,,Semmi esetre sem telepednék le Angliában" — szögezi le a sepsiszentgyörgyi Balázsi Tímea, aki közel két évig bébiszitterként dolgozott a szigetországban. Ugyanennyire határozott azonban az itthon maradással kapcsolatban is: Sepsiszentgyörgyre sem jönne haza, csak abban az esetben, ha angol barátja valami csoda folytán ezt javasolná, vagy pedig olyan szomorú dolog történne, amit nem szeretne.
,,Én szeretem Székelyföldet, Erdélyt is, de inkább a természetet, az erdőt, a hegyeket kedvelem. Romániában lakni nem szeretnék" — teszi hozzá. A huszonkét éves Tímeát angliai munkájáról, tapasztalatairól, terveiről, az itthon maradás esélyeiről és lehetőségeiről kérdeztük.
Unalom helyett munka
Miután a Mikes Kelemen-középiskola nyelvosztályában érettségizett, Tímea érdeklődési körének megfelelő egyetemet választott. Brassóban német—angol szakon folytatta tanulmányait, egy év után azonban elege lett a diákéletből. ,,Azt szerettem volna érezni, hogy csinálok valamit. Elegem lett a semmittevésből. Meg kíváncsi is voltam. Vonzott az új tapasztalat" — meséli az elhatározás megszületését. Az angliai munkalehetőségről barátnőjétől hallott, aki már dolgozott a szigetországban. Ezt követően ügynökséghez fordult, majd felvette a kapcsolatot a házaspárral, amelynek gyerekeire kellett vigyáznia. A döntéstől az utazásig már nem sok volt hátra: körülbelül 30 milliónyi régi lej. Ennyibe került ugyanis a munkaerő-közvetítő cégnek fizetett illeték, a vízum, illetve a repülőjegy.
,,Elsősorban pénzt keresni, dolgozni mentem oda, nem pedig szórakozni. És meg is kaptam a munkát" — meséli Tímea. Egy Londontól negyvenpercnyi távolságra levő, Wingrave nevű faluba került, és három gyerekre kellett vigyáznia. A nagyobbik ötéves volt, és volt egy kétéves ikerpár. Mint mondta, a házaspár első perctől nagyon barátságosan fogadta, a gyerekek azonban az elején nehezen fogadták el. ,,Bizony, egy-egy öltöztetés gyakran megerőszakoláshoz hasonlított az elején" — idézi fel a kezdeti nehézségeket. A gyerekek felvigyázása mellett Tímea más munkát is vállalt, hogy kiegészítse fizetését. Takarítás, vasalás, kutyasétáltatás — kemény munkával heti keresete gyakran a kétszáz angol fontot is elérte, ami közel tízmillió régi lejnek felel meg. Ráadásul költenie sem kellett túl sokat: szállása, étele biztosítva volt. ,,Minthogy elsősorban pénzt akartam szerezni, túl gyakran nem utaztam. Jobban szerettem sétálgatni, nekem az jelenti a kikapcsolódást" — mondja Tímea, amikor a szórakozási lehetőségek kerülnek szóba. Magányát enyhítendő, nyelviskolába is beiratkozott, sőt, a falukórusba is belépett. Végül azonban ez a problémája is megoldódott: megismerkedett egy angol fiatalemberrel, és immár közösen tervezik a jövőt. ,,Annyi biztos, hogy hozzájuk utazom vissza. Egyelőre dolgozni fogunk, hogy pénzt gyűjtsünk. Én szeretnék ugyanakkor tanulni is, pszichológiát például. Ezért lehet, hogy beiratkozom egyetemre. Majd elindulunk egy motorbiciklivel világot látni. Valahol majd le is telepszünk, de azt még nem tudom, hogy hol" — fejtegeti terveit Tímea.
