Gondolom, ismert kifejezést használtam, mindenki megérti, nem kell lefordítani, mert még a hat-hétéves székely gyermek is csak román nyelven emlegeti az iskolában kapott minősítését! A "fene nagy" demokráciában a pöttömnyi kisgyerek ellenőrző könyvecskéjébe csak idegen nyelven, uram bocsáss meg, a "második anyanyelvén" kerül a minősítés. Bizonyára ez abból a megfontolásból történt, hogy szokjon az a gyerek! Időben tanulja meg azt, hogy még a magyar településen is a magyar tannyelvű iskolában, a magyar tanító által is, hivatalosan pappírra vetve számára így dukál! Ha a gyermek hozzászokik az egyenlőtlenséghez, akkor felnőttkorban edzettebben, könnyebben besimul az élet ily rejtelmeibe, és természetesnek tekinti, hogy a több órányi járású színmagyar vidéken (is), a hivatali ügyintézés nyelve a román, és akkor is így fogja ügyeit intézni, ha azt magyarul is megtehetné! Ugyanis, a példák hosszú sora bizonyítja, ez kicsi kortól megszokottá válhat!
Valahol szóvá tettem a minősítés román nyelvűségét, s csodálkozásom fejeztem ki azon, hogy az apróságok csak román nyelven ismerik tudásuk mértékét, viselkedésük helyes vagy helytelen voltát! Nos, mit gondolnak, egyetértettek velem? A szülők nem azt mondták, hogy igazam van, hanem lesajnáltak! Miért kell ilyen semmiségből problémát csinálni... Márpedig ilyen apróságokból tevődik össze az egész élet, alakul ki, szokjuk meg a másodrangúságot! Az erdélyi magyar politikai elit, a felnőtt társadalom tehát ne lepődjék meg, ha szemébevágják anyanyelvének nem hivatalos jellegét, jogi értéktelenségét, használhatatlan, fölösleges voltát! Talán az ilyen "pofonverésekre" is azért van szükség, mert így jobban érezzük, tudatosul bennünk a másodrangú állampolgári mivoltunk! És teszünk érte, hogy ne így legyen! Igaz, e fogalmat sem biztos, hogy egyformán értjük! Januári írásom egyik "kommentálója" felháborodva jelentette ki, márpedig a "nemzetes székely" nem másodrangú állampolgár! Csak azt nem magyarázta meg, ha nem az, akkor milyen? Nem mondta el azt sem, miként állunk a hivatalos magyar nyelvhasználattal! Hogy állunk a kollektív jogok gyakorlásával, van-e legalább egy szál állami magyar egyetemünk stb.!
A demokrácia legújabb gyöngyszemeként morzsolgatjuk, ízlelgetjük az elmúlt napok újabb, jogegyenlőséget garantáló törvényszéki döntést! A napokban, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzésének megakadályozása alkalmából a bukaresti törvényszéken elhangzó "demokratikus" érvek egyike az volt, hogy Romániában a hivatalos nyelv a román és ezért magyarul elnevezni, megnevezni egy magyar pártot, a román törvények szerint elfogadhatatlan. A másik "komoly" érv, Erdély neve is törvénytelen, mert ilyen nevű közigazgatási egység nem létezik. Ugyan már, kit érdekel olyan apróság, hogy az első oklevél, amelyben szóba hozzák, épp 900 éves. Erdély vajdáját már 1111-ben említik. E név lejegyzésére a román királyság megalapítása előtt (1881) 770 évvel korábban került sor. Mit számít, illetve kinek számít az, hogy Erdély mint közigazgatási egység hosszú évszázadok során létező valóság. Mit számít az, hogy az erdélyi magyarok ezer éven át harcoltak Erdély védelmében, vérüket adták érte, most a XXI. században még annak magyar nevét sem használhatják! 900 évvel korábban, amikor lejegyezték e közigazgatási egység vezetőjének címét a kancellárián, a "princeps ultrasilvanus"-t, vajon gondoltak-e arra, hogy eljön az az idő, amikor az itt élő őshonos magyarságtól még Erdély nevének használatát is megtagadják?
Márpedig Erdély neve jelenleg is közismert földrajzi és történelmi fogalom, ez még akkor is igaz, ha jelenleg e területnek nincs közigazgatási funkciója, hiába volt fél évezreden át magyar vajdaság, hiába volt évszázadokon keresztül magyar fejedelemség! Még az Erdélybe betelepedő románság is igyekezett megtanulni az őt befogadó új haza nevét. Úgy tűnik, ez nehezen ment, mert elsajátítása után alig hasonlít önmagára! A magyar Erdély rossz román nyelvű kiejtéséből egy teljesen új szó született: az Ardeal. Idővel, miután Erdélyben és Magyarországon a XIX. század közepéig a hivatalos nyelv a latin volt, a latin nyelv alapján megszületett Erdély újabb megnevezése, a Transilvania. Így most a románság kétféleképp nevezheti e földet! Mi még egyféleképp sem! Érdekes módon, Romániában a Székelyföld és a Barcaság mintájára, nem létezik Erdély magyar neve sem. Ha egyszer a törvény azt mondja, hogy nincs hivatalos magyar nyelvhasználat, akkor nincs magyarul használható Erdély-név! Ezt nem holmi "funárok" mondják, hanem a román állam hivatalos intézménye!
Mindezek bizonyára öregbítik a román demokrácia hírnevét nemcsak itt, Erdélyben, hanem Európában is. Igaz, még ott a távoli Brüsszelben is dicsőséget szerzett a románok hazájának az a román képviselő, aki rászólt az erdélyi magyar kollégájára, hogy beszéljen románul. Tette egy olyan fórumon, ahol az európai nyelvek mindegyike egyenlő és használatos!
Ne feledjék: a törvények és az alkotmány módosítható! Legyen Erdélyben a magyar nyelv a román nyelv mellett hivatalos, a magyarság legyen társnemzet, és ismerjék el Székelyföld területi autonómiáját. Ha ez rendben van, akkor Románia nem kerül állandóan olyan kellemetlen helyzetbe, hogy az új évezred hajnalán törvényszéki döntésekkel kell igazolnia, bizonygatnia, nem létezik Székelyföld, Barcaság és Erdély! Igaz, már rég túl lehetett volna lépni a nemzeti türelmetlenség, beolvasztás politikáján! Mert Románia kellős közepén biztosított területi önkormányzatban békében élhetnénk együtt, és nemcsak egymás mellett!