Az önkéntesség éveÖnzetlenül az idősek mellett

2011. július 29., péntek, Közélet

A Diakónia Keresztyén Alapítvány háromszéki fiókjának példa nélküli számban sikerült megszólítania a Baróti Szabó Dávid Középiskola diákjait: felhívásukra negyvenketten vállaltak önkéntes munkát. Az Erdővidéken eltöltött öt nap alatt tizennyolc idős ember hétköznapjait tették könnyebbé. Többek között virágültetéssel, fűnyírással, gyomlálással, bokornyírással, kapufestéssel, farakással és gereblyézéssel foglalkoztak a fiatalok. Az idősek életminőségének javítása nem kizárólag az egészségi és lelki ellátást jelenti, oda kell figyelni a környezet szépítésére is – vallották a résztvevők. A kezdeményezést a Youth in Action – Fiatalok lendületben program támogatja.

Tizenéves segítség
Az Európai Unió önkéntességi évet hirdetett meg, miként csatlakozhatna ehhez valamilyen szinten a Diakónia? – tették fel a kérdést az alapítvány sepsiszentgyörgyi fiókjánál a tavasz folyamán. Mivel idősekkel, gondozásra szorulókkal foglalkoznak, meglehetősen nehezen találtak választ, hiszen szakképzettek végezhetik e sajátos tevékenységet, kevés az olyan feladat, melyet másokra is lehet bízni. A fiatalok bevonása jó ötletnek bizonyult, sikeresen pályáztak, majd Sepsiszentgyörgyön a Székely Mikó Kollégium, Baróton a Baróti Szabó Dávid Középiskola diákjait keresték meg, s tartottak ismertetőt az alapítványról, a vállalt feladatokról és az öregek igényeiről. Rövid felkészítő után indulhatott is a munka. A helyzetfelmérő adatgyűjtést az alapítvány dolgozói végezték, Tóth Anna programfelelősre és Dénes Kingára a szervezéssel és a kivitelezéssel járó feladatok hárultak.
Egyre több idős ember marad családi támogatás nélkül, és kiestek a szociális ellátottság minden lehetséges módozatából is. Néhol a kaput annyira benőtte a gaz, hogy alig tudtak bemenni, s csalánrengetegen keresztül jutottak el a szinte magatehetetlen férfihoz. Máshol azzal szereztek örömet, hogy a végsőkig legyengült, mozdulni is alig bíró ember számára lehetővé tették a kilátást a nyári színekben pompázó kertre. A dolgozók feltűnést keltettek, gyakran kérdezték tőlük a szomszédok, mi is történik, mivel foglalatoskodnak, de segítséget nem sokan ajánlottak. Bardocon történt meg, hogy egy fiatalember szó nélkül indult, szerszámot hozott, s beállt az önkéntesek közé. Vidámabb esetekről is beszámoltak, amikor tulajdonképpeni "baj" nem is akadt, csak némi ifjúi erőre volt szükség a rendcsináláshoz, és sokat segített a tizenévesek jókedve, üdítő közelsége is.


A tanító néni kertjében
A Trinfa Imola, Gergely Szőcs Tímea, Csiki Réka, Vajda Szen­de, Bala Zsolt, Nagy Szilárd László, Ágoston Ferenc Szilamér és Zajzon Csaba alkotta csapat Köpecen Benedek Mária háza körül vállalt munkát. Marika néni Szatmárról került Erdővidékre, oda helyezték ki a tanítóképző elvégzése után, s harminchárom esztendőt dolgozott a tanügyben. Rég nyugdíjas, de azt mondja, ő csak huszonnyolc éves – aki akarja, fordítsa meg a számok rendjét! Jó életet élt, szerette a "minden ujjában egy-egy mesterséget hordozó" férjét, nem bánja, hogy ilyen messze került szülőföldjétől. Bánatosan szemléli viszont, hogy a valaha gyermekzajtól hangos iskola egyre néptelenebb; a lánya osztályában még harmincketten jártak, ma talán az egész iskolában nincsenek annyian. Kilenc esztendeje él özvegyen, napról napra gyengül, de azért a legszükségesebb teendőket el tudja végezni. Bár lánya aránylag messze, Csíkszeredában él, nincs egyedül, folyamatosan tartják a kapcsolatot, és szomszédja, Benedek Etelka is sokat segít. Azért az új segítség is jól jön. Nyolc fiatalnak és két felnőttnek is többórás feladat a fűnyírás, a száraz levelek összegereblyézése, a kapu elejének csinosítása, a pince rendberakása és a tüzelő behordása. Mind-mind olyan feladat, melyet egymaga nehezen oldott volna meg – ismeri el Marika néni: ezt a munkát órabérért sem nagyon vállalták volna.
A diákok viszont jókedvvel láttak dologhoz, csak ritkán állnak meg, hogy a finom borvízzel csillapítsák szomjukat. Vajda Szende azt mondja, nem bánja, hogy önkéntesnek jelentkezett, szeret segíteni, munkájának látható haszna van. "Ilyen cél érdekében egy-két napot szívesen feláldozok a vakációmból, ráadásul a munka sem olyan nehéz, hogy ne lehessen bírni. Ha szükség lesz, rám bármikor számíthatnak" – mondja az orvosi szakma gondolatával kacérkodó lány. Bala Zsolt hasonlóképpen vélekedik, őt is hívhatják bármikor. Ő azt mondja, azért jött önkéntesnek, mert neki is van nagymamája, biztosan neki is jólesne, ha segítség híján gondolna rá valaki.


Megtartani a kapcsolatot
Tóth Anna azt mondja, meglepte a fiatalok érett gondolkodása, ezért azon töri a fejét, miként tehetné tartóssá az alapítvány és a fiatalok közti kapcsolatot. "Kivétel nélkül nagyon figyelmesen és odaadóan dolgoztak, így a tervbe vettnél több rászoruló idősön tudtunk segíteni. Jólesett látnunk, hogy szép számban vannak olyan fiataljaink, akik nem önzőek, akik számára fontosak az elesettek, a kevésbé szerencsések. Drága kincs rejlik bennük, s azt gondoznunk kell" – mondta a programvezető.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 522
szavazógép
2011-07-29: Közélet - :

Nem mindegy, milyen vizet iszunk

A kellő mennyiségű folyadékfogyasztást a legtöbb orvos ajánlja pácienseinek, de azt ritkán kérdezik meg, milyen vizet iszunk – hallottuk tegnap a sepsiszentgyörgyi szívbetegek egyesülete sugásfürdői találkozóján.
2011-07-29: Közélet - Sylvester Lajos:

Farmnézőben a Bábolna árkában

A bálványosi Incitato képzőművésztábor meglátogatása után – ahol idén Hunor és Magor. Ló a vadászatban volt az alkotói téma – egyenesen az Angyalos melletti Bábolna-árok fölötti hegyi legelők lipicai ménesének nyári táborhelyére jutottam. Megkapó és meditációra hajlamosító élmény volt, amint a művészi elvonatkoztatás világából a nyers és utánozhatatlan szépségű valóság közelébe kerültem.