Útban az Óriáspince-tető Székely Vágtája felé, igazi lovaskalandban volt részünk: a szerkesztőségi kocsi az Angyalos–Sepsibesenyő–Maksa megyei útszakasz egyik feneketlen kátyújában megfeneklett. Két, takarmányért szekerező angyalosi férfi egyes fogattal beért bennünket, és lovagiasan felajánlották, hogy a Szürkével kirántanak ebből a slamasztikából.
Minden ünneprontás szándéka távol áll tőlünk, de a következő "pincetetős" rendezvényre ezt a megyei utat rendbe kellene rakatni, hisz az Olt-fej felől egész Székelyföldet ez kapcsolja természetes módon az Óriáspince-tetőhöz. Megjavításával nem egy akármilyen közlekedési utat tesznek járhatóvá, hisz tulajdonképpen ez a hagyományos közlekedési útvonal Gidófalva–Angyalos–Sepsibesenyő és Maksa irányába, újraépítése a Sepsiszentgyörgyre zúduló teherforgalmat is mérsékeli, és Háromszék egyetlen valamirevaló vízfelületét, a sepsibesenyői tavat is bekapcsolja a turisztikai vérkeringésbe.
Ha a megyének erre az útra nincs elegendő pénze, akkor bele kellene irányítani a kátyúba azokat is, akik a bukaresti pénzeszsákhoz közelebb ülnek, s az angyalosi fogatot más irányba kellene aznap vezényelni, mert meglehet, a kátyús érvelés hatékonyabb lenne, mint a betű és a szó, amiből az útépítés ügyében eddig is elhangzott annyi, hogy véle kátyúkat lehetne tömni.
