Albi bácsi Kézdialmáson született, tizenötödik éve özvegy, négy gyermeke, négy unokája, két dédunokája és két ükunokája van. Hosszú élete során több helyen dolgozott, kemény fizikai munkát is végzett, a fakitermelésben és a deszkagyárban volt alkalmazásban a leghosszabb ideig. Ma is jó egészségnek örvend, száz év alatt csupán egyszer volt kórházban, akkor is egy könnyebb fejsérülés miatt utalták be, soha nem volt ágyban fekvő beteg. Negyvenegy évvel ezelőtt hagyta abba a cigarettázást, de vallomása szerint, amikor szívta, akkor sem vitte túlzásba. Minden reggel megiszik egy kupica pálinkát, mivel az jólesik neki. A román és a magyar hadseregben is szolgált, megérte a második világháborút, megjárta a galíciai frontot. "Szegény, de becsületes volt mindig" – mondotta róla egyik családtagja.
Albi bácsi még ma is aktív, tesz-vesz a ház körül, víg kedélyét, humorérzékét soha nem veszítette el, csupán gyengülő hallására panaszkodik, illetve arra, hogy – mivel nincs foga – a szalonnát már nem tudja megenni. A látása még jó, soha nem viselt szemüveget. Arra a kérdésünkre, hogy mi a hosszú élet titka, csak annyit árult el, hogy "éltem, mert ráértem". Egyik lányával, Gizellával és annak családjával lakik egy fedél alatt, ők viselik gondját. A kézdialmási önkormányzat döntése értelmében Albi bácsi mentesül mindenféle helyi adó kifizetése alól.