Beigazolódó sztereotípiák: köd, tea, hidegvér
Közel kétéves szigetországi tartózkodása alatt Tímea rájött: szinte valamennyi, angolokkal kapcsolatos sztereotípia igaz. A borongós, ködös időjárás, az udvariasság, az angol hidegvér, a teázás ceremóniája — minden, amiről a könyvekben olvasott és a filmekben látott, beigazolódott. Különben éppen az időjárás az egyik oka annak, amiért Tímea nem kíván Angliában letelepedni. De azért elismeri: lenne, amit tanulni az angoloktól. Például az udvariasságot. ,,Akkor eszméltem rá igazán a különbségre, amikor hazajöttem, és otthon kellett valami hivatali ügyet elintéznem. Épphogy rám nem förmedtek a hivatalnokok. Ráadásul el is voltam szokva ettől, hiszen ott mindenki rendkívül udvarias" — fejti ki Tímea.
Ugyancsak kellemes élményt jelentett a sepsiszentgyörgyi lánynak a teázás ceremóniája. Annál is inkább, mert éppen egy tea mellett jött rá arra, hogy nincs teljesen egyedül, tisztelik és értékelik munkáját. ,,Az akár megtiszteltetésnek is tekinthető, ha egy idős angol meghív egy teára. Azt jelenti, hogy elfogad téged. És valóban, legtöbbször az időjárással kezdik a beszélgetést. Én ezt sehogy sem értettem: nem elég, hogy állandóan ködös, esős idő van, de még beszélni is kell róla minden adandó alkalommal" — meséli Tímea. Hozzáteszi: az udvariasság ellenére meglehetősen zárkózottak a szigetországiak, és nagyon vigyáznak a látszat fenntartására. ,,Semmilyen családi problémába nem avattak be engem, és ha valamin összevesztek, gondosan vigyáztak arra, hogy jelenlétemben úgy tegyenek, mintha minden a legnagyobb rendben volna. Pedig sokszor áthallatszott a szobámba a hangos veszekedés" — ecseteli Tímea. Beszámol továbbá a gyereknevelési módszerekről is. Mint mondja, a szülők alig töltenek időt gyermekeikkel. Megszokottnak számít, hogy bébiszittert alkalmaznak, és az első perctől teljesen rábíznak mindent. A gyerekek sokszor ajándékként élik meg, hogy szüleikkel együtt lehetnek — teszi hozzá. Majd hirtelen témát vált: hanem a vakációt, azt aztán meg tudják tervezni — mondja. Egy-másfél évvel azelőtt már tudják, hol fognak nyaralni. Persze, csakis olyan helyeket választanak, ahol más angolokkal találkozhatnak. Luxusszállókban laknak, és csakis a kényelemmel törődnek. Ebből fakadóan aztán kissé elszakadtak a valóságtól is: bizonyos élethelyzeteket egyszerűen képtelenek megérteni. ,,Tőlem is állandóan azt kérdezték, hol nyaraltam, merre jártam a világban, miért nem utazgatok többet. Meg sem fordult a fejükben, hogy esetleg azért, mert nincs rá pénzem" — meséli Tímea. Egyébként a földrajzzal és történelemmel nincs nagy barátságban a szigetországi átlagember: sokan ma is azt hiszik, Csehszlovákia még egy ország, Erdélyről pedig mi más juthatna eszükbe, mint Drakula? ,,Azt sem volt könnyű megértetni velük, hogy bár Romániában lakom, magyar vagyok" — fűzi hozzá a lány. Mint mondta, meglepő módon az idősebbek sokkal nyitottabbak voltak, mint a fiatalabb generáció. ,,Ráadásul látszik, hogy ők nem egyszerűen beleszülettek a jólétbe, hanem vannak más tapasztalataik is az életről. Sokan közülük rosszallják is, hogy mennyire elkényeztetik a gyerekeket" — ecseteli Tímea.
