A Diakónia Keresztyén Alapítvány háromszéki fiókjának példa nélküli számban sikerült megszólítania a Baróti Szabó Dávid Középiskola diákjait: felhívásukra negyvenketten vállaltak önkéntes munkát. Az Erdővidéken eltöltött öt nap alatt tizennyolc idős ember hétköznapjait tették könnyebbé. Többek között virágültetéssel, fűnyírással, gyomlálással, bokornyírással, kapufestéssel, farakással és gereblyézéssel foglalkoztak a fiatalok. Az idősek életminőségének javítása nem kizárólag az egészségi és lelki ellátást jelenti, oda kell figyelni a környezet szépítésére is – vallották a résztvevők. A kezdeményezést a Youth in Action – Fiatalok lendületben program támogatja.
Tizenéves segítség
Az Európai Unió önkéntességi évet hirdetett meg, miként csatlakozhatna ehhez valamilyen szinten a Diakónia? – tették fel a kérdést az alapítvány sepsiszentgyörgyi fiókjánál a tavasz folyamán. Mivel idősekkel, gondozásra szorulókkal foglalkoznak, meglehetősen nehezen találtak választ, hiszen szakképzettek végezhetik e sajátos tevékenységet, kevés az olyan feladat, melyet másokra is lehet bízni. A fiatalok bevonása jó ötletnek bizonyult, sikeresen pályáztak, majd Sepsiszentgyörgyön a Székely Mikó Kollégium, Baróton a Baróti Szabó Dávid Középiskola diákjait keresték meg, s tartottak ismertetőt az alapítványról, a vállalt feladatokról és az öregek igényeiről. Rövid felkészítő után indulhatott is a munka. A helyzetfelmérő adatgyűjtést az alapítvány dolgozói végezték, Tóth Anna programfelelősre és Dénes Kingára a szervezéssel és a kivitelezéssel járó feladatok hárultak.
Egyre több idős ember marad családi támogatás nélkül, és kiestek a szociális ellátottság minden lehetséges módozatából is. Néhol a kaput annyira benőtte a gaz, hogy alig tudtak bemenni, s csalánrengetegen keresztül jutottak el a szinte magatehetetlen férfihoz. Máshol azzal szereztek örömet, hogy a végsőkig legyengült, mozdulni is alig bíró ember számára lehetővé tették a kilátást a nyári színekben pompázó kertre. A dolgozók feltűnést keltettek, gyakran kérdezték tőlük a szomszédok, mi is történik, mivel foglalatoskodnak, de segítséget nem sokan ajánlottak. Bardocon történt meg, hogy egy fiatalember szó nélkül indult, szerszámot hozott, s beállt az önkéntesek közé. Vidámabb esetekről is beszámoltak, amikor tulajdonképpeni "baj" nem is akadt, csak némi ifjúi erőre volt szükség a rendcsináláshoz, és sokat segített a tizenévesek jókedve, üdítő közelsége is.
A tanító néni kertjében
A Trinfa Imola, Gergely Szőcs Tímea, Csiki Réka, Vajda Szende, Bala Zsolt, Nagy Szilárd László, Ágoston Ferenc Szilamér és Zajzon Csaba alkotta csapat Köpecen Benedek Mária háza körül vállalt munkát. Marika néni Szatmárról került Erdővidékre, oda helyezték ki a tanítóképző elvégzése után, s harminchárom esztendőt dolgozott a tanügyben. Rég nyugdíjas, de azt mondja, ő csak huszonnyolc éves – aki akarja, fordítsa meg a számok rendjét! Jó életet élt, szerette a "minden ujjában egy-egy mesterséget hordozó" férjét, nem bánja, hogy ilyen messze került szülőföldjétől. Bánatosan szemléli viszont, hogy a valaha gyermekzajtól hangos iskola egyre néptelenebb; a lánya osztályában még harmincketten jártak, ma talán az egész iskolában nincsenek annyian. Kilenc esztendeje él özvegyen, napról napra gyengül, de azért a legszükségesebb teendőket el tudja végezni. Bár lánya aránylag messze, Csíkszeredában él, nincs egyedül, folyamatosan tartják a kapcsolatot, és szomszédja, Benedek Etelka is sokat segít. Azért az új segítség is jól jön. Nyolc fiatalnak és két felnőttnek is többórás feladat a fűnyírás, a száraz levelek összegereblyézése, a kapu elejének csinosítása, a pince rendberakása és a tüzelő behordása. Mind-mind olyan feladat, melyet egymaga nehezen oldott volna meg – ismeri el Marika néni: ezt a munkát órabérért sem nagyon vállalták volna.
A diákok viszont jókedvvel láttak dologhoz, csak ritkán állnak meg, hogy a finom borvízzel csillapítsák szomjukat. Vajda Szende azt mondja, nem bánja, hogy önkéntesnek jelentkezett, szeret segíteni, munkájának látható haszna van. "Ilyen cél érdekében egy-két napot szívesen feláldozok a vakációmból, ráadásul a munka sem olyan nehéz, hogy ne lehessen bírni. Ha szükség lesz, rám bármikor számíthatnak" – mondja az orvosi szakma gondolatával kacérkodó lány. Bala Zsolt hasonlóképpen vélekedik, őt is hívhatják bármikor. Ő azt mondja, azért jött önkéntesnek, mert neki is van nagymamája, biztosan neki is jólesne, ha segítség híján gondolna rá valaki.
Megtartani a kapcsolatot
Tóth Anna azt mondja, meglepte a fiatalok érett gondolkodása, ezért azon töri a fejét, miként tehetné tartóssá az alapítvány és a fiatalok közti kapcsolatot. "Kivétel nélkül nagyon figyelmesen és odaadóan dolgoztak, így a tervbe vettnél több rászoruló idősön tudtunk segíteni. Jólesett látnunk, hogy szép számban vannak olyan fiataljaink, akik nem önzőek, akik számára fontosak az elesettek, a kevésbé szerencsések. Drága kincs rejlik bennük, s azt gondoznunk kell" – mondta a programvezető.
