunk érdeklődni, miért nem javíttatják ki a kriptát. Annál is inkább, mert az Imreh ősök tetemes örökséget hagytak rájuk.
Nos, épp az örökség miatt nem tartja örökösi kötelezettségének senki a kripta javítását. Csoma Marika azt mesélte, nincsenek beszélő viszonyban testvérével. Az ok: István ötvenezer lejt követel tőle bíróságon, azt állítván, ennyivel károsította meg az örökölt erdők ügyében. Édesanyja az ő lakásán halt meg, halála előtt ő gondozta. A kripta kulcsa viszont Istvánnál. Ha ott a kulcs, akkor javíttassa meg, a fele munkadíjat kifizeti – mondta kérdésünkre. Imreh István viszont úgy véli, a javítás Marikára hárul, mivel egy örökölt ház eladásánál becsapta, az összeg fedezi a javítást – "a házrészben benne van a kripta javítása" – mondta. Ha javítani akarnak, s kérik a kulcsot, bármikor odaadja – jelentette ki.
Márk Sándor református lelkipásztor ismeri a kripta helyzetét, az örökösöket többször is felszólította, javítsák meg az épületet. Előrelépés azonban nem történt. A temetőben járva megfigyeltük: az omladozó kriptán kívül más sírok mellett is derékig ér a fű, gyom rontja az összképet. Az ügyben döntést nem hozhatunk, de következtetéseket levonhatunk: az ősök nyugvóhelyeit, a temetőt gondosabban kellene ápolni, s ne csak halottak napján vagy az örökség elosztásánál kerüljön szóba az elődök neve.