Angol humor: szellemek helyett betörők
Tímea bevallása szerint az egyedüllét volt a legnehezebb az angliai munkában. Barátok, szülők, az itthoni környezet, a hegyek — a szigetországi faluban halmozottan hiányzott mindez. A székely lánynak azonban volt stratégiája erre is. ,,Kutyasétáltatás közben gyakran énekelgettem. Úgyhogy a mező bizony hallott elég magyar népdalt tőlem" — meséli Tímea. A magány leküzdésére a másik stratégia a munka volt. Egész nap dolgozott, így elterelte figyelmét az egyedüllétről. Igazi megkönnyebbülést akkor érzett, amikor rájött, hogy értékelik a munkáját, és teljes mértékben megbíznak benne. ,,Sokat számít, hogy teljesen rád támaszkodnak. Elmennek vakációzni több hétre, egyedül hagynak a házban, meg sem fordul a fejükben, hogy valami gond lehetne. Első nap a férj a következő szavakkal fogadott: körülbelül négyszáz éves a ház, de ne féljek, nincsenek benne szellemek. No de ha szellemek nem is voltak, az első napokban bizony nem volt könnyű elaludni. Recsegés-ropogást, a hűtőszekrény zúgását, ezer más zajt kellett megszokni ahhoz, hogy nyugodtan lehessen aludni" — mondja Tímea.
Ráadásul ha kísértetekkel nem is, de betörőkkel bizony majdnem akadt dolga. ,,Hál’ istennek, nem a mi házunkba, hanem a szomszédéba törtek be egyik éjszaka. Ráadásul egyedül voltam otthon, a család elutazott Spanyolországba. Gondolhatod, mennyit tudtam én aludni! Folyton arra gondoltam, mikor törnek be hozzánk is. Volt olyan, hogy hajnalig olvastam, mert féltem elaludni. Elővettem szépen egy Fekete István-könyvet, mert úgy gondoltam, az nyugtató. Addig inkább csak angol könyveket olvastam, hogy gyakoroljam a nyelvet, de akkor bizony Fekete István mentett meg. Miután tájékoztattam a családot a történtekről, megkérdezték, kihez törtek be, majd egyből az időjárásról érdeklődtek. Azt nem jutott eszükbe megkérdezni, hogy vagyok, félek-e" — meséli az emlékezés távlatából immár mulatságos élményt Tímea.
Aki szórakozni akar, más munkát válasszon
Lelkes Tímea hangja, amikor arra a kérdésre válaszol, hogy mit tanácsol azoknak, akik éppen azt fontolgatják, menjenek-e a szigetországba au pairként dolgozni. ,,Én mindenkinek azt mondom, menjenek el, mert megéri. Elsősorban a tapasztalat miatt. Meg persze pénzt is lehet gyűjteni. A fizetést gyakorlatilag félre lehet tenni, mert szállást és ételt biztosítanak. S ha még pluszmunkát is vállal az ember, egészen jól lehet keresni. Az angolok nagyon kényelmesek, és ezért inkább megfizetik az apró, a háztartási munkát, mintsem hogy ők végezzék el" — magyarázza.
Egyúttal hasznos tanácsokkal is ellátja a szigetországba készülőket: ,,Vigyázni kell, mert az angolok kihasználják a jóindulatot. Meg kell tanulni nemet mondani. És pénzt kérni minden olyan munkáért, ami nem a bébiszitter dolga." Szerinte a legjobb, ha őszintén elmondják a családnak, ha valami bántja őket. ,,Az biztos, hogy dolgozni kell. Aki szórakozni akar, az ne menjen au pairnek. Keressen inkább más munkát" — fűzi hozzá. Figyelmeztet ugyanakkor, hogy a biztonság érdekében legjobb munkaerő-közvetítő ügynökséghez fordulni. Fontos továbbá, hogy előre megismerje a családot, ahol dolgozni fog. ,,Ajánlatos tiszta angol családhoz menni. Vegyes családoknál ugyanis elég gyakoriak a problémák, amelyek legtöbbször a kulturális különbségekből származnak" — tanácsolja Tímea. Hallott már olyan családokról, ahol állandó a veszekedés. Ezeket pedig a bébiszitter is megsínyli. Volt olyan eset, hogy megtiltották az au pairnek a tévénézést, vagy pedig korlátozták a szabadságát, nem engedték, hogy este kimenjen a városba. Aztán vigyázni kell az angolokkal azért is, mert elégedetlenségüket is csak óvatosan hozzák tudomásodra. Nem fognak soha leszidni vagy gorombáskodni. Finoman jegyzik meg, hogy ezt vagy azt kellene tenni. És az már komoly figyelmeztetésnek számít egy angol részéről.
