A tájékoztató rövid volt, és pontos: Megkezdtük az edzéseket, minden délután hat órától dolgozunk a hátsó sportteremben.
Titok már rég nincs, minden, sport iránt érdeklődő szentgyörgyi tudja s beszéli is, hogy a városban alakult még egy férfi kézilabdacsapat, az MSC ellenlábasa. Sok mindent beszélnek még, de ez nem cikktéma, ezért jobbnak láttam, ha elmegyek az edzésre.
Néhány játékos már melegített, amikor a terembe léptem, a kispadon, ahol az edzők szoktak ülni, ismerős arcot pillantottam meg. Egy volt brassói kézilabdásét, aki játszott Szentgyörgyön is, egyébként berecki születésű, neve: Vasile Curiţeanu. Régi ismerősként üdvözöltük egymást. Amíg gyülekeztek a játékosok, szót ejtettünk a szentgyörgyi kézilabdáról, jól ismeri múltját, hagyományait, és sok mindent tud a jelenlegi állásáról, helyzetéről is. Őszintén elmondta véleményét, s amíg mondta, megérkeztek a játékosok, és megérkezett Bogdán Lajos, a tavalyi csapat mozgatója s az új együttes szervezője. Curiţeanu mester munkához látott, Bogdánnal kettAen pedig félrehúzódtunk a kispadra, és beszélgetni kezdtünk.
– Kellemetlen helyzetben vagyok – kezdte mondandóját Lajos –, az történt ugyanis, hogy a tavalyi csapat játékosainak egy része megkeresett, s felkért, hogy álljak melléjük gondjaik orvoslásában. Három dolgot kértek: egy tapasztaltabb edzőt, anyagi helyzetük javítását, és fogadjam el őket, mert velem akarnak dolgozni. Erősen gondolkodóba ejtettek. Másnap elindultam, megkerestem Sánta Károly klubigazgatót, próbáltam szót érteni vele... A fiúk kitartottak az előbbi három dolog mellett. A fiúk, akik most is itt vannak az edzésen, Ciulei kapust leszámítva. Itt van Scalco, Cristoloveanu, Croitoru, Bucşa, Druţu, Bogdán, Papp, Deák, valamennyien az MSC színeiben játszottak az előző bajnokságban. Még korábban pedig a brassói srácok – Scalco, Cristoloveanu, Croitoru, Bucşa, na meg Bogdán Botond, aki ott játszott, országos ifjúsági bajnokok voltak a Ion Vlădescu edzette csapattal. Van, van, akire alapozni, komoly játékerőt képviselnek.
– Most milyen színekben fognak játszani?
– A sepsiszentgyörgyi ACSB-Bobowling színeiben. Mint látni most is az edésen, a már felsorolt játékosok mellett van néhány sportiskolás is. Tárgyaltunk egy székelyudvarhelyi balkezes átlövővel és egy brassói ifjúsági játékossal, ő egy jobbkezes átlövő. A fenti felsorolásból kimaradt Bakk Alpár, aki lehet, hogy Kolozsváron folytatja a kézilabdázást.
– Az MSC kiadja a játékosok könyvét, belemegy az átigazolásukba? Mert úgy tudom, a játékosoknak érvényes szerződésük van a klubbal.
– Hivatalosan is megkértük az átigazolásokat, de választ még nem kaptunk.
– Mi lesz, ha a klub ragaszkodik játékosaihoz, és nem adja ki őket?
– Akkor nem tudunk indulni az új bajnokságban.
– Az anyagi háttér adott volna?
– A pályázatok szerint igen, bár úgy hallottam, a klub megvétózta a közpénzeket elosztó bizottság döntéseit. Amíg megszületik az új döntés, vigasztal a tudat, hogy tavalyi támogatóink azt ígérték, idén is mellénk állnak. Ennek tudatában tervezzük az edzőtábort. Addig is naponta itt edzünk a hátsó sportteremben.
– Őszintén mondjad: jónak tartod a szentgyörgyi kézilabdában kialakult helyzetet, válságot, ha így jobban hangzik?
– Nézd, a fiúk megkerestek... de én még mindig azon vagyok, hogy egy csapat legyen, a fiúk felsorolt problémájának megoldásával, akár az MSC színeiben is. Én mindenképpen még megkeresem a klub vezetőségét, s megteszek mindent, hogy közös nevezőre jussunk. A férfi kézilabda ügyét két héten belül meg kell oldanunk. Az idő sürget. Szeptember közepe táján indul a 2011–2012-es bajnokság.
Nem vitás, szokatlan, furcsa helyzet alakult ki Sepsiszentgyörgy férfi kézilabdasportjában. Ilyenre az utóbbi negyvenhárom év alatt nem volt példa. (áros)